A múlt heti kánikula után megérkezett a lehűlés. Zerencsére felénk nem volt tomboló szél, amely fákat döntögetett volna ki és cserepeket hordott volna le a tetőkről, és jég sem verte el az aszálytól kornyadozó termést. Igaz, esőből is alig néhány csepp esett, a lényeg, hogy valamelyest elviselhetőbb lett az időjárás. Azt hittem, így is marad, ám úgy tűnik, jön vissza a rekkenő hőség. Ahogy mondani szokás: nem ette meg a macska a nyarat! Vagy a kutya szokta enni a telet?! Most kissé elbizonytalanodtam. Az biztos, hogy a régi mondás szerint valami háziállat megeszi valamelyik évszakot. Lehet, a kakas a tavaszt. Bárhogy is legyen, lesz még meleg. Pedig megörültem, hogy idemenekítjük a Mikulást. Az ő lakóhelyén, Mikulás-faluban, az Észak-Finnországban található Lappföldön ugyanis harminc fok feletti forróság tombol. Nem is tudom, a piros hacukájában hogyan viseli el a hőséget. Az északi sarkkör térségében erdőtüzek! Ezt adják össze. És egyesek még mindig kétségbe vonják a klímaváltozás tényét! Biztos a bukszájuk azt diktálja. Nem tudom, ha elolvadnak a gleccserek és elsivatagosodik a világ, mit kezdenek a csini bankkártyácskájukkal?! A Zacsekpetivel különben megbeszéltük, hogy mi hiszünk ezeknek a csudalényeknek a létezésében, de egy kicsit másképp képzeljük el őket, mint ahogyan a nagyok leírják őket. Úgy véljük: vannak helytartóik világszerte. Én úgy gondolom, hogy az én Mikulásom valószínűleg atata. És az én esetemben ő a Jézuska is, meg a nyuszi is, meg nyilván még a gólya is. Sok cuki állat egyben. Az öreglány is, amikor jókedvében van, mókusnak nevezi néha. És még rám mondják, hogy pihent agyú gyerök vagyok! Bëzvëzë.
– Olvastam, Tematild – ismerteté a fater –, hogy az egyik Ámerikából Európába szálló repülőnek kényszerleszállást kellett véghez vinnie az erős turbulencia miatt. 25 utast kórházba szállítottak a rázkódás okozta sérülések következtében. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy egyre gyakoribbá válhatnak a turbulenciák, mert a klímaváltozás a légáramlatokra is hatással van.
– Ne ijesztgessél, Tegyula, így is iszonyom van a repüléstől – bozsékola amama. – Hogy jutok így el a messés Portugáliába fadót hallgatni és megtekinteni az óceánt?
– Az a fő, Tematild – tájékoztata az öreg –, hogy a múlt hétvégén a Trampli gépén nem tapasztaltak erős turbulenciát, és megérkezett Skóciába, ahol az Ursulával fontos kereskedelmi megállapodást írt alá: Ámerika 15 százalékos vámot vet ki az EU-s termékekre, az EU pedig semennyit a jenkik földjéről érkezőre.
– Azt mondják egyesek, hogy Brüsszel kapitulált Washington előtt, és hogy ez erődemonstráció volt a javából – taglalá a muter –, de nem tudjuk, miféle alku húzódhat meg a háttérben, mindenesetre ezzel Európa elkerülte az esetleges kereskedelmi háborút Ámerikával.
– Azután, hogy a belengetett 30 százalékos után az Ursula ilyen könnyen belement a 15 százalékos vámba, az amcsi főseriff biztos mérgelődött egy kicsit magában – közlé az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, miért nem fenyegetőzött eredetileg magasabb vámmal.
– Azért gyorsan túltette magát rajta – jegyzé meg atata –, mert már másnap golfozás után bejelentette, hogy 10-12 napra lerövidíti az orosz elnöknek alig két héttel korábban adott ötven napos határidőt a zukránok ellen folytatott háború befejezésére.
– Biztos nem tudja kivárni, hogy a ruszkik abbahagyják a támadásokat – találgata az öreglány. – Kiszámolta, mennyit kellene még addig aludni, és soknak ítélte meg. Ha naponta több országnak is újabb vámokat vezet be, akkor is egy idő után unatkozni fog.
