Amikor végre nem a határidő diktál...

Gyerekkoromban a szabadidő még magától értetődőnek tűnt. Iskola után ott volt az egész délután, nyáron pedig a hosszú, végtelennek tetsző napok. Felnőttként azonban az ember rájön, hogy a szabadidő nem egyszerűen létezik – azt ki kell harcolni. A munka, a család, a háztartás, az ügyintézés és a mindennapi teendők között gyakran úgy érezzük, hogy a nap huszonnégy órája egyszerűen nem elegendő mindenre. Talán éppen ezért lett ennyire értékes. A szabadidő ma már nem csupán az az időszak, amikor nem dolgozunk: sokkal inkább egy lehetőség arra, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Van, aki a kertben találja meg a nyugalmát, más könyvet vesz a kezébe, biciklire pattan, filmet néz, vagy egyszerűen csak beszélget a barátaival egy kávé mellett. Nincsenek jó vagy rossz válaszok arra a kérdésre, hogy mivel töltjük a szabadidőnket. A lényeg talán az, hogy olyasmivel foglalkozzunk, ami feltölt, örömet ad, és egy időre kiszakít a mindennapok mókuskerekéből. Különbözőek vagyunk, ezért különböző módon töltődünk fel. Ami közös bennünk, az az igény arra, hogy néha megálljunk, és a kötelességek helyett magunkra figyeljünk.

Újságíróként nekem sincs túl sok szabadidőm. Aki ebben a szakmában dolgozik, pontosan tudja, hogy a munkaidő sokszor csak elméleti fogalom. Egy esemény nem nézi az órát, egy interjú nem mindig akkor készül el, amikor a naptár szerint kellene, és a hírek sem kérnek engedélyt arra, hogy hétvégén vagy ünnepnapokon történjenek. Éppen ezért megtanultam értékelni azokat a rövid időszakokat, amikor végre nem a határidők diktálnak.

Ha van egy szabad délutánom vagy estém, azt igyekszem valóban kihasználni. Az első helyen egyértelműen a lányom áll. A közös programok számomra nem csupán időtöltést jelentenek, hanem olyan pillanatokat, amelyekből később emlékek lesznek. Egy fagylaltozás, egy séta, egy közös játék, vagy akár egy otthon töltött délután sokszor többet ér bármilyen különleges programnál. Emellett az olvasásra is igyekszem időt találni. A könyvek számomra egyszerre jelentenek kikapcsolódást és inspirációt. Különösen szeretem azokat a történeteket, amelyek új nézőpontokat mutatnak, de néha jól esik egyszerűen elveszni egy regény világában, és néhány órára megfeledkezni a valóságról. A sorozatok szintén a kedvenc kikapcsolódási formáim közé tartoznak. Egy hosszú nap után jól esik bekuckózni a kanapéra, és követni egy izgalmas történetet. Nem feltétlenül azért, mert ez a leghasznosabb időtöltés, hanem mert néha éppen arra van szükségünk, hogy ne akarjunk hasznosak lenni.

Fontosak a barátnőimmel való találkozások is: a beszélgetések, a nevetések, az együtt töltött órák energiát adnak. A felnőtt élet egyik nagy kihívása talán az, hogy megőrizzük ezeket a kapcsolatokat, ezért különösen értékesnek tartom azokat az alkalmakat, amikor sikerül összehozni egy közös programot, kávézást.

És van még valami. Egy terv, amely már egy ideje motoszkál a fejemben. Hamarosan szeretnék dobolni tanulni. Sokan talán meglepődnek ezen, de mindig is vonzott a dobok világa. Van valami felszabadító abban, amikor az ember ritmust teremt, és amikor a gondolatok helyét átveszi a zene. Nem tudom, hogy lesz-e belőlem valaha dobos, de azt igen, hogy új dolgokat kipróbálni soha nem késő.

Talán erről is szól a szabadidő. Nem arról, hogy tökéletesen használjuk ki minden percét, hanem arról, hogy olyan dolgokkal töltsük meg, amelyek örömet szereznek. Mert a nap végén nem arra fogunk emlékezni, hogy hány e-mailt küldtünk el vagy hány feladatot pipáltunk ki, hanem azokra a pillanatokra, amikor igazán jól éreztük magunkat. És ezekből soha nem lehet túl sok.