Atatának néhány hónapja fáj a bal válla. Fogalma sincs, mitől, csak minden vállrándításra belé nyilall a fájdalom. A házidoki elküldte egy szakorvoshoz, aki azt mondta, hogy befagyott váll szindrómáról van szó, és egy másik szakihoz irányította. Egy kerek hónap után a másik szaki-doki felírt neki valami spéci gélt, hogy azzal kenegesse a vállát. Ha csak tudná, hogy a fater nem hisz ezekben a kenceficékben. Azt mondja az öreg: Ha egyszer-kétszer bekenem, nyilván semmi hatást nem érzek, ha pedig hónapokig kenegetem reggel-este, és megszűnik a fájdalom, honnan tudhatom, hogy a kenyőcstől múlt el, és nem magától?! A gél mellé kapott gyógytornát, és felvillanyozzák majd. Igen ám, de ezt a kéthetes terápiát csak július derekán kezdheti el, mert akkor kerül sorra!
– Nahát, Tegyula – aggodalmaskoda a muter –, mi lesz, ha addig elmúlik a vállfájásod, és kárba vész a terápia?!
– Engem sokkal inkább nyugtalanít, Tematild, hogy uopste nem múlik el – jegyzé meg atata.
– Tegyük fel, hogy mégis – filóza az öreglány. – Mit gondolsz, ebben az esetben a te két hetes terápiád becserélhető lehet ugyanannyi gyógymasszázsra másvalaki számára?
– Hidd el, engem most sokkal jobban aggaszt, hogy mi a lópikulától alakult ki ez a fránya frózen-sóldër! – dünnyöge a fater.
– Arra legalább egyzerű a válasz – legyinte amama. – Hát a stressztől! Mitől mástól?! Manapság minden nyavaja kiváltó oka a stressz.
– Mondasz valamit – bólogata az öreg. – Ami a legzörnyűbb, minden lehet stresszhelyzet. Nekem már az is az, amikor azt mondja az orvos, hogy kerüljem a stresszhelyzetet. No de mégis hogy a fészkes fenében kerülhető el a stresszhelyzet?! Amikor a gyalogos úgy megy át előtted az úton, hogy szét sem néz! Amikor a munkahelyeden mindennap újabb feladatokat pakolnak rád! Amikor elolvasod a legfrissebb híreket! Amikor mindhárom telefonod egyszerre csörög! Amikor bemész a boltba, és megpillantod a legújabb árakat! Majdnem sokkot kaptam a napokban, amikor szembesültem a feketekávé árával. 250 dinár tíz deka! Pár éve még 100 volt!
– Azt mondják a zokosok, hogy a szárazság miatt rossz volt a termés, meg gondok vannak a szállítás körül – magyarázá a muter –, úgyhogy az ár csak követi a világpiaci trendeket!
– Lárