A kék Adrián töltött röpke hét után atata ismételten rádöbbent arra, hogy a turizmus egy piszok nagy átverés! Több szempontból is. Legelőször is: általános tévhit, hogy az utazás a pihenésről szól. Ugyan ki jön haza egy nyaralásról kipihenten?! Nap mint nap húzod a sok motyót a strandra, onnan meg vissza a szállásra, közben fekszel a kényelmetlen faágyon vagy a kemény kavicsokon, és szenvedsz mint holmi borsószem-királykisasszony, tűz rád a nap, folyik rólad az izzadság és a napkrém, körülötted mindenki hangoskodik meg nyomatja a fülsértő tucc-tucc zenét. Borzasztó!
A másik lehetőség, hogy túrázni jársz, mert valami oknál fogva elhiszed, hogy létezik „aktív pihenés”! A fater szerint azonban a kettő együtt nem megy, mert vagy aktív vagy, vagy pihensz! Arról nem beszélve, mekkora vesződséggel jár eljutni arra a kvázi pihentető helyre! És mindezzel bizony hozzájárulunk a környezetszennyezéshez! Egyáltalán miért kell repülővel, autóval, busszal, vonattal messzire menni, amikor a közeli folyóparton is megpihenhetne az ember?! Még csak csomagolni sem kellene hozzá, ami kész tortúra!
Abban teljesen egyetértek az öreggel, hogy utazás után kötelezővé kellene tenni a pihenést. Mert, aki azt állítja, hogy egy nyaralás alatt megpihen, vagy hazudik, vagy fura szerzet. Én semmit sem pihentem, és már megkezdődött a suli. Ismét el kell kezdeni tanulni. Bevallom, azt reméltem, hogy a nyár folyamán a zokosok kitalálnak valamit, amitől a tanulás mostanra a múlté lesz: beteszünk egy csippet valahová, amitől majd rögvest mindent tudunk, amit kell. De nem ilyeneken törik a fejüket az észkombájnok, hanem inkább olyanokon, amikkel minél messzebbre minél nagyobbakat lehet robbantgatni. És miközben egyre hatékonyabbakat fundálnak ki, egymásnak kérkedve, békegalambokat röpködtetnek és a világbékéről áradoznak, mint a soványka manökenek.
– Micsoda katonai díszszemlét tartottak Pekingben a héten, Tematild! – álmélkoda atata. – Ezért az információért bizisten megérte feladnom a két hétig tartó önkéntes hírmegtartóztatást.
– A Vučko is részt vett ezen a jeles parádén, Tegyula – fűzé hozzá az öreglány. – Többek között találkozott a Putykóval, és megerősítette acélbarátságát Szí testvérrel.
– Jelen volt ott a világpolitika egyik felének a színe-java – közlé az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Egyik pillanatban még Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor is berobogott vonaton.
– Erődemonstráció volt a javából, üzenet a hanyatló Nyugatnak – nyugtáza a fater. – Kína megmutatta hadserege erejét, és prezentálta a zupper csodafegyvereket! Rettegj, világ!
– Állítólag olyan fegyvereket is nyilvánosságra hoztak, amelyeket még sosem látott senki – újságolá amama.
– Az érdeklődők megtekinthették Kína legújabb haditechnikai eszközeit: manőverező robotrepülőgépeket, meg hiperzonikus és interkontinentális ballisztikus rakétákat – részletezé a Zacsek.
– Egyes médiumok csupa zuperlatívuszokban cikkeztek az eseményről – élcelőde az öreg. – Azokban a tudósításokban tán még olyan fegyverek is szerepeltek, amelyeket eddig fel sem találtak.
– Bevallom, én a repülőautókat vártam – ismeré el a muter –, de azok valahogy nem voltak részei a felvonulásnak.
– Azokról beszélt a Vučko – tudatá a Zacsek. – Bejelentette, hogy jövő decemberig bemutatják őket Zerbiában.
– De jó! – ujjonga atata. – Legalább majd ezentúl nem kell országszerte kátyúzni az utakat!
– A jenki főseriff Trampli is nézte a kínai katonai parádét – messélé az öreglány –, és úgy értékelte, hogy az egész találkozó egy nagy összeesküvés volt Ámerika ellen!
– A Tramplinak most van elegendő baja odahaza – kommentálá a Zacsek –, a gonosz bírák úgy ítélték meg, hogy az általa bevezetett vámok zöme törvénytelen.
