A Zivatar mint téma a Szenteleky-levelezésben is néhány helyen felbukkan. Szenteleky 1932. szeptember 30-i levelében Cziráky Imrével osztotta meg (lesújtó) véleményét a fiatalok új folyóiratáról: „Én úgy látom – bárcsak tévednék meglátásomban és megérzésemben – hogy itt néhány szerepelni vágyó, komoly cél és elhivatottság nélküli, valószínűleg tehetségtelen fiatal ember akar magának pódiumot teremteni. (…) Ez a Zivatar irodalmi szempontból teljesen jelentőség nélküli. De félek, hogy szervezetlen és öntudatlan közönségünk ezt is komolynak veszi – különösen, ha önök fémjelzik ennek az akciónak az »irodalmiságát«, s mikor rájön arra, hogy kontárok és törtetők áldozata lett, nem a Zivatart fogja szidni, hanem a jugoszláviai magyar irodalmat. A Zivatar törtetői mindenesetre elérhetik azt, hogy a közönségnek megrendüljön a bizalma a mi értékesebb, tisztább szándékú és minden tekintetben elhivatottabb írásainkban is.”1
Szenteleky A visszautasítottak zászlóbontása című írásában sorakoztatta fel érveit, kifogásait a Zivatar ellen.2 Mint írta, lehet, hogy „nagy példák fűtötték azt a néhány szerepelni vágyó bácskai fiatalembert, amikor új irodalmi csoportosulást akartak alapítani. Hit nélkül, világszemlélet nélkül és – ami a legszomorúbb – tehetség nélkül. (…) A tehetség útja talán sehol sem ennyire szabad és könnyű, mint minálunk. Még világszemléleti korlátokat sem ismerünk a feltörő tehetségnél. Az író mindenképpen nyilvánosságot kap, akár marxista, akár fajszerető, akár pánhumanista, akár populista, akár materialista, akár neokatolikus, akár filoszemita – csak tehetséges legyen. (…) Itt nincs szó új irodalomról, új irányról, mert a visszautasítottak irodalmának nincs új hite, iránya, célkitűzése vagy éppen világszemlélete. (…) Néhány nyilvánosságra áhítozó ifjú minden ízes, önkritika és nemesebb cél nélkül pódiumot akar magának teremteni, mert azt hiszi, hogy a közönség nem veszi észre egyetlen hibájukat: a tehetségtelenséget.
Irodalmi szempontból tehát az egész kísérletezés lényegtelen és ártalmatlan dolog s emiatt szóvá se tennénk, a tehetségtelenek zászlóbontása. (…). A szerepelni akaró visszautasítottak közönségünknek ezt a tájékozatlanságát használják ki, a helyes értékelés bonyolultságára számítanak. S a közönségünk egy része mindenesetre azt hiszi, hogy helyesen cselekszik, ha pártolja ezeket az ifjakat, hiszen egyre azt hallja, hogy kötelessége támogatni és megbecsülni a vajdasági magyar irodalmat. Mikor azonban rájön arra, hogy ezek a visszautasítottak visszaéltek jóhiszeműségével, elkeseredésében, a becsapott emberek bosszankodásával igaztalan lesz, általánosít és elégedetlensége, ellenérzése az egész jugoszláviai magyar irodalom felé fordul. (…) Reméljük azonban, hogy a tehetségtelenek apró kis rontásait hamarosan kiheveri az igazi irodalom, és hogy a közönség már legközelebb különbséget fog tenni a valódi, az igazi tehetség és a feltűnni vágyó kontár között. És ekkor a visszautasítottak zászlóbontása igazán ártalmatlan, említésre sem méltó lényegtelenséggé fog laposodni.”3
Mindössze egy évvel korábban, 1931-ben Szenteleky még másképpen, béketűrő hangnemben értekezett az ifjúság és az irodalom viszonyáról: „Érezhető, hogy a mai, ideológiai káoszban az ifjúság valami biztosabb alapot keres, öntudatosan vagy öntudatlanul keresi érzelmi, népi hovatartozását, a szülői kezet, amely vezeti, az anyanyelv zenéjét és varázsát, mely emléket, vigaszt, vágyat, kiélési format és a gondolatok tisztább életét jelenti.
A mi ifjúságunk is mohón keresi vágyainak, panaszainak tisztább kiélési formáját: az irodalmat. Ez a kérdés – minthogy ifjúságról van szó – talán túlságosan heves, de ezt az aktivitást letörni semmi esetre sem helyénvaló. (…) Az ifjúság nem tud passzív olvasó maradni, ezért ő maga is részt kér az irodalmi munkában. Nem a hírnévért, még kevésbé anyagi előnyökért.”4
Dr. Draskóczy Ede a Reggeli Ujságban mondta el, túlnyomórészt negatív véleményét a Zivatarról. A többi között hangsúlyozta, hogy meglátása szerint „a feltörő magyar irodalomnak okvetlenül hátrányára van az ifjúság kapkodó mozgolódása. (…) Nagy kárára van a magyar irodalomnak az olyan próbálkozás, mely iránynélküli és tele van íráshibákkal. Ha a Zivatar tisztán ifjúsági folyóiratnak indult volna, akkor nem fogadta volna a magyar irodalom jugoszláviai fóruma ennyi ellenszenvvel. Az ilyen vállalkozás nagy hiba a magyarság és annak kultúrája ellen.”5
Felzárkózva Szentelekyhez és Draskóczyhoz, Csuka Zoltán is egy hosszabb írásában, viszonylag gorombán elmarasztalta a Zivatar megjelenését, azaz, a köréje csoportosult fiatalok irodalmi aktivitását. „A magyar irodalom zsendülő vetése olyan kezekbe került, amelyet Zivatar címen meglehetősen gnómszerű lényt segítettek világrajönni. Azok, akik ezt a lapot létrehozták, sajnálatosan félreismerték szereplésüket. (…) Komáromi és társai, ahelyett, hogy irodalmi zsengéiket rendes ifjúsági lapnak adnák, a nagy nyilvánosságot keresik és tanulás helyett tanítani akarnak, holott, sajnos, még magyarul sem tudnak rendesen.
A Zivatar cikkei hemzsegnek a helytelen szórendtől, a sajtó és egyéb hibáktól, hogy a bőségesen virágzó germanizmusokról ne is beszéljünk. Emellett, olyan szellemi zagyvaságot, hetet-havat hordanak össze lapjukban, ami nemcsak irodalmi hanem a logikus ember szempontjából is egyenesen megdöbbentő. (…) No de tán ennyi elég a Zivatarról, amely aligha fog nagy port felkavarni irodalmi életünkben.”
Csuka Zoltán bírálatában még azt is felrótta Komáromiéknak, hogy egy irodalmi, művészeti és társadalmi lexikon kiadását is betervezték, felszólítva a vajdasági magyar közösséget, hogy ahhoz küldjék be a szükséges életrajzi adatokat és fotókat. Ugyancsak szemükre vetette, hogy a folyóirat (amely szerinte egyszerű, önképzőköri lap) szinte mindennel tervez foglalkozni, az ifjú költői tehetségek felkarolásától, a divaton át, a kották és nóták közléséig.
(Folytatjuk)
1 Szenteleky Kornél – Cziráky Imrének (1932. szept. 30.) Szenteleky Kornél irodalmi levelei 1927–1933. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta: Bisztray Gyula és Csuka Zoltán. Kiadja a Szenteleky Társaság, Zombor–Budapest, 1943, 279.
2 Szenteleky Kornél: Krónikák. A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség kiadása. Újvidék, 1944, 90–93.
3 Uo.
4 Uo. 56–59.
5 (dr.): Az ifjúság a fórumon. Reggeli Ujság, 1932. nov. 13.
