Úgy döntött a világ két nagyura, az ámerikai Trampli és az orosz Putykó, hogy Alaszkán taliznak egymással. Ez pont megfelelő hely, mert ahogyan atata messélte, ez a hatalmas jegesmedvekert régen a ruszkiké volt, csak azok kicsit legatyásodtak a krími háborúban – a gyengébbek kedvéért: ez egy ősi csihi-puhi volt –, és kellett nekik a zsozsó, ezért ezt az óriási földet eladták az amcsiknak egy maréknyi dollárért. A fater szerint jócskán van ebben a helyszínválasztásban szimbolika, mert a két nagyapakorú hajjakend konstruktívnak remélt tárgyalása során szóba kerülhet az egyes területek feletti ellenőrzés esetleges módosításának a lehetősége. A témával kapcsolatban az öreg egész héten izgatottan fogadott minden hírt.
– Lázban ég, Tematild, valamennyi külpolitikai elemző, háborús analitikus, orosz-ámerikai zakértő, összeesküvéselmélet-rajongó meg a zösszes többi találgató – magyaráza lelkesen atata. – A kisboltok előtt izzanak a padok, boldog-boldogtalan a Trampli és a Putykó sorsdöntő tárgyalásáról értekezik!
– Nem tudtam nem észrevenni, Tegyula – fanyaloga az öreglány. – A lapokban és a portálokon egymást érik a lehetséges forgatókönyvek, több van belőlük, mint Hollywoodban.
– Minden megtörténhet! – állapítá meg a fater.
– És annak az ellenkezője úgyszintén – fűzé hozzá amama.
– Azt nyilatkozta a héten a jenki főseriff, hogy elsőrendű tengerparti területeket kíván visszaszerezni az ukránoknak a ruszkiktól – ismerteté az öreg.
– Azt is olvastam, hogy a Trampli és a Putykó felosztja majd Ukrajnát – tromfola a muter.
– Remélem azért marad egy kis idejük zabadaktivitásra is – vakará meg a fejét atata –, például szervezhetnének egy kutyaszános túrát.
– És majd elhívnak egy kortárs Jack Londont, hogy írjon róluk egy regényt – csipkelőde az öreglány.
– Az is megtörténhet, hogy az adott környezetben rájuk tör az aranyláz! – gondola bele a fater.
– A hely szelleme csudákra képes! – nyugtázá amama.
Aminek kapcsán az öreg lelki szemei előtt felsejlett egy fantasztikus történet.
A hivatalos megbeszélés után, a két atyafi teázgatva, kötetlenül folytatta a társalgást.
– Vlagyimir, miután visszaszerezted az ősi orosz földet, a Krímet, most mik a terveid?
– Ha már kérded, Donald, éppen azon töprengtem, hogy Alaszka is ősi orosz föld. Mi úgy hívjuk: Jég-Krím. Ha megegyezünk, ti ámerikaiul hívhatnátok: Ájsz-Krímnek!
No de a zősöket a napokban nemcsak a nagyvilági kérdések foglalkoztatták, hanem az egészségügyi állapotuk is.
A muter némi zsibongást érzett a lábában, gondolta utánanéz a neten, mi lehet. Talált is egy cikket a jelenségről. Elolvasta, mitől alakulhat ki. Majd azt is, milyen nehézségekkel járhat. Végül pedig azt, vajon milyen következményei lehetnek. Az informálódás után felkelt, és csak annyit mondott: kimegy meglocsolni a virágokat.
Atata sokszor tanácsolta már, hogy ilyeneket nem zabad tenni, mert az ember minden elolvasott sorban felfedez magán egy tünetet. Ám neki sem könnyű! Őt már két hete kínozza az allergia. Ha épp nincs bedugulva az orra, akkor folyik neki. Mármint nem az orra folyik el, hanem a cucc folyik ki belőle. De valamiért ezt így mondják: folyik az orra. Totál logikátlan! Majd szeptemberben felvetem a kérdést a tanító néninek. Biztos megörül nekem! Nos, ha meg nincs bedugulva az orra, meg nem is folyik, akkor éppen tüsszög. Sokat egymás után. Megtörténik, hogy alvás közben felébred leadni egy hapcisorozatot. Meg viszket a szeme, a füle, a torka, no meg persze az orra is. Azt mondja, néha szívesen benyúlna a fejüregébe, és mindent megvakarna odabent. Mindez úgy történik, hogy szedi az allergia elleni gyógyszert!
