Annak emlékére, hogy 1955. október 18-án gördült le a kragujevaci autógyár futószalagjáról az első Zastava 600-as, vagyis a Fityó, bő egy hónappal ezelőtt már közöltünk egy alkalmi összeállítást. A legendába illő autó tehát most ünnepli a 70. születésnapját, bő három évtizedig gyártották, az utolsó példány 1985 novemberében gördült ki a gyárból.
Kilencszázezernél is több Fityó jutott el a dolgozó jugoszláv néphez, és még messzebbre is, a „nemzeti osztály” koronázatlan királyának korszakalkotó szerep jutott. Az utódokról nemrégiben írtunk, ezúttal a kezdeteket boncolgatjuk, és a jövő szerdai oldalunkat is a Fityónak szenteljük.
A Fiat 600 története 1955. március 10-én kezdődött, amikor a genfi autószalonban bemutatták a torinói gyártó új, apró, mégis forradalmi modelljét. A Dante Giacosa mérnök által megálmodott jármű a hátsó részben elhelyezett, vízhűtéses, négyhengeres motorjával és önhordó karosszériájával a maga korában úttörő megoldásnak számított. Mindössze 590.000 lírába került – nagyjából ugyanannyiba, mint a Volkswagen Bogár –, így végre a széles tömegek számára is elérhetővé vált az autózás.
Fiat 500 Jolly 1961-ből / Fotó: Wikipédia
A mindössze 330 centiméter hosszú Fiat 600 az 1950-es évek Európájának egyik legfontosabb autója lett. Apró mérete ellenére meglepően tágas volt, baráti ára pedig lehetővé tette, hogy a középosztály és a munkások is saját autót vásároljanak. Ez indította el a kontinens gyors motorizációját, különösen Dél-Európában. A modell rövid idő alatt igazi „népautóvá” vált, és olasz, spanyol, valamint jugoszláv családok millióinak életét tette kényelmesebbé.
Az első változat 310 kilogrammos teherbírással és két, hátrafelé nyíló ajtóval készült, ami megkönnyítette a beszállást – igaz, ezt a megoldást később biztonsági okokból elhagyták, mivel a köznyelvben csak „öngyilkos ajtóként” emlegették. A hátul elhelyezett, 633 köbcentis motor 23 lóerőt adott le, ami elegendő volt a 600 kilogrammos kisautó mozgatásához. A vízhűtés előnyt jelentett a konkurenciával, például a léghűtéses Bogárral szemben, hiszen a Fiat 600 télen jobban fűtött.
1956-ban megjelent a nyitható vászontetős változat, és 1960-ig mintegy 900.000 darabot gyártottak az első szériából. Az évtized elején érkezett a második generáció 767 cm³-es, 29 lóerős motorral, nagyobb hátsó lámpákkal és átdolgozott első irányjelzőkkel. 1965-ben újabb ráncfelvarrás következett: a Fiat 600 ekkor már előre nyíló ajtókat, nagyobb benzintartályt, új emblémát és egyszerűbb, krómmentes díszítést kapott. A frissített modell modernebbé és biztonságosabbá vált, miközben megőrizte eredeti báját és praktikumát.
Kevesen tudják, hogy Fiat 600 Vignale Rendez Vous elnevezéssel az Italian Design House, autótervező iroda egy nagyon limitált kupéváltozatot is elkészített. 1955 és 1959 között mindössze 200 darab készült ebből a típusból, amiből napjainkban mindössze 20 maradt fenn világszerte.
A Fiat 600-ast a Fiat 500-as követte, amelynek legérdekesebb változata a Guardinera nevű kombi. Ennek a motorja a csomagtartó padlója alatt helyezkedett el, ezzel sík rakodófelületet biztosított a tulajdonosának. A kinyitható vászontető egészen a karosszéria hátuljáig végigfutott, és nem ért véget a sofőr és az első utas feje fölött, mint a hagyományos változatokban. Ezt a kocsit szintén hátrafelé nyíló ajtókkal szerelték, ez volt az egyetlen változat, mely még az 1970-es években is megőrizte ezt a különlegességet. 1966-ban e variáns gyártása áttevődött Desióba, ahol a Fiat leányvállalata, az Autobianchi végezte az összeszerelést. Összesen 327 ezer ilyen autó készült.
A Carrozzeria Ghia, ahogyan a Fiat 600-asból, így az 500-asból is készített egy egyedi "Jolly" változatot, aminek különleges megjelenését az adta, hogy nem voltak ajtajai, tetejét pedig levágták és egy sátor előtetőjéhez hasonló darabbal pótolták, valamint fonott vesszőülések kerültek bele.
Ugyanakkor a Fiat 600-as és az 500-as sikere is messze túlnőtt Olaszország határain: világszerte számos országban gyártották különféle változatait.
Nyitókép: Fiat 600 Guardinera / Fotó: Wikipédia
