Csuka kemény bírálatából az is egyértelműen kiderül, hogy mi volt ennek a hátterében, s mi volt az ellenségeskedés igazi oka. Néhány hónappal korábban ugyanis a szabadkai Napló nem fogadta túl nagy lelkesedéssel a Kalangya megjelenését, e dilettánsnak minősített lapot pedig immár első számától kezdve pártfogolta. Csuka ugyanis azzal vádolta meg a Naplót, hogy „hat hónapon keresztül szándékosan és rosszakaratúan, agyon akarja hallgatni a magyar írás reprezentáns nagy lapját, a Kalangyát.”1
Erről a Napló irányában (is) ledorongoló kritikáról Szentelekynek elmarasztaló véleménye volt, amit egyik levelében meg is írt Csuka Zoltánnak: „Sehogyan sem osztom taktikádat. Afelett, azt hiszen nem lehet vita, hogy a Naplónak gonosz, csökönyös és szemtelen állásfoglalását a jugoszláviai magyar irodalommal szemben a legkegyetlenebbül elítéljük. De a mód, ahogy Te akarod a Naplót kivégezni, egyenesen a Naplónak használ, annak nagyságát és mindenhatóságát ismeri el. Már a múltkor, amikor a Zivatarról írtál, fejcsóválva olvastam az utolsó sorokat, de nem volt alkalmam, hogy véleményemet Veled közölhessem.”2
Petrányi Ferenc apátplébános is a Tiszavidékben erősen bírálta a fiatalok új szemléjét, amire Komáromi József Karácsonyi zivatar című írásában reagált.3
A Zivatart ugyanakkor mások tetszéssel fogadták. Így a szabadkai Napló is.
A fiatalok folyóirata rendre, számról számra közölte a beérkező, pozitív reagálásokat. Így, második számában, a Pósta rovatban olvassuk, hogy „a szerkesztőség hálásan köszöni a Zivatar első számának megjelenése alkalmából a Dunabánság minden részéből hozzá befutott szimpátianyilatkozatok tömegét, amelyekből a jóindulatnak és a lappal való baráti együttérzésnek forró lelke csapott felénk. Ez a meleg fogadtatás kötelez, és a szerkesztőség ismeri a kötelességét. Ígéri, hogy minden erejét latba vetve, számról-számra tökéletesebbet, szebbet és kiteljesedettebbet fog nyújtani.”4
Dr. Fenyves Ferenc, a Napló főszerkesztője is pártfogolta az új folyóiratot: „Minden lap hódító munkát végez. – a hódítás szót abban a nemes értelemben véve, ahogy a rómaiak hódítottak, aki a hódítás nyomán a kultúrát vitték és terjesztették. Ilyen munkát végez a Zivatar is, amelyhez sok szerencsét és ambíciójuk megőrzését kívánom.”5
Dicsérő szavai voltak Gyöngyösi Dezsőnek is, az Új Hírek főszerkesztőjének: „A magyar ifjúság (…) a hivatalosan elismert irodalomtól (…) függetlenül akar itt irodalmat csinálni. Szükség van erre, mert a »beérkezettek« mindig hajlandók a kompromisszumokra, ezzel szemben – de nem ellene – álljon a másik tábor, az ifjúság eleven csapata a maga erős hitével, nagyot akarásával, amíg maga is arrivál, hogy átadja a helyét az új fiataloknak. A Zivatar eddigi számaival beigazolta, hogy jószemű és jóhiszemű összegyűjtője a fiataloknak, s a magam részéről azt kívánom a törekvő, fiatal kultúrharcosoknak, hogy a »hivatalos« jugoszláviai magyar irodalom erősítésére minél hamarább – arriváljanak.”6
