HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Ön hogyan keres nyaralóhelyet?
Utazási irodán keresztül. 11%
Internetes ajánlatok alapján. 24%
Last minute ajánlatokat vadászok. 4%
Ismerősök, rokonok ajánlása alapján. 4%
Csakis jól bevált helyekre utazom. 4%
Nem keresek, mivel nem nyaralok. 52%
A www.magyarszo.rs olvasóinak a szavazatai alapján.
– Holnapután indulunk a tengerre!
– No, csak így? Nem is mondtátok eddig...
– Most sikerült összehangolnunk a szabadságot. Pakolunk, és megyünk!
– És a szállás?
– Mi nem szoktunk foglalni. Amikor leérünk, akkor találunk egy szabad szobát, és kész.
Hát, azért mi ezt így nem mernénk bevállalni – egyeztünk meg a férjemmel, miután elköszöntünk a barátainktól. Ők voltak annak idején azok, akik leginkább buzdítottak bennünket arra, hogy a meszelés, a felújítás és a gépvásárlások helyett vagy mellett mindenképp menjünk el évente bár egyszer nyaralni vagy telelni. Erre mindenkinek szüksége van, és rengeteget jelent a gyerekeknek is: gyorsan felnőnek, ez az idő soha nem jön vissza – mondogatták. Jó pár év elteltével be kell vallanom: igazuk volt. Fiatalként azonban nem így láttuk: számunkra a nyaralás luxus volt, ami nem szoríthatja a háttérbe az otthonunk rendezését, a kötelezettségeink teljesítését és mindannak a biztosítását, amire a gyerekeinknek szüksége volt. A kettő pedig egyszerre nem fért bele a családi büdzsébe: sajnos olyan időben éltünk, vagy élünk a mai napig, hogy az embernek választania kell a befektetés és a nyaralás között.
Nem volt ez másként abban az évben sem, amikor először vágtunk neki a nyaralás szervezésének: azért kutattunk a hozzáférhető javaslatok között, mert a fiunk elhúzódó egészségi gondjainak kezelésére többek között az Adriai-tenger sótartalmát ajánlották az orvosok. Az első alkalomkor kedvezett a szerencse, és egy vállalati együttműködés révén két hetet tölthettünk el előszezonban a Kotori-öbölben. A mai napig emlegetjük azt a nyaralást: valóban meghatározó és felejthetetlen maradt az egész családnak. Olyannyira, hogy megfogadtuk: soha többé nem hagyjuk ki. A következő évben már nem jött velünk szembe a korábbihoz hasonló ajánlat, így magunk vágtunk neki a szervezésnek.
Mindig is szerettem utazni: ifjúkoromban, a balkán háborúk zajában azonban erre csak csoportos utazások formájában volt lehetőségem, amit ki is használtam.
A „népzene szárnyán” szinte egész Magyarországot és a Székelyföld nagy részét is bejártam. Az utakról hazatérve azonban mindig volt egy csöppnyi elégedetlenség bennem: csak akkor éreztem úgy, hogy megismertem Budapestet, amikor az Országháza és a budai vár látogatása mellett eltévelyegtünk Józsefvárosban is. Valószínű az a buszsofőr sem felejt el soha, akivel a parajdi sóbánya és a Székelykapu Múzeum között félúton fél óráig vitáztam azon, hogy az ablakból láttam egy csodás tájházat, és én oda vissza akarok menni...
Számtalan ilyen példát tudnék felsorakoztatni, ám most nem ez a cél. A lényeg az, hogy valamiért a csoportos utazások sem számomra, sem párom számára nem nyújtották a várt élményt. Így a családi nyaralásinkat másképp nem is tudunk elképzelni, mint saját szervezésben, saját autóval, kötetlen útvonalon. Ebbe nyilván beleillet volna az elején említett hozzáállás is, de az ötödik évtizedünkben taposva ennyire bátrak már nem voltunk. Így a következő években is szállást foglaltunk, ha minden mást rugalmasan is kezeltünk.
Nos: szállásfoglalás. Ilyen szempontból nekem van egy szigorú kikötésem: szeretek ellátogatni a városokba, megnézni a nevezetességeket, megismerni azokat, és különösen élvezem bejárni a külvárosokat, amelyekből az adott település igazi arcára következtetek. Szerencsémre mindezt a családom is nagyon élvezi, és szívesen kirándulunk városokba, hegyet mászunk vagy épp hajókázunk. A biztos pont, ahova mindezek után visszaérünk azonban – a kikötéseim szerint – semmiképp sem a város zaja. Így a Kotori-öbölben a Kotor és Perast közötti Donji Orahovacon szálltunk meg, Isztriát a Pulához közeli Medulinból jártuk be, amikor pedig Montenegró déli részére voltunk kíváncsiak, akkor az Ulcinj és Bar között levő Utjehán foglaltunk csodálatos apartmant a még csodálatosabb olajfák völgyében. A pihenőnapokon ugyanis fontos számunkra a nyugalom, a kis strandok, amelyeken nem érnek egymásba a napágyak és -ernyők, és nem utolsó sorban a tenger gyógyító morajával töltött esti csend.
