A zősöket totál kikészítette az a hír, miszerint egy ír krapekkal a mesterséges intelligencia – amellyel (vagy akivel?! – hm, majd megkérdezem a tanító nénit, hogyan kell ezt mondani, hátha tudja) az illető nagy magányában naponta több órát társalgott – elhitette, hogy idegenek jönnek eltenni őt láb alól. Az alak úgy begyulladt, hogy egy kalapáccsal a kezében, remegve várta a betolakodókat a konyhában. Az egésznek, mint általában, én ittam meg a levét, mert lehetett megest nagyokat okoskodni arról, hogy óvatosan kezeljem az okos szerkentyűket, nehogy valaki megtévesszen, vagy csapdába csaljon. Nem akartam nekik mondani, hogy ez a veszély nemcsak rám leselkedik, és nemcsak a modern kütyük világából fenyeget.
– Vigyázni kell, Tepisti, nehogy a képzelet és a virtualitás teljesen felborítsa a kapcsolatunkat a valósággal! – osztá az észt atata.
– Ügyelni kell arra, hogy a zember mindig két lábbal a földön maradjon! – erősíte rá az öreglány.
– A valóságtól való elszakadás a politikusokra nézve is veszélyes lehet, Tematild – gondola bele a fater –, amikor már annyira beleélik magukat saját küldetésükbe, hogy a buborékban, amelyben leledzenek, észre sem veszik, hogy közben teljesen megváltozott körülöttük a világ.
– Rendszerint olyankor érkezik a váratlan kijózanodás, Tegyula – bólogata amama.
– Halljátok – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, annak ellenére, hogy ezúttal sem jártak a vonatok az egész országban, a tiltakozó egyetemisták szervezte múlt zombati tüntetésre ismét jócskán összejöttek Belegrádban!
– Furcsa, hogy mindig éppen efféle megmozdulásokkor történik valami a vasúton – spekulála az öreg.
– Magáról a rendezvényről olyan képsorokat is láttam a vészbukon, amelyek akciófilmben is simán elmennének! – hüledeze a muter.
– Tudjátok-e, mi a különbség a válság és a szépség között? – kérdé a Zacsek.
– A szépség mulandó! – válaszola kapásból atata. – Én is láttam a találós kérdést a zinterneten.
– De én azt olvastam a világhálón, Tegyula, hogy léteznek olyan technikák, amelyekkel megőrizhető a szépség és megállítható az öregedés – kontráza az öreglány.
– Hát legfeljebb lelassítható, Tematild, mert a megállítás kábé olyan lehet, mint megfogni a szelet – világosítá föl a fater. – Neked sem ártana ügyelni arra, milyen oldalakat nézel.
– Ha már itt tartunk – veté föl a Zacsek –, észrevettétek, hogy amióta lezajlott a magyar választás, bizonyos tartalmak már nem jönnek be a vészbukon?
– Észrevettem, de nekem azok uopste nem is hiányoznak – legyinte amama.
– Biztos elfogyott rájuk a rávaló – csipkelőde az öreg.
– No de megest minden figyelem Budapestre összpontosul – ismerteté a Zacsek. – Ezúttal nem a Magyar Petyi, hanem a foci miatt. Azt hallottam, ezer euró alatt nemigen találni szállást a magyar fővárosban a Bajnokok Ligája szombaton megrendezésre kerülő döntőjére!
– Úgy látszik, egyesek sokat akarnak keresni a focin – jegyzé meg a muter.
– Mások meg sokat költöttek ugyanarra – fűzé hozzá atata.
– A két döntős csapat, a londoni Arsenal és a párizsi Paris Saint-Germain zurkolói panaszkodtak is, hogy ekkora árak még náluk sincsenek – közlé a Zacsek.
– Hallottad, Tegyula?! – lelkesede be az öreglány. – Ne Budapestre utazzunk legközelebb, hanem Párizsba vagy Londonba! Megnézzük a Tejföl-tornyot meg a Pika-dilit!
– Jobb ajánlatom van, Tematild! – vevé a lapot a fater. – Menjünk egyenesen Ámerikába, Mexikóba meg Kanadába! Ott úgyis hamarosan megkezdődik a foci vébé, lesz sok néznivaló!
– Úgy gondolod, zomzéd?! – tamáskoda a Zacsek. – Reméljük, a mérkőzések érdekesebbek lesznek, mint a politikai háttérsztorik.