– Így van ez, amikor vannak ilyen gyanús intézmények, mint amilyen a bíróság – csipkelőde a fater. – Biztos irigykedett a Pekingben összefutott atyafiakat nézve, hogy őket efféle intézmények aligha fékezik bokros teendőikben.
– Nem értik ezek a „taláros politikusok”, hogy eme vámok nélkül Ámerikának befellegzett – incselkede amama. – Lehúzhatja a rolót. Gúd nájt!
– Csak nehogy úgy járjanak Zerbiában a zegény kereskedők is, most, hogy kénytelenek káo mindent irtó olcsón árusítani – válta témát a Zacsek. – Azt mondják, húszezer árucikknek csökkent az ára!
– Én meg azt mondom: nem estek a fejükre a kereskedők, biztos megtalálják a módját, hogy nekik jó legyen – jegyzé meg az öreg. – Egyes boltok máris megszüntették a rendszeres akciókat.
– Logikus, hiszen minden olcsó! – ráncolá a szemöldökét a Zacsek.
– A pénzügyis Kis Szinisa 25 árucikket vett és 700 dinárt megspórolt! – csóválá a fejét a muter.
– Ezen logika szerint, minél többet vásárolunk, annál többet megtakarítunk! – morfondíroza atata.
– A zanyósom miután elolvasta a zújság címoldalán, hogy hat hónapig olcsóbban vásárolhatunk, depresszióba zuhant – ismerteté a Zacsek.
– No de emiatt örülnie kéne! – értetlenkede az öreglány.
– Ezt mondtam neki én is, ám ő azzal vágott vissza, hogy naiv vagyok – magyarázá a Zacsek. – Mert, ha valaki komolyan gondolja megkönnyíteni a megélhetést, akkor olyan életkörülményeket teremt, amelyek mindörökre szólnak. Ha előre meghatározzák, hogy csak hat hónapra vonatkoznak, ott valami nem stimmel, tervezhetnek valamit ezen fél év alatt, utána pedig majd úgy elzabadulnak az árak, hogy csak na!
– El kell ismerni, nagy arc az anyósod, zomzéd! – állapítá meg a fater.
– Átadom, úgyis mennem kell nagybevásárlásra – köszöne el a Zacsek.
– Mondd meg neki, hogy holnap hozunk a piacról sok paprikát, hogy a részünkre is készítsen olyan finom ajvárt, amilyet csak ő tud – üzené amama.
Másnap az öreg magára vállalta a házi munkákat: mosást, vasalást, főzést, porszívózást, törölgetést, amíg mi a muterral elmentünk a piacra. Merthogy szerinte minden jobb annál, mint hogy menni kelljen valahová.
– Kész vagyok! – mondá atata, amikor hazaértünk.
– Mindennel?! – hökkene meg az öreglány.
– Nem, idegileg – válaszola a fater.
– Ja, úgy sokan készen vannak, Tegyula – legyinte amama –, mész az utcán, és kicsi-kicsi, azt látod, valaki magában beszél.
– Nahát, Tematild! Olvastam, hogy zörnyű betegség terjed a világban, már egymilliárd ember érintett – számola be az öreg.
– Nem tán valami nyomorult vírus?! – hüledeze a muter.
– Á, dehogy! – így atata. – Az Egészségügyi Világszervezet a héten közölte: világszerte több mint egymilliárd ember küzd mentális egészségügyi zavarokkal! Tombol a depresszió, a túlzott aggodalom, a klímaszorongás meg az ilyenek!
– Képzeld, minden nyolcadik ember a Földön lelki nyavalyával küzd – merenge az öreglány.
– Bevallom, sokáig azt gondoltam, ilyen okból kifolyólag vannak alvászavaraim, de nemrég azt olvastam, hogy a magas intelligenciahányadossal rendelkezők kevesebbet alszanak az átlagnál – világosíta fel bennünket a fater. – Milyen érdekes! Évekig azt hittem, álmatlanságban szenvedek, erreföl kiderül, hogy nem is az álmatlanság gyötör, hanem az intelligenciám nem hagy aludni!
– Valóban irtó érdekes – szögezé le amama. – Téged az intelligenciád zavar az alvásban, engem meg a horkolásod!
Pistike, a bevásárlóközpontban elveszetten bolyongó klímaszorongó
