Munkásságának jó része, szűkebb tudományterületéből adódóan, a Természettudományi Társulathoz kapcsolódott: 1862-től, egy évtizeden át annak elnöke volt, majd választmányi tagja, méghozzá abban az időszakban, amikor a Társulatot gyökeresen átszervezték.1 Több előadást is tartott ott, s a Természettudományi Társulat Évkönyveiben és Közlönyében néhány munkája is napvilágot látott (A fémbarométerről; A lakok szellőztetésére vonatkozó újabb búvárlatok bírálatos megismertetése; Groszmann légszivattyúja; stb.).2 Tanulmányai megjelentek még a Magyar Tudományban, a Tanodai Lapokban, az MTA Értesítőjében, Almanachjában és Évkönyvében, a Pesti Naplóban stb.3
Amikor 1872-ben leköszönt az elnöki posztról (amelyet dr. Than Károlynak engedett át), Dapsy László gimnáziumi tanár és publicista a Vasárnapi Ujság első oldalán méltatta munkásságát, s a cikk mellett a természetudós arcképét is közölte.4 Sajnálattal állapította meg, hogy sokféle közéleti elfoglaltsága miatt, Sztoczek viszonylag korán felhagyott sikeres, tudományos munkájával: „ A már jókor, tanársegéd korában megkezdett tudományos működést és kutatásokat, melyeket a tanársága néhány éve alatt oly hévvel és eredménydúsan folytatott, csakhamar félbeszakíták a lelkiismertesen vitt igazgatói hivatal teendői.”5
Dapsy meglátása szerint, az 1850-es évek második felére esik Sztoczek tudományos munkásságának aranykora, amikor is a szakfolyóiratokban, egyik fontos értekezése a másikat követte, nyomatékosítva, hogy a Poggendorf-féle, tekintélyes, német nyelvű fizikai folyóiratban, az Annalenben közölt szakmunkái „Berlinben és Londonban nem kevés feltűnést okoztak.”6 Sajnálni lehet – mondja Dapsy –, hogy néhány kiváló munkája nem jelent meg idegen nyelven, mert előmozdította volna a tudomány gyorsabb fejlődését.7
Egyik érdekes tudományos dolgozatában, amelyet a budapesti katonai parancsnokság megbízásából írt, azt vizsgálta, hogy megfelelő-e a Károly-kaszárnya termeinek levegője. A kutatást 1845-ben Nendtvich Károly tanártársával közösen végezte, s arra a kérdésre keresték a választ, vajon jut-e télen, a rendesen zárva tartott legénységi termekbe annyi friss levegő, amennyi az egészség fenntartására nélkülözhetetlen. A kutatás eredményeként megállapítást nyert, hogy egy-egy emberre, óránként csak négy köbméter levegő jutott, a szükséges tíz-tizenkét köbméter helyett, azaz háromszor kevesebb.8 A tudománytörténészek szerint ez volt az első ilyen jellegű vizsgálat, amelyet Magyaroszágon végeztek.9
Sztoczek nevéhez fűződik továbbá, (1854-ben), az első galvanometrikus vizsgálat is Magyarországon.10 Ugyanis, Jedlik Ányos akkortájt egy új galván-elemet készített (a Bunsen-elem némi módosításával), és Sztoczek vizsgálatai kimutatták, hogy az új elemben az indító erő nem nagyobb (s az ellenállás sem kisebb) mint a régiekben.11 Tudományos kutatásai során (amelyeket 1861-ben szakított meg), sok időt és fáradtságot szentelt az aneroid-barométer és a Fessel-féle zsiroszkóp tanulmányozására.12 S ha már tudományos munkásságát említjük, hadd mondjuk el, hogy korabeli kötetekben, szakfolyóiratokban, évkönyvekben több mint harminc munkája jelent meg magyar és német nyelven (A szabad villamosság elterjedése valamely egyszerű és összetett láncban [1856]; A lakhelyeken megkívántató levegő-jutalékról [1857]; A pesti Károly-kaszárnyában kísérletileg meghatározott óra- és emberkénti levegőjutalékról [1857]; Galván-méreti elővizsgálatok [1857]; Összehasonlító vizsgálatok a Daniell-, Grove- és Jedlik-féle elemek állandóira vonatkozólag [1857]; A meleg erőműtani elmélete [1857]; Utasítás meteorológiai észleletekre [1861]; A Fessel-féle készüléken észlelhető forgási tünemények leírása és megfejtése [1836–64]; A testeknek változó irányú, tengely körüli forgásáról [1864]; A légsúlymérővel történő magasságmérés képletéről [1867]; Újabb nyomozások a színkép-elemzés terén [1873]; Apró időközök és nagy sebességek mérése [1873]; A meleg forrásvizek lehülése földalatti csatornákban [1887] stb.)
Mindemellett németről magyarra fordította, magyarázó szöveg kíséretében, Schrön logartábláját [1860] is.13
Halálakor derült fény arra, (ami korábban szóbeszéd tárgya volt), hogy állítólag, létezett egy nagy tanulmánygyűjteménye, amely időközben megsemmisült: „Beszélnek egy nagy könyvéről, melybe egy hosszú élet szorgalmas tanulmányainak gyümölcseit rakta le, mely azonban, véletlenül a lángok martaléka lett.”14
1 Uo.
2 Szily Kálmán: Sztoczek József emlékezete 1819–1890. Akadémiai Értesítő, 1892. nov. 15. (III. kötet, 11. füzet), 621–631.
3 Uo.
4 Dapsy László: Stoczek József. Vasárnapi Ujság, 1872. jan. 28.
5 Uo.
6 Uo.
7 Uo.
8 Szily Kálmán: Sztoczek József emlékezete 1819–1890. Akadémiai Értesítő, 1892. nov. 15. (III. kötet, 11. füzet), 621–631.
9 Uo.
10 Uo.
11 Uo.
12 Uo.
13 Uo.
14 Stoczek József (1819–1890). Vasárnapi Ujság, 1890. máj. 18.
Nyitókép: A Természettudományi Társulat Évkönyvének fedőlapján (1936)