– Például az, hogy Irán játszik-e majd ámerikai terepen?! – vága föl a tudásával amama.
– Mindig azt mondják a zokosok, hogy ne keverjük a focit a politikával – sóhajta az öreg –, aztán valahogy mégsem jön össze.
– Van ilyen – elmélkede a Zacsek. – Zerbia EU-csatlakozása is nehezen alakul.
– Sokkal egyzerűbb dolgokat sem olyan könnyű összehozni, zomzéd – sejtelmeskede a muter. – Messéld csak el, Tegyula a múlt heti tapasztalatod a honi egészségüggyel.
– Nem egy felemelő történet – dünnyöge atata. – Az történt, hogy másfél hónappal ezelőtt kaptam beutalót a szívdokihoz. Egy nappal az időpontom előtt, felhívott egy hölgy, és közölte velem, hogy aznap nincs szívorvos a kórházban, ezért jöjjek másnap. Úgy tettem. Mint kiderült, aznap sem rendelt kardiológus, sem még ki tudja milyen szakorvos, és rengeteg beteget egy belgyógyász vizsgálta meg. Szerencsére, a lelkiismeretes doktornő mindenkit elvállalt, sőt, tovább maradt, két órakor mindenki más elment, én háromkor kerültem sorra, pedig reggel óta ott ücsörögtem, egy könyvet kiolvastam, a nővér viccelődött is velem, hogy legközelebb kettőt hozzak!
– Vagy vidd a Háború és békét, az elég vaskos – incselkede a Zacsek.
– Lehet, épp efféle várakozásokhoz írta anno a Tolsztoj – kuncoga az öreglány.
– A mai diákoknak aligha – csóválá a fejét a fater. – A nyolcadikosoknak nemrég lezajlott próbaérettségi egyik tanulsága, hogy irodalomból továbbra is gondot okoz az elolvasottak értelmezése.
– Mondjuk az nem is olyan kis probléma – állapítá meg amama.
– No de mit mondott az orvosnő? – érdeklőde a Zacsek.
– A terápia marad, meg próbáljak meg mediterrán módon étkezni – felele az öreg. – Tudod, kerüljem a zsíros meg a sós ételeket, egyek minél több halat, zöldségfélét meg gyümölcsöt.
– Borzasztó! – rökönyöde meg a Zacsek. – Szólj, mielőtt belekezdenél, előtte csapunk egy kerti grillezést!
– Jaj, zomzéd – tiltakoza a muter –, jobban tennéd, ha egy kis lelki támogatást nyújtanál neki, ahelyett, hogy zörnyülködsz, és csevapsütésre invitálod!
– Én a magam módján próbálok segíteni, zomzédasszony – magyarázá a Zacsek. – Tudom, milyen nehéz lemondani egyes finomságokról.
– Ahogyan egy nemrég látott falfirkán olvastam: „Az életben minden nehéz, egyedül csak tévedni könnyű” – nyugtázá atata.
– Ez lehetett a mottójuk a próbaérettségiző nyolcadikosoknak is – heccelőde az öreglány. – A beszámoló szerint a geometria továbbra is nehéz, a földrajz-tudás csikorog, a kémia csak a „kiválasztottaknak” való, fizikából nem tudni, mi a nagyobb kihívás: legyőzni a félelmet vagy a tudatlanságot, történelemből pedig a legjobban a foci-történet megy.
– Most van a pályaválasztás – számola be a Zacsek –, és megy a szokásos dilemma: szakma vagy gimi? Meg vajon melyik a menő szakma. Az egyik lap szerint a kőműves, a hentes meg a pék. Mert azokkal állítólag akár 2500 eurót is lehet keresni havonta!
– Nem ártana talán azt is figyelembe venni, hogy kinek mire van affinitása – hívá fel a figyelmet a fater. – A firkászok rendszerint azt is megírják, hogy a málnaszüretelő is jól keres.
– Minden szakma fontos ahhoz, hogy működni tudjon egy társadalom – bölcselkede amama. – Ha holnaptól mindenki hentes lenne, akkor nyilván nem keresnének annyit, mint ma.
– Igazatok van – érte egyet a Zacsek. – Vasutas szakra is alacsony az érdeklődés, pedig ott meg aztán igen gyakran vannak extra-zabadnapok.
– Végeredményben nem lehet mindenki jól kereső mester – szögezé le az öreg. – Valakinek bírónak, mérnöknek és orvosnak is kell lenni!
Pistike, mediterrán diétára fogott valóságfigyelő
