Hol van már a zilveszteri örömködés, a sok-sok újévi fogadalomra sem emlékszik már senki sem, és még mindig január van. No de majdcsak véget ér ez az irtó hosszúnak tűnő hónap. Ha minden igaz, egy kicsit még az időjárás is felenged, ami nem biztos, hogy jó, mert a zokosok újabb influenzajárvány-hullámmal riogatnak. Ilyenkor rendszerint jócskán kiürülnek az iskolapadok. Atata mindenáron menne sízni. Egyrészt magáért a telelés örömeiért. Ez az ő nagy heppje. Másrészt pedig szerinte így megmenekülhetünk ettől a fránya vírustól. Biztos úgy van vele, hogy a hegyekbe úgysem jön utánunk. Az öreglány gondolta, megvicceli, és felajánlotta neki, hogy idén ő is szívesen menne, de akkor ne a méregdrága Zlatibor vagy Kopaonik legyen az úti cél, az ottani árakat csak a zupergazdagok engedhetik meg maguknak, s még csak az Alpok sem, hanem menjünk egyenesen az utóbbi időben sokat emlegetett Grönlandra! Csakhogy az élc balul sült el, merthogy a fater kapva kapott a lehetőségen, hogy miért is ne, és elkezdte böngészni a grönlandi turistakínálatokat. Ő különben is ilyen északrajongó, az álma, hogy egy norvég fjord vidékén, svéd erdő mélyén vagy az izlandi felföldön éljen, távol az emberek tömegétől és a világ zajától. Röviden: totál bezsongott, hiába próbálta később amama a tudtára adni, hogy csak viccelt, a kocka már el volt vetve!
– Utánanéztem, Tematild – számola be az öreg –, és képzeld, tőlünk nincs szervezett utazás oda. Nuku csoportos aranzsmán a világ legnagyobb szigetére!
– Persze, hogy nincs, Tegyula – lélegeze föl a muter –, hát ki akarna oda menni?!
– No de én kinyomoztam, hogyan lehet egyénileg odajutni – kérkede el atata. – Nem egyzerű, de megoldható. Az odaút másfél nap röpülést igényel két átszállással, ami oda-vissza kábé ezer euróba kerül fejenként. Öt nap szállás személyenként egy másik ezres. Kaja nélkül. Ahhoz még néhány százast hozzá kell adni.
– No de könyörgöm – borzonga bele a hallottakba az öreglány –, a lényeg: mi a csudát lehet ott csinálni napokon át?
– Azt is leellenőriztem – árulá el a fater. – Fejenként a kétórás hajókázás a jéghegyek közt 120 euróba kerül, egyórás szánkózás kutyafogattal a sarkvidéki tájban 300 euró, az északi fény megtekintése egy csésze forró kávé mellett pedig 80 eurót kóstál.
– Azt gondolom, hogy mindez rengeteg pénz azért, hogy közelről megnézzük azt a rengeteg havat és jeget – állapítá meg amama.
– Ezzel egyetértek – ismeré el az öreg. – Legfeljebb egy zerény igluszállást tudnánk megengedni magunknak.
– Ez ojan dúsgazdagoknak való, mint amilyen a Trampli – bosszankoda a muter.
– Szó mi szó – gondola bele atata –, a jenki főseriff annyira áhítozott Grönlandért, hogy időjárás formájában a sarkvidéki sziget a napokban meglátogatta szinte egész Ámerikát.
– A bölcs anyósom szokta mondani: vigyázz, mit kívánsz! – közlé sejtelmesen az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Azt olvastam – hüledeze az öreglány –, hogy több helyen mínusz 30, sőt néhol még mínusz 45 fokot is jegyeztek!
– Eközben meg Ausztráliában plusz ötven fokos hőség tombol, csak hogy meglegyen az egyensúly a Földön – fűzé hozzá a fater. – Erről az egészről egy nem is annyira vicces mém rémlik föl, amelyen egy jegesmedve napozik egy flamingós gumimatracon a tengeren, és azt mondja: „Imádom a klímaváltozást!”
– Az uszodában is sokáig megvolt az egyensúly – ismerteté a Zacsek –, de aztán a zerb pólósok felülkerekedtek, és legyőzve a magyar férfiválogatottat, felkapaszkodtak Európa trónjára.
