Nem egy szokványos tanéven vagyunk túl, de ami a legérdekesebb: az idén először történt meg, hogy a zősök is meg én is egyaránt alig vártuk a suli végét! Ők azért, mert irtó stresszelték őket az egyes iskolákból érkező kósza hírek: itt leszakadt egy darabka plafon, amott kiesett egy ablak, én meg, persze, azért, hogy ne kelljen már magolnom azt a sok uncsi tudnivalót ebben a gatyarohasztó hőségben.
– A valódi kánikula még csak ezután érkezik, Tepisti! – örvendeztete meg atata. – De ne aggódjál, van egy jó tervem a nyári zünidőre! Kiveszem a zabadságot, és te meg én, olyan apa-fiú programként, mindennap hajnalhasadtakor eljárunk majd horgászni. Képzeld el: madárcsicsergés és vízparti nyugalom a természet lágy ölén!
– No meg néhány száz szúnyog, pár kullancs és mindenfelé térdig érő csalán! – fűzé hozzá az öreglány.
– Ne is figyelj eme zsémbeskedő asszonydumára, Tepisti! – tanácsola a fater. – Csak az irigység beszél belőle, hogy ő nem tudja átadni magát ennek a természetközeli idillnek. Ha van hozzá kedved, pecázás közben még sakkozhatunk is!
– Az lesz aztán az élvezetek halmozása! – incselkede amama. – Csak a végén nehogy úgy járjatok, mint az egyszeri férj!
Erre elmondá az alábbi viccet.
A becsiccsentett férj későn ér haza, a felesége mérgesen rárivall.
– Hol voltál ilyen sokáig?
– Sakkoztam a haverokkal.
– Akkor miért vagy sörszagú?
– Talán sakkszagúnak kellene lennem?!
– Logikus érvelés! – konstatálá az öreg. – Majd megmutatom, Tepisti a csúcszuper titkos horgászhelyem.
– Remélem, Tegyula, annyira titkos, hogy még a halak sem tudnak róla – jegyzé meg a muter –, mert uopste nincs kedvem a kifogott halak pucolásához!
– Ugyan már, Tematild – tiltakoza atata –, a Pisti meg én fogjuk lekapargatni róluk a pikkejeket, igazi férfimunka lesz!
– Nagyon hejes, Tegyula – érte egyet az öreglány –, hogy magatokra vállaljátok ezt a feladatot. Elismerem, ebben a vacak melegben, én már akkor is totál lefáradok, ha nem csinálok semmit.
– Biztos ez a titkos képességed, Tematild! – kuncoga a fater.
Bevallom, nem nagyon értettem, hol is rejlik pontosan ebben az egészben az élvezet: vajon a korán kelés, a zötykölődés a poros nyári úton, a folyamatos izzadás és vakaródzás, a vízbe mártott pecabotok órákon át tartó egyhangú bámulása, vagy éppen a halpucolás tartalmazza azt a fennkölt gyönyörűséget, ami káo vonzóvá teszi ezt a csábítóan hangzó időtöltést? Mindenesetre előre kikötöttem, hogy az általam kifogott halakat a sérült cicánknak adjuk. Jártunk vele az állatorvosnál, és képzeljék, a doki azt messélte, hogy néhány nap alatt három macskát hoztak hozzá, amelyeket meglőttek légpuskával. Miféle emberek vannak!
– Láttátok, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint Zerbiában csak a lakosság 37 százaléka bízik az Európai Unióban?! – újságolá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Ki ezért, ki azért csalódott benne – nyugtázá amama. – Sokan pedig sose támogatták az EU-integrációt.
– Ez az eredmény a közbeszédet tükrözi – elmélkede az öreg. – Szerintem jó, hogy ennyien is maradtak, akik még jó ötletnek tartják.
– És mi a véleményetek a kicsiny Kosjerićben és a Zaječarban a hétvégén megrendezett helyhatósági választásokról?! – kérdé a Zacsek.
– Volt olyan pillanat, amikor mindkét oldal azt állította, hogy győzött!
– Ezt a szavazatok megzámlálása előtt vagy után állították? – kíváncsiskoda a muter.
– Az lenne az igazi eredmény, ha egy voksolás után ténylegesen is megállapíthatnánk, hogy mindenki nyert! – ábrándoza atata.
