HETI KÖRKÉRDÉS
Mit olvas szívesen?
Könyvet, e-könyvet. 31%
Nyomtatott sajtót. 9%
Az interneten elolvasom a legfontosabb híreket, sporteredményeket. 49%
Nem nagyon olvasok, inkább filmeket, videókat nézek. 11%
Az emberi kultúra története valójában történetek története. A mítoszoktól és népmeséktől a regényeken át a filmekig mindig történetek segítségével értelmeztük a világot és saját helyünket benne. A formák változnak, az olvasás módja is átalakulhat, de a történetek iránti igény aligha tűnik el. A kérdés inkább az, hogy ezekkel milyen mélységben találkozunk: gyorsan átfutjuk őket, vagy hagyjuk, hogy valóban hatással legyenek ránk?
Sokszor halljuk, hogy ma már nem olvasnak az emberek, nem vesznek a kezükbe se könyvet, se nyomtatott sajtót, esetleg egy-egy magazint futnak át néha, vagy képernyőn olvassák a híreket, esszéket, klasszikusokat, legújabb bestsellereket. Pedig az olvasás fontos. Általa tájékozottabbak leszünk, gyarapszik a szókincsünk, egy-egy szereplő bőrébe bújva megismerhetjük annak motivációit, érzéseit, gondolatait, aminek következtében empatikusabbá, megértőbbé válhatunk. Az olvasás alakítja a gondolkodásunkat, mélyíti bennünk a világ megértését, és képessé tesz bennünket arra, hogy átlássuk az összefüggéseket és megalapozott véleményeket fogalmazzunk meg.
Éppen ezért szomorú, hogy a válaszadóknak mintegy fele csak az interneten olvassa a legfontosabb híreket, sporteredményeket. Bár a tájékozódás szempontjából ez sem elhanyagolható, azt könnyen beláthatjuk, hogy a rövid, csak a legfontosabb tényekre szorítkozó anyagok az olvasás fent fölsorolt pozitív hatásai legnagyobb részét nem képesek nyújtani.
Könyvet vagy e-könyvet a válaszadók harmada olvas szívesen, vagyis minden harmadik ember számára fontos az olvasás a művelődés, a szórakozás és a tanulás szempontjából. Egy-egy könyv rengeteget adhat nekünk, gondoljunk csak gyerekkorunk meghatározó történeteire, hogy hány szereplőt sirattunk meg, hánnyal örültünk együtt. Visszagondolhatunk arra is, hogy hány történetet izgultunk végig, hány vers indított meg bennünk valami megfoghatatlant, vagy hány remekmű után feküdtünk a gondolatainkba merülve hosszú órákon át. Mindezen nem változtat, hogy papírkönyvet veszünk a kezünkbe vagy e-book olvasót: az élmény szinte ugyanaz.
De csak szinte. Nemcsak az számít ugyanis, hogy mit olvasunk, hanem az is, hogyan. A digitális környezetben az olvasás sokszor megszakított tevékenységgé válik: értesítések, újabb és újabb linkek, egymásra nyíló ablakok között váltogatunk. A múltkor például egy egész napig tartott, míg sikerült végigolvasnom egyetlen fejezetet a könyvemből, mert kaptam egy üzenetet, aztán hívtak telefonon, majd frissített a könyvolvasásra használt applikáció, végül jött egy sürgős e-mail, én pedig csöppet sem meglepő módon elvesztem a rengeteg inger között. A figyelmünk könnyen elaprózódik, és így ritkábban jutunk el oda, hogy egy hosszabb szöveg gondolatmenetét elejétől a végéig kövessük. Pedig éppen ez az elmélyülés az, ami az olvasás legnagyobb értékét adja.
Az igazságosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy mindez nem csupán a digitális olvasás sajátossága. A papírkönyv sem mindig garantálja az elmélyülést, ha közben megszakítások érnek bennünket. Elég, ha megcsörren a telefon, a párunk feltesz egy kérdést, a gyerek segítséget kér valamiben, vagy megszólal az időzítő, hogy ideje kivenni az ebédet a sütőből. Az olvasás akkor válik igazán elmélyült tevékenységgé, amikor sikerül az idő mellett nyugalmat is teremtenünk hozzá, mert csak ekkor sikerülhet néhány oldal erejéig félretenni a körülöttünk zajló világot, hogy teljes figyelmünkkel a szöveg felé fordulhassunk.
Talán a „minden harmadik ember” sokak számára elkeserítő adat lehet, mégis azt gondolom, hogy ez egy szép szám. Hiszen azt mutatja, hogy a történeteket nem kell temetnünk, jelen van az életünkben a könyvek szeretete, még akkor is, ha a hangsúly egyre inkább a gyors információfogyasztás felé tolódik. Az értő, elmélyült olvasás szerepe nélkülözhetetlen a gondolkodás és a társadalmi tájékozottság szempontjából, ezért a gyors hírfogyasztás nem helyettesítheti azt, de figyelemre méltó, hogy annak ellenére, hogy sokan már évtizedekkel ezelőtt a könyvek haláláról beszéltek, ma még mindig elmondhatjuk, hogy háromból egy ember bizony szívesen olvas.
Fölmerül persze a kérdés, hogy milyen könyveket. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy csak a szépirodalmat tekintik „megfelelő” olvasnivalónak, lenézve a sokak által kedvelt romantikus regényeket vagy krimiket. Nem lenne szabad elsiklanunk afölött, hogy a népszerű történetek nem feltétlenül értéktelenek. Sok közülük nyelvileg igényes, az olvasók egy csoportja számára releváns problémák köré épül, hiteles karakterábrázolással dolgozik, és gondolkodásra készteti az olvasót. De talán ennél is fontosabb, hogy ezek szerethető könyvek, amelyek észrevétlenül teszik a gyanútlan olvasót előbb a maguk, majd az olvasás rabjává. Az olvasás akkor válik élménnyé, ha a mű olyasmit nyújt az olvasónak, amit az be tud fogadni, és nem biztos, hogy mindenki készen áll Kunderára vagy éppen Krasznahorkaira. Az viszont biztos, hogy attól még senki nem fog Shakespeare-drámák után nyúlni, hogy lekezelő hangvételű megjegyzésekkel illetjük az éppen aktuális kedvencét.
A legfőbb kérdés így nem az, hogy papírra nyomott vagy e-formátumú könyveket olvasunk-e, és nem is az, hogy a legnépszerűbb vagy a legnagyobb presztízsű műveket vesszünk-e a kezünkbe. Ezeknél sokkal lényegesebb kérdés, hogy marad-e idő és lehetőség a mélyebb olvasásra a gyorsan áramló információk világában.
Nyitókép: Pixabay