Csuka és Szenteleky vitacikkére és a Zivatar elleni kemény, kíméletlen bírálatára jóval később Hornyik Miklós is felfigyelt, aki erre megpróbált magyarázatot találni. Megállapítása szerint „A Mi Irodalmunk két legnevesebb embere szokatlan hévvel támad egy új magyar „irodalmi és művészeti szemlé”-re, jóllehet, állandóan azt hangoztatják, hogy minden halovány magyar tehetséget, a legcsekélyebb értéket is meg kell menteni ezen a tájon. Bírálatuk a Zivatar munkatársainak tehetségtelenségét veszi célba, de nem ez volt a fontos. Maga a tehetségtelennek bélyegzett Komáromi, Zivatar előtti »korszakában«, három verset meg egy polemikus jegyzetet publikált A Mi Irodalmunk hasábjain.”7
Tehát, Hornyik is alaptalannak, elfogultnak tartotta a ledorongoló kritikákat, leszögezve, hogy „a Zivatarnak az volt a legfőbb hibája, hogy nem tükrözött semmilyen nemesebb célt, értsd: nem képviselt semmilyen kisebbségi érdekű irányt, s hogy a gyér és öntudatlan olvasóközönséget elrettentette irodalmunk értékesebb munkáitól, értékesebb szemléitől.”8
A továbbiakban szólnunk kell a folyóirat munkatársi köréről is. A fennmaradt példányok tanúsága szerint a szemlében, lírával vagy prózával, írással vagy rajzzal jelentkezett Kovács László, Kiss István, Székely Molnár Imre, Tibor György, Pataky B. József, Illés Sándor, Komáromi József, Fejes Ödön, Aradi Lajos, Boncz József9, Sztojka László, Bodás János, Kempszky Tamás, Alföldi Géza, Péterfy Zsiga, Göde Lajos, Pintér János, Karátsony Margit10, Hering Erzsébet, Fa Ernő, Mauks Ernő, Krausz László, Kovács Sz. Zoltán, Bagonyai Lajos, Huszár Sándor, Balázs G. Árpád, Hering Júlia11 és mások. Jórészt olyan nevekről van itt szó, akik első ízben léptek irodalmi alkotásaikkal a közönség elé, de voltak közöttük olyanok is (Komáromi József, Illés Sándor, Krausz László, Kovács Sz. Zoltán, Huszár Sándor stb.), akik akkor már másutt is publikáltak.
Komáromi József már a szemle második (októberi) számában beharangozta, hogy az irodalom mellett nagy figyelmet szentel majd a zenének, azaz a muzsikának. Méghozzá úgy, hogy minden számban közöl egy magyar nótát (kottával egyetemben), és minden második számban pedig bemutatja népszerű nótaszerzőinket.12 Ennek nyomán jelent meg a folyóiratban Ezüst Sándor Álmodoztam rólad című nótája, amelynek zenéjét Fischer Károly szerezte.13 Gachal János Kis kertemben című dalszövege, amelyre Vitka Gyula írt zenét14, meg a Hull az akác, amelynek versét és zenéjét is B. Fehér Jenő szerezte.15 Ugyanakkor, B. Fehér Jenő volt egyben az első nótaszerző is, amelynek életpályáját a folyóirat bemutatta.16
(Folytatjuk)
1 Uo.- Furcsamód, a súlyos vádak ellenére, a Zivatar nem tartott haragot, s hozta a Kalangya új számainak tartalmát.
2 Szenteleky Kornél–Csuka Zoltánnak (1932. okt. 27.) Szenteleky Kornél irodalmi levelei 1927–1933. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta: Bisztray Gyula és Csuka Zoltán. Kiadja a Szenteleky Társaság, Zombor–Budapest, 1943, 285
3 Komáromi József: Karácsonyi zivatar. Tiszavidék, 1933. jan. 8.
4 Posta. Zivatar, 1932. okt. 2. sz.
5 Vélemények a Zivatarról. Zivatar, 1932. dec. 4. sz.
6 Uo.
7 Hornyik Miklós: A Mi Irodalmunk története és repertóriuma (1930–1933). Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete. Újvidék, 1986, 17–19.
8 Uo.
9 Zivatar, 1932. okt. 2. sz.
10 Zivatar, 1932. nov. 3. sz.
11 Zivatar, 1932. dec. 4. sz.
12 Komáromi József: Száll az ének szájról szájra… Zivatar, 1932. okt. 2. sz.
13 Uo.
14 Zivatar, 1932. nov. 3. sz.
15 Zivatar, 1932. dec. 4. sz.
16 Uo.
Nyitókép: A folyóirat impresszuma