– Annyit azért előre vetítettek ezek a meglehetősen forrongó politikai megmérettetések, hogy a legközelebbi köztársasági választások eredményei is feltehetően kiszámíthatatlanok lesznek – gondola bele a Zacsek.
– A szavazást megelőző kampány hevessége azonban már most borítékolható – töprenge az öreglány.
– No, de mit szóltok ahhoz, hogy a Sztálin kultusza zép lassan visszatér a ruszkikhoz?! – váltá témát a fater. – A volgográdi reptér nemrég felvette a nevét, a moszkvai metróban pedig a napokban egy szobrot állítottak a szovjet politikusnak.
– Nem is értem – hüledeze amama –, a zukránok ellen fojtatott különleges hadművelet mellett jut még energiájuk a volt komcsi diktátorral is bíbelődni?!
– Attól tartok, hogy a kettő nem áll olyan távol egymástól, mint ahogy gondolnád – spekulála az öreg –, mi több, a két jelenség gyökere, azt hiszem, ugyanoda vezethető vissza.
A témával kapcsolatban a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Egy pártagitátor beszél a kommunista jövőről.
– A kommunizmusban mindenkinek saját repülőgépe lesz!
– Na és minek mindenkinek saját repülőgép?
– Hogyhogy minek?! Hát például meghallod, hogy Vlagyivosztokban a boltokban éppen van krumpli, azonnal indulsz a saját gépeddel, hogy még időben sorba tudj állni krumpliért!
– Úgy látszik, hogy a zemberek semmit sem tanultak a történelemből – sóhajta a muter.
– Hasztalan esküdöznek a történelem ilyen meg olyan fontos tanulságaira a nagy események évfordulóin a zokosok, sokszor úgy tűnik, hogy a lényegből sajnos nem fogtak fel semmit – bólogata atata. – Ezért újra meg újra elkövetik ugyanazokat a hibákat, amelyeket az elődeik is elkövettek.
– Mindeközben a hanyatló Nyugaton, valahol Franciaországban, hupikék törpikék árasztották el az utcákat és a tereket – számola be az öreglány. – Landerneau-ban 3076 személy öltözött fel strumpfnak – kék szerkót öltött magára és fehér satyakot nyomott a fejébe –, amivel rekordot döntöttek a hupikék törpikének beállt személyek számát illetően.
– Feltételezem, hogy jámborabbak voltak, mint a Los Angelesben a kitoloncolás ellen tüntetők, akik jócskán kiborították a Tramplit – ismerteté a Zacsek. – Még a tengerészgyalogság kivezénylését is kilátásba helyezte!
– Meg kell érteni zegény amcsi főseriffet – élcelőde a fater. – Épp most rúgta össze a port a milliárdos Maszk barátjával. A közösségi médiában kígyót-békát zúdítottak egymásra.
– Ilyen egy heves politikai zerelem – összegezé amama. – De térjünk inkább vissza a hupikék törpikékhez! A napokban megkóstoltam a messze földön híres dubai csokis fagyit, és az jutott eszembe, hogy mindig van valami spéci fagyiíz, anno ilyen volt a strumpfos fagyi, amitől órákig kék volt a nyelvünk. A mai napig nem tudom, miből készülhetett.
– Talán jobb is így, zomzédasszony – közlé a Zacsek.
– Valahol tüntetők okozzák a gebaszt, valahol pedig a turisták! – tájékoztata az öreg. – A belga Brugge vezetősége kénytelen volt felszólítani az odalátogatókat, hogy ne lopkodják a város központjában lévő több száz éves macskaköveket.
– Ez illetlen is, meg veszélyes is! – csóválá a fejét a muter. – Arról nem is beszélve, hogy mi a csudát kezdenek vele! Kiteszik otthon dísznek a nappaliban?!
– Ki kellene írni mindenhová: Tilos lopkodni a macskaköveket! – ötletele a Zacsek. – Emlékeztek, régen felénk néhol ki volt írva: Tilos köpködni a folyosón!
– Szerintem csakis ezeknek a megelőző intézkedéseknek köszönhetően lettünk mára ennyire kulturáltak és kifinomultak – voná le a tanulságot atata.
Pistike, fagyit nyalogatva a pecabotot és a sakktáblát figyelő hupikék törpike
