A kanapén lakó „jószág”

HETI KÖRKÉRDÉSÜNK

Van valamilyen házi kedvence?

Igen, egy kutya a hűséges „társam”.    34%
Macskapárti vagyok.    14%
Papagájricsajra ébredek.    2%
Rágcsálók a kedvenceim.    2%
Hüllőt tartok.    3%
Vegyes a helyzet, több házi kedvencem is van.    14%
Nincs semmilyen.    31%

A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján

Van az a mondás, hogy „az állatnak kint a helye”. Ez a gondolat valahonnan a régi paraszti világból maradhatott ránk, amikor a macska egérfogó volt az istállóban, a kutya őr a kapuban, a ló pedig traktor helyett húzta az ekét. Ma viszont más a helyzet: a macska bent dorombol a kanapén, a kutya a gazdi ágyában horkol, a ló meg maximum terápiás foglalkozásra jár a gyerekekkel.

Soma, a kandúrunk például szilárdan meg van győződve róla, hogy az ágyunk valójában az övé, és a feleségem és én csupán mellékszereplők vagyunk az éjszakai alvás című szappanoperában. Ha valaki azt mondja neki, hogy kint van a helyed, akkor olyan sértett tekintettel néz, mintha elfelejtettük volna befizetni a lakbért.
 

Persze, a sztereotípiák még mindig élnek: – A kutya hűséges, a macska önző. Ehhez képest Soma mindig jön, ha hívom… mármint akkor, ha éppen kedve van. Ha nincs, akkor maximum megmozgatja a fülét, jelezve, hogy regisztrálta a kérést, de nem prioritás. – Az állat csak szőrös gond. Igen, hullik a szőre, kapar, beül a frissen vasalt ruhára. De könyörgöm, az emberi családtagok is szemetelnek, veszekszenek, csokit morzsálnak a kanapéra – mégsem mondjuk rájuk, hogy kint a helyük. – Aki bent tart állatot, az elkényezteti. Nos, lehet. De közben ők is elkényeztetnek minket: állandó társaságot adnak, stresszt oldanak, és sokszor jobban érzik, mikor van bajunk, mint bárki más.

A házi kedvenc olyan, mint egy multitask-gépezet. Egy háziállat valójában egyszerre pszichológus, testőr, bohóc és társ. Pszichológus, mert ha szomorú vagy, melléd bújik. Testőr, mert a legapróbb zajra is hegyezi a fülét, még ha utána el is bújik a szekrény mögé. Bohóc, mert mindig van egy váratlan mutatvány: felborít egy poharat, beakad a függönybe, vagy ráül a laptopodra. Társ, mert ott van veled reggeltől estig, és akkor is figyel, amikor senki más. És ne feledjük: ők az egyetlenek a világon, akik mindig hajlandóak velünk vacsorázni, bármikor, bárhol. Persze csak a miénkből.

Az igazság az, hogy aki egyszer megtapasztalta, milyen együtt élni egy kedvenccel, az tudja: nem tárgyakról beszélünk, hanem élőlényekről, akik gazdagítják a mindennapokat. Az állatnak nem kint vagy bent van a helye, hanem ott, ahol a gazdája van. És bizony, ha az ember a kanapén ül, akkor a macska is ott lesz – legfeljebb éppen rajta. Ezért amikor valaki kijelenti, hogy az állatoknak kint a helyük, csak mosolygok. Mert tudom: aki valóban megosztotta már otthonát egy cicával vagy kutyával, az pontosan érzi, hogy az igazi helyük mindig ott van, ahol mi is vagyunk. Legyen az a kanapé, az ágy, vagy a billentyűzetem teteje – ami Soma szerint egyébként tökéletes fekvőhely.