Ahhoz, hogy az ilyen helyeket megtaláljuk, hónapokig szoktam böngészni az internetet. És csak ezután következik az, hogy a mai világban le is kell ellenőrizni a foglalt szállást. Korábban a booking.com oldal kiváló lehetőséget biztosított erre: megbízhatóságát igazolta az adat is, hogy a világ hotelfoglalásainak 50 százaléka ezen a platformon keresztül történik. Bár a szakértők már korábban is figyelmeztettek az online foglalások azon hátulütőjére, amelyet a booking.com sem tudott teljes mértékben kiküszöbölni: mindig akadnak olyanok, akik hamis fényképeket helyeznek fel annak érdekében, hogy a szállásuk vonzóbb legyen. Ezt azonban ellensúlyozzák a vendégek hozzászólásai, amelyeket viszont a platform szakemberei kezelnek.
Az idén azonban külön aggodalommal töltött el az a hír, hogy már az eddig megbízható booking.com szállásfoglaló portál nevében is kicsalják a nyaralók pénzét a szélhámos hackerek. Egy ponton már azt is megkérdőjeleztem, hogy a valódi honlapjukon keresgélek-e, vagy a folyamatos ugrálás közben „átirányítódtam” egy áloldalra. Ennek lehetőségére és az áloldalak hihetetlen hasonlóságára ugyanis rögtön a böngészésem elején figyelmeztettek a booking.com oldal fenntartói. Arra azonban ők sem tudtak választ adni, hogyan különböztessem meg a valódi portált a hackerek által gyártott több száz hamis oldaltól... Főként, hogy arról is olvastam az egyik szakportálon, hogy az internetes csalók abban a pillanatban „ugranak be” az egyeztetésbe, amikor már a szolgáltatóval tartja a kapcsolatot az utazni vágyó. A beszélgetést tehát nem is a tényleges szállásadóval folytatnám, hanem azzal, aki a tapasztalatok szerint a végén a szállásfoglalás teljes összegét kérné tőlem egy megadott számlára.
Nos, erre a buktatóra viszont rendszeresen felhívja a figyelmet a szerbiai Idegenforgalmi Irodák Nemzeti Szövetsége. Képviselőik a nyári szezonban folyamatosan szerepelnek a médiában és hangsúlyozzák: évről-évre növekszik a csalások száma, és semmi sem biztosíthatja azokat, akik teljesen ismeretlen és ellenőrizetlen személyeknek utalnak át foglalót vagy teljes szállásköltséget. Az ok, amiért sokan bedőlnek ezen hirdetéseknek, a hihetetlenül alacsony ár. Pedig épp ezért kellene eltántorodni az ilyen ajánlatoktól – hangsúlyozzák a szövetség képviselői.
A szakemberek szerint jelenleg a legbiztosabb talán az, ha turisztikai ügynökségeken keresztül utazunk, bár ez sem nyújt százszázalékos védelmet a csalás ellen. Ilyenkor is le kell ellenőrizni, hogy bejegyzett idegenforgalmi ügynökségről van-e szó. Ezt követően annak is utána kell járni, hogy az adott iroda rendelkezik-e érvényes munkaengedéllyel és tanúsítvánnyal, ami biztosítja az utazási garanciát az ügyfél számára. A tanúsítvánnyal rendelkező utazási iroda ugyanis az általa szervezett utazások értékével összhangban rendelkezik akkora biztosítási összeggel, hogy az utazók akkor is visszakapják a befizetett pénzüket, ha az adott ügynökség valami oknál fogva megszünteti a munkáját – magyarázzák a szövetség képviselői. Azt is hangsúlyozzák, hogy az ügynökségek által szervezett nyaralások esetében le kell ellenőrizni azt is, hogy az adott iroda saját szervezésben valósítja meg a kínálatot, vagy csak közvetítő szerepe van az értékesítésben. Mindenképp figyelni kell az adott irodával megkötött szerződés részleteire – hangoztatják a sajtószerepléseik alkalmával a szövetség szakemberei.
Tájékozódva a szállásfoglalás lehetséges buktatóiról, az idén mégis a magánszervezés mellett döntöttünk. Szeretnénk ugyanis bejárni Montenegró keleti, valamint a horvát tengerpart déli részeit is. Herceg Novi mellett rábukkantunk egy kis településre: zelenikai apartmanok között kutattam hát a bookingon, amikor egy kínálat elvarázsolt. Szerencsémre a tulajdonosnő azonnal felkínálta, hogy élő videóhívásban is megmutatja az általunk kiszemelt lakosztályt. Nem állítom, hogy ezzel minden kételyem eltűnt. De mivel az elmúlt hét évben nem volt rossz tapasztalatunk, továbbra is megpróbálok hinni abban, hogy a szállásadók többsége még mindig becsületes. És ahogyan a korábban megbízható portálokat és ügynökségeket, úgy őket sem a sajtóban felkapott negatív példák alapján kell megítélni.
Nyitókép: Pixabay