– Óvatosan azzal a gyógyszerrel, Tegyula – figyelmezteté az öreglány –, mert elálmosít, s aztán csak kókadozol tőle, mint a haszonnövények ebben a borzasztó, múlni nem akaró kánikulában.
– Ennek a fránya parlagfűnek bezzeg nem árt az aszály, Tematild! – dünnyöge a fater. – Sőt, mintha egyenesen élvezné is a nyavalyása! A kukoricának annál inkább betesz a hőség.
– Az eseted is bizonyítja, zomzéd, hogy az orvostudomány mennyire fejlődött: ami régen még viszketésnek számított, mára már allergia néven fut – konstatálá az éppen betoppanó Zacsek.
– No de hamarosan nem kell már aggódni – válta témát amama –, a Vučko bejelentette, hogy szeptembertől megélhetési intézkedéscsomag érkezik.
– Ez az elnevezés arról árulkodik, hogy jelenleg nehéz a megélhetés? – veté föl a költői kérdést az öreg.
– Korlátozzák majd az árrést – részletezé a Zacsek –, aminek köszönhetően több ezer élelmiszer ára csökkenhet.
– Remélem, a jégkrém is olcsó lesz őszre! – trollkoda a muter.
A leárazásokról a Zacsek az alábbi viccet mondta el.
Megy haza a fösvény alak szomorúan a boltból.
– Miért vagy ilyen lehangolt? – kérdi a felesége.
– Lement a szalámi ára.
– Emiatt vagy ennyire letört?
– Persze! Most kevesebbet spórolok meg, ha nem fogyasztom!
– Mijen kár, hogy ez az olcsóság nem most van, mert Pistit még augusztusban be kell iskoláztatni, ami uopste nem lesz olcsó mulatság – sóhajta atata.
– Nem ám! – erősíté meg az öreglány. – Könyvek, irkák, tolltartó, faszínes, filctoll, tempera, rajzblokk, tornagatya, tornacipő, és még iskolatáskát is kell választani!
– Lehet, hamarosan új vezetést is kell – közlé a Zacsek. – Azt rebesgetik, hogy a következő választások korábban lesznek a tervezettnél.
– Hamarosan csökkenek az árak a boltokban. Nem is úgy maguktól, a piaci mozgások következtében, hanem nagy politikusi bejelentések közepette. Rendkívüli módon őszre megemelkedik a minimálbér. És az év végén nyugdíjemelésre van kilátás – összegezé a fater. – Mindez együtt politikai megmérettetést sejtet.
– Még csak az hiányzik, hogy a Sójom meginduljon repeszteni kétszázzal Belegrád és Zabadka között – egészíté ki a listát amama.
– Képzeljétek, olyat olvastam, hogy egyre több a funkcionális analfabéta – tájékoztatá a Zacsek. – Tudjátok, az ojan, hogy valaki ugyan tud olvasni, de hiába silabizálja a betűket, nem érti az elolvasottakat!
– Szerintem nem kell ehhez semmiféle spéci kutatásokat folytatni – mondá az öreg –, elegendő végigkísérni egy választási kampány nyelvhasználatát a médiában.
– Hát a politikai kommunikáció az utóbbi időszakban bizony a békának az a bizonyos alfele alá süllyedt – bólogata a muter.
– Attól tartok: okkal – jegyzé meg a Zacsek. – Emlékeztek tavaly a demokrata Kamala komoly műsorokban jogi kérdésekről meg költségvetési mutatókról értekezett, míg a Trampli podcastokban komikusokkal társalgott az ufókról. Tudjuk, ki nyert!
– Ufónak érezhette magát az a vendég is, aki a múlt héten a becskereki sörnapokra látogatott – számola be atata. – A nagy múltú rendezvényre az idén valamivel kevesebben jöttek össze, mint régen.
– Nem csodálom, hogy a zembereknek nem volt kedvük sörfesztezni – spekulála az öreglány. – A Béga-parti városnak már évek óta nincs is sörgyára. És ha ez még nem lenne elég: több mint két évtizede még iható víz sem folyik az ottani csapokból!
Amiről a Zacseknak egy rövid párbeszéd jutott az eszébe.
– Ez az élet! Napfény, homok, víz…
– Ne dumálj annyit, hanem töltsd azt a betonkeverőt!
Pistike, alaszkai fagyitól tüsszögő ufó
