SZERENCSÉTLEN HIVATALVESZTÉSE ÉS HALÁLA (1903)
A rendelkezésünkre álló adatok azt bizonyítják, hogy Noát hivatali (bírói) munkája akadályozta meg abban, hogy sikeresen szerepeljen a nemzetközi sakktornákon. Kortársai nem vitatták el, sőt mindig is elismerték nagy tehetségét és kombináló képességét, ám a több napig tartó tornákat rendszerint nem tudta végigjátszani: munkahelyi kötelezettsége szólította, a sakkból pedig akkortájt még nem lehetett megélni. Gyakran rendelték őt vissza a torna befejezte előtt, és gyakori távolmaradását a bíróság fegyelmi vétségként kezelte. Ez odáig fajult, hogy 1901 őszén elveszítette állását. Az Igazságügyi Közlönyben olvassuk a szomorú hírt: „Állását vesztette dr. Noa József kir. járásbírósági albíró.”
Ekkor már betegség is gyötörte a tehetséges, de szerencsétlen becskereki sakkmatadort, amelyet Pesten próbált kezeltetni. Végezetül, hosszas szenvedés után, 47 éves korában Budapesten hunyt el 1903. május 17-én, és 19-én helyezték örök nyugalomra.
Szomorú, hogy egy évvel a halála után, 1904 májusában sem zárult még le az elhunyt fegyelmi ügye. Őt annak idején azért büntették hivatalvesztéssel, „mert hivatalát meglehetős hanyagsággal kezelte”. A döntésre dr. Noa fellebbezett, perújításért folyamodott, de mielőtt döntés született volna, a járásbíró meghalt. Egy évvel a halála után, édesanyja, özvegy Noa Józsefné folyamodott perújításért a szegedi ítélőtábla előtt, de elutasították. Viszont a Kuria fegyelmi tanácsa kimondta, hogy helyt kell adni perújító kérelmének „mivel az anyja, mint felmenő ágbeli legközelebbi rokon, anyagilag is érdekelve van fia perében”. Sajnos, nem ismeretes számunkra, hogy milyen döntéssel ért véget e „posztumusz” fegyelmi eljárás.
Dr. Noa József tevékenységével és eredményeivel kiemelt szerepet játszott nemcsak a Délvidék sakkéletében, hanem az egyetemes magyar sakkéletben is. A díjazottak közé soha nem jutott be, de minden alkalommal csinált egy-két huszárvágást, nagy nevek legyőzésével. Rendkívüli képességekkel rendelkezett az előnyadásos játszmák vezetésében, s ezekben a játszmákban különösen jól érvényesült kombináló képessége.
A szakirodalom ma is számon tartja őt emlékezetesebb játszmáiról, ötletes kombinációiról, emlékezetes partijairól. Ma is jegyzik Bécsben (1882) játszott partiját, James Masonnal, francia megnyitását, amelyet Londonban (1883) Csigorin ellen alkalmazott, szabadkai (1888) partiját Kiss József ellen, drezdai (1892) meccsét Joseph Henry Blackburne ellen, az 1896. évi budapesti meccsét Georg Marcoval stb.
(Vége)
