Bécsben sakkmatadorunk meglepő eredményt ért el a mesterversenyen: a verseny első felében legyőzte Blackburne-t, Masont, Csigorint, Schwartzot, Meitnert, Hrubyt és Ware-t, s a többiekkel szemben is megállta a helyét. Így kilenc játszmát nyert (a torna legjobb játékosa pedig tizenkettőt). A tornán Steinitz, a kor híres sakkmestere csak nagy küzdelem után tudta legyőzni Noát. Ott azzal is magára vonta a szakma figyelmét, hogy a híres Paulsen kénytelen volt remizni vele. A torna közepette a magyar sajtó büszkén állapította meg, hogy „dr. Noa nagybecskereki kir. törvényszéki aljegyző a bécsi sakk-kongresszuson egymás után veri a világ legkitűnőbb sakkjátszóit.” Minden jel arra utalt, hogy sakkmatadorunk szép eredménnyel fogja zárni a versenyt, ám nem így lett. Munkahelyi kötelezettségei miatt váratlanul „a verseny színhelyéről távoznia kellett, anélkül hogy a verseny második felét is végigküzdhette volna.”
Londonban (1883), a Victoria Hallban megtartott nagy nemzetközi mesterversenyen, amelyen a világ legjobb sakkozói mérkőztek meg, már szerényebb eredményt mutatott fel: két játszmát nyert Bird és Mortimer ellen, továbbá egy-egy partit Rosenthal, Csigorin, Winaver, Sellmann és Skipworthtal ellen. Így a tizenegyedik helyen végzett.
Akkortájt a londoni versenyen is nagy figyelmet keltett a vaksakk, illetve a vakjátszma (blindfold sakk), amikor két ellenfél úgy mérkőzik meg egymással, hogy rá sem néz a táblára. Ezzel kapcsolatosan szögezte le a Vasárnapi Ujság, hogy Magyarországon a vakjáték mestere korábban Cseresnyés István volt, aki egyszerre három-négy meccset is játszott. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „újabban nagy tökélyre vitték a sakktábla nélküli játékot a Pesti Sakk-Körben Fähndrich Hugó, dr. Noa József és Bláthy Ottó”, akik akkortájt ott hat vakjátszmát játszottak egyszerre.
A hamburgi nemzetközi sakkversenyen (1885), amelyen a világ legjobb sakkozói adtak egymásnak találkát, Noa öt nyert játszmát mutatott fel, és a tizenötödik helyezést érte el. A hamburgi tornával kapcsolatosan fedte fel, egyik cikkében dr. Szilárd Leo, hogy miben is rejlett dr. Noa sikertelensége a nemzetközi versenyeken. Mint írta, ő „kora legjobb magyar sakkozóinak egyike [volt], csakhogy nem volt kitartása”. Tegyük hozzá: munkahelyi kötelezettségei miatt. Egy másik helyen olvassuk róla, hogy „foglalkozása miatt csak alkalomszerűen versenyzett”.
Pechje volt az 1887. évi frankfurti nemzetközi sakkversenyen is. Maróczi Géza tanúsága szerint dr. Noát a verseny közepén „rendelték vissza hivatalába, éppen akkor, amikor a verseny későbbi győztesét, Mackenzie-t darabokra szedte versenyjátszmájukban.”
1888 őszén dr. Noa József néhány hétig Szabadkán időzött. Tartalékos honvédhadnagyként Észak-Bácskában volt fegyvergyakorlaton. Természetesen ott is sakkozásra használta fel szabadidejét. A Szabadkai Hírlap tudósítása szerint ott emberére talált: Kiss József törvényszéki bíróra, aki több ízben is nyert „a nagymester ellen”.
Ott találjuk őt 1896-ban, a Budapesten megrendezett első nemzetközi sakkmesterversenyen is.
A Budapesti Sakk-Kör fáradozásának köszönhetően a millennium alkalmából sikerült Budapesten nemzetközi sakkversenyt rendezni, amelyre a világ minden részéről számos hírneves játékos nevezett be (Albin, Charousek, Janovsky, Marco, Maróczy, Pillsbury, dr. Tarrasch, Csigorin, Winawer, Walbrodt és mások). A Vasárnapi Ujság egy csoportképet is közölt a résztvevőkről, megjegyezve Noáról, hogy „egyike a legjobb magyar sakkistáknak, csakhogy nincs kitartása. Sok külföldi versenyen vett részt, de mindenütt félbehagyta a tornát”.
Noa a sakktornán (ismét) legyőzte az elsőként célba érő Csigorint, az akkori idők egyik legjobb sakkmesterét.
Ott volt1901 szeptemberében Székesfehérvárott is, ahol magyar sakkmesterek adtak egymásnak találkát, s amelyről a sajtó is tudósított: „A székesfehérvári sakkozó társaságnak két évi fennállása óta még nem voltak olyan mozgalmas napjai, mint aminők most vasárnap óta vannak. Az érdeklődők nagy serege a játékra megszabott órákban csaknem egészen megtöltötte az Otthon kávéházat, ahol az egyik asztalnál Maróczy Géza világhírű sakkmester nehéz tornajátékát, a másik asztalnál pedig dr. Noa József újvidéki kir. törvényszéki bíró, ismert nevű sakkmester játékát kísérte figyelemmel. (…) Dr. Noa a sakkozó társaság erősebb tagjaival könnyed partikat játszott, és gyönyörű áldozatkombinációval ugyancsak megmutatta mesteri voltát.” Egy másik újsághír arról számolt be, hogy „rendkívül élénk érdeklődést keltett Székesfehérvárott az ottani sakk-kör vendégeinek, dr. Noa József és Maróczy mestereinknek rövid szereplése. Nagy tetszést keltett dr. Noa az ottani amateurök elleni, legtöbbször bástyaelőnnyel játszott, élénk menetű, fordulatos játszmáival. Az előnyadásos játszmákban van alkalma bámulatos kombinálótehetségét teljes fényében ragyogtatni.”
Nemzetközi eredményei, helyezései annál inkább elismerést érdemelnek, ha tudjuk, hogy Nagybecskereken előzőleg nem volt alkalma hozzá méltó ellenféllel játszani, illetve gyakorolni, s hogy a nemzetközi versenyekre ilyetén nem tudott kellőképpen felkészülni.
A Magyar Sakk-Almanach címlapja (1896)
AZ ÚJVIDÉKI SAKKEGYLET MEGALAPÍTÓJA (1896)
Hivatása 1895 nyarán Újvidékre szólította, ahol járás- majd törvényszéki bíróként folytatta tevékenységét. Becskerekről való távozása előtt a Bega menti város sakkrajongói sakkünnepélyt rendeztek a tiszteletére „sakkelőadással, felolvasással és kiküszöbölési versennyel egybekötve”. A búcsúbankettre 1895. augusztus 14-én került sor a Harzer kávéházban.
Noa Újvidéken is tevékenyen bekapcsolódott a sakkéletbe, hiszen ő kezdeményezte az Újvidéki Sakk-Kör megalapítását, amelynek első elnöke is volt. Ribli Zoltán szerint „ezt a tevékenységét igen nagyra kell értékelnünk. Akkor vidéken alig volt sakkélet: a kiváló sakkozók Pesten maradtak vagy külföldre mentek, mert csak így volt lehetőségük további fejlődésre.”
Újvidékre érkezése után a Nagybecskereki Sakk-Kör táviratban kérte fel tiszteletbeli tagját, hogy „egy játszmát váltson.” A lépéseket sürgöny útján juttatták el egymáshoz.
(Folytatjuk)