– Nemcsak vízilabdában kontinensbajnokok a zerb férfiak – tudatá amama –, hanem olvasáskerülésben is! A tavalyi év folyamán 76 százalékuk egyetlen könyvet sem olvasott el. Egy friss kimutatás szerint az ország teljes lakosságának közel kétharmada nem vett kézbe könyvet 2025 folyamán. Ezen a téren csak Albániában, Romániában, Törökországban és Cipruson rosszabb a helyzet.
– Gondolom, mennyire felemelő információ lehet ez egy író számára – spekulála az öreg.
– Pláne, ha közben tudja, hogy egy influenszer félperces videója arról, hogyan hámozza meg a banánt, vagy valami hasonlóan izgi mutatványról, pár óra alatt akár több tízezres nézettségnek is örvendhet – jegyzé meg a Zacsek.
– Pedig a könyvek feladásával szegényebbé válik az érzelmi intelligenciánk, fokozatosan leépítjük a nyelvi kultúránkat, és még a kommunikációs készségünk is romlik – panaszolá a muter.
– A tévé, a kompjúter és főleg a zokosteló totál háttérbe szorította a könyvet – sóhajta atata. – Egykor a zemberek utazás közben könyveket olvastak, ma már mindenki a telefonját nyomkodja, és nézi a sok blődli videót a semmiről.
– No-no, nem csak erről van szó – figyelmezteté a Zacsek. – A nyáron az egyik munkatársam megmagyarázta, ő miért nem olvas. Éppen egy kirakodóvásáron volt, ahol több könyves stand is akadt, megnézte a kínálatot, de egy kötetet sem vett, ahelyett inkább leült sörözni. Mint indokolta: ha elolvas három könyvet, azt senki sem veszi észre, de ha megiszik három sört, azt már bizony látni fogják.
– Irtó nagy dicsőség! – zsörtölőde az öreglány. – Különben meg a kollégádnak uopste nincs igaza! Csak az gondolkodhat így, aki nem olvas, mert nagyon is észrevehető, hogy valaki olvas vagy sem, elegendő megszólalnia.
– Az olvasó ember a saját fejével gondolkodik, a nem olvasó meg a máséval – bölcselkede a fater.
– Erről jut eszembe – mondá a Zacsek –, olvasom, hogy a Micron bejelentette: „a francia gyerekek agya nem eladó sem az ámerikai platformoknak, sem a kínai hálózatoknak”.
– Láttam én is a hírt – bólogata amama. – A francia Nemzetgyűlés a héten elfogadta azt a törvénytervezetet, amely megtiltaná a közösségi hálózatok használatát 15 év alattiak számára.
– Ez azt jelenti – incselkede az öreg –, hogy zegény francia gyerkőcök ezek után majd nem tudnak finom éticsiga falatozása közben vészbukozni meg tiktokolni?!
– No de azt hallottátok, hogy a pénzügyis Kiss Szinisa a napokban bejelentette: Zerbiában jövőre megkezdik a repülőtaxik próbarepüléseit?! – válta témát a Zacsek. – Majdcsak összejön végre valami repülőalkalmatosság.
– Addig még mennyi minden történik – legyinte a muter. – Ha minden igaz, mindenekelőtt őszre választásokat tartanak.
– Előtte azonban a tavasszal átalakítják a kormányt – tájékoztata atata. – Legalábbis ezt mondta a héten Macut Gyuri kormányos.
– Azok után, hogy a Vučko a hétvégi kormányülésen megpirongatta és kioktatta a minisztereket, nem is nagyon tehet mást – nyugtázá a Zacsek.
– Ha jól értettem a zállamfő beszédét – töprenge az öreglány –, akkor az lehet a baj, hogy a kormányban egyes miniszterek nem eléggé szorgalmasak.
– Sok mindent mondott a Vučko azon az ominózus kormányülésen – csipkelőde a fater –, nyilván az is megfordult a fejében, vajon ki is válogathatta össze ezt a díszes társaságot.
Az elhangzottak kapcsán a Zacsek a következő találós kérdéses viccet messélte el.
– Mi történne, ha a kormánytagok hirtelen egy nagy sivatagban találnák magukat?
– Első nap csodálkoznának, a második nap tanácskoznának, a harmadik nap pedig megdrágulna a homok.
Pistike, hókunyhós telelésről ábrándozó könyvolvasó