– Csak nehogy a sok-sok kilátásba helyezett kereskedelmi háború közül valamelyik elveszítse a kereskedelmi előtagot – méláza a fater –, vagy a hidegből hirtelen meleg legyen.
– Jaj, ne riogassál ilyesmivel, mert nyomban émelyegni kezdek – hüledeze amama. – Görcsbe rándul a gyomrom, mint kilencvenkilencben, amikor megszólaltak a szirénák. Menjünk el a tengerre, mielőtt még letelne az a 10-12 nap!
– Most nem ajánlatos, zomzédasszony – tanácsolá a Zacsek. – Legalábbis, ami a zomzédos Horvátországot illeti.
– A hazai külügyminisztérium azt javasolta a zerb állampolgároknak, hogy augusztus elseje és tizedike között kerüljék az odautazást – részletezé az öreg.
– Miről maradtam le? – értetlenkede a muter.
– Ebben az időszakban emlékeznek meg a Vihar hadművelet harmincadik évfordulójáról – fejté ki atata.
– Valaki emlékezik, valaki meg ünnepel – pontosíta a Zacsek.
– Mi lesz azokkal, akik éppen arra az időszakra már befizették a nyaralásukat? – gondola bele az öreglány.
– Semmi – legyinte a fater –, nyilván nem azért mennek nyaralni, hogy incidensveszélyes rendezvényeken vegyenek részt.
– Akkor akár el is mehetnénk egyet csobbanni a kék Adriában, Tegyula – lelkesede föl újra amama.
– Dehogy megyünk, Tematild – tiltakoza az öreg. – Veszélyes hely manapság a tenger. A héten, Oroszország Anyácska távoli vidékén, Kamcsatkán minden idők egyik legerősebb földrengését mérték, aminek következtében a térségben több méteres szökőár alakult ki. A zemberek fejvesztve menekültek a tengerpartról Japánban is, a Hawaii-szigeteken is.
– Mondtam is a kedves nejemnek, hogy a legjobb távol élni az ilyen helyektől – nyugtázá a Zacsek. – A tenger csak messziről csábító. Nekem képeslapon a legszebb.
– Néhány napra azért nem árt, ha közelről is megtapasztalja az ember – erősköde a muter.
Erreföl finom utalásféleképpen atata elmesséle egy viccet.
A házaspár beszélget.
– Az orvos azt mondta, levegőváltozásra van szükségem – közli a feleség.
– Szerencse, pont megfordult a szél – feleli a férj.
– Nem, nem... nekem tengeri levegő kell!
– Semmi gond, akkor kötök a ventilátorra egy sózott heringet.
– Hallottátok, hogy rejtett áramdrágulásra készülhetünk? – válta témát a Zacsek.
– Az meg milyen? – kérdé az öreglány.
– Nálunk három tarifazóna van: a zöld, a kék és a piros – magyaráza a fater. – Ha többet fogyasztasz, átkerülsz a magasabb zónába, ahol drágább a záram. Nos eddig úgy volt, hogy havi 1600 kilowattnyi áramfogyasztás után kerültél a pirosba, októbertől azonban elég lesz 1200 kilowattot elfogyasztanod ehhez. Kevesebb fogyasztással is többet fizethetünk!
– Kicsit emlékeztet ez a zsugorflációra – elmélkede a Zacsek. – Ott sem drágul meg a termék, csak elvész a súlya, a száz grammos csokiból 90 gramm marad, a fél kilós makaróniból negyven vagy harmincöt dekás lesz, de még a tejfölös kupának is tíz százalékkal összezsugorodik a tartalma. Meg kell hagynom, ez a jelenség engem zavar!
– Téged, Tegyula, mi zavar? – kíváncsiskoda somolyogva amama.
– Emgem, Tematild?! – hökkene meg a kérdés hallatán az öreg. – Ha én azt most elkezdeném neked sorolni, egyhamar nem lenne vége. De csak egyet mondok: a sok bugyuta számtanpélda a vészbukon! Pláne, amikor odaírják: csak zseniknek! A feladat pedig röhejes. Ránézel és tudod a végeredményt. Tovább tart elmondani a lépéseket, mint kiszámolni. Még hogy zseniknek! Aki annak idején nem tudta megoldani az efféléket, a matektanárnőmnél kettest sem kapott. Ötödik osztályban!
– Nagy zerencse, Tegyula, hogy nem lett belőled tanár – szögezé le a muter.
Pistike, állatbarát matekzseni
