A Muzsika rovat mellett, a folyóiratnak volt még Művelődés, Halhatatlanok, Színjátszás, Képzőművészet, Asszonyok és lányok, Egyetemi élet, Könyv és Posta rovata is.[1] Ezekben csillogtatták meg tehetségüket, akár rövid időre is, a lap ifjú munkatársai.
A fennmaradt lappéldányok szövegei (önreklámként), nyomatékosan, keretben hirdették a Zivatar fontosságát, jelentőségét, elveit: „A modern nő tanácsadója, szórakoztatója, kellemes útitársa, kalauza és legjobb barátja a Zivatar”; „A jövő a fiataloké! A Zivatar ma itt az egyetlen lap, amely minden feltétel nélkül támogatja a fiatal tehetségeket”; „Mindnyájunk legjobb barátja egy jól szerkesztett újság, amely nemcsak tanít és szórakoztat, hanem komoly tanácsot is ad az élet nehéz kérdéseiben”; „A kultúrát szomjazó középosztálynak csináljuk lapunkat. Álljon mellénk és támogasson ezen munkánkban.”[2]
Az ígéretes folyóirat-kiadási vállalkozásnak azonban, a 4. szám megjelenését követően, minden külön bejelentés és magyarázat nélkül, váratlanul vége szakadt.[3]
Komáromi zegzugos, irodalmi pályafutása azonban tovább folytatódott.
Nem adta fel!
1934-ben, a Híd indulásakor egy hónapig vállalta a lap belgrádi szerkesztését, majd azzal is felhagyott.[4] 1935-ben a Reggeli Ujság munkatársa, majd óbecsei tudósítója lett (miközben a családi bőrkereskedést is vezette).[5] S éppen szülővárosában indította be, 1936-ban, újabb (ám szintén rövid életű) vállalkozását, a Hét című lapot, amelyet a hatóság négy szám után betiltott.[6] (Egyébként 1936-ban írta meg a Választmányi ülés című prózáját, amely csak 1951-ben jelent meg nyomtatásban.[7])
Azt követően fordulat állt be életében. Az 1930-as évek végén hirtelen elhatározással eladta bőrkereskedését és Budapestre költözött.[8] A bolt árát (50.000 pengőt), irodalmi vállalkozásba fektette – Zilahy Lajos Híd című képes hetilapjába.[9] Közben megismerkedett Móricz Zsigmonddal, Németh Lászlóval és az akkor magyar irodalom más jelességével is: Veres Péterrel, Kodolányi Jánossal, Tamási Áronnal és Illyés Gyulával.[10]
A második világháború után hazatért és vállalati káderes, könyvtáros lett, valamint a Magyar Szó hirdetőosztályának vezetője, meg kereskedelmi nyomtatványok szerkesztője.[11] Időközben természetesen írogatott is, ha nem a folyóiratoknak, akkor az asztalfióknak.
Végül is több kötete látott napvilágot (Háry János ébresztése [1950], Választmányi ülés [1951], Emberöltő [1964], Jó szó [1967], Szomorú tarisznya [1976], Bácskai emberöltő [1980]).[12] Itt mondjuk el, hogy írói munkásságát az irodalomkritika eltérően értékelte. Kalapis Zoltán révén tudjuk, hogy kritikusai közül többen „öntetszelgő jóságbűvöletet” olvastak ki írásaiból, mások verseit „lila rigmusoknak” minősítették, de voltak olyanok is, akik mesélőkészségét és pallérozott nyelvét dicsérték.[13] Az anekdota és az érzelmes meseszövés híve volt, s amellett, hogy írt lírát meg prózát is, egy sajátos műfajt is teremtett: az irodalmi sakklevelet.[14]
Amikor 1983-ban Vékás János életinterjút készített vele, életére visszatekintve a többi között ezt vallotta: „Ha még egyszer újrakezdeném az életemet, bármi lennék, csak író nem. Az írás nekem az élet többletét jelentette, nem mondhatnám, hogy az volt az életem értelme. Mint ahogy az élet többletét jelenti a muzsika vagy az olvasás, így ennek a még tevékenyebb formában való kiélése volt az írás.”[15]
(Vége)
[1] Lásd a lap fennmaradt példányait a szerző tulajdonában.
[2] Zivatar, 1932. nov. 3. sz.
[3] Vuk Dragović: Srpska štampa između dva rata. Osnova za bibliografiju srpske periodike 1915–1945. Beograd, 1956, 258.
[4] Vékás János: Utak. Életinterjúk. 1980–1990. VMMI, Zenta, 2010, 118–119.
[5] Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918–2000). Forum, Újvidék, 2001, 125. – A Reggeli Ujságnál dolgozva daloskönyvet szerkesztett és nótaszövegeket is írt.
[6] Uo.
[7] Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz II. Forum, Újvidék, 2003, 159–160.
[8] Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918–2000). Forum, Újvidék, 2001, 125.
[9] Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz II. Forum, Újvidék, 2003, 159–160.
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918–2000). Forum, Újvidék, 2001, 125.
[13] Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz II. Forum, Újvidék, 2003, 159–160.
[14] Uo.
[15] Vékás János: Utak. Életinterjúk. 1980–1990. VMMI, Zenta, 2010, 123.
Vitkai Gyula szerzeménye (Zivatar, 1932. november, 3. szám)
Nyitókép: Balázs G. Árpád illusztrációja (Zivatar, 1932. december, 4.szám)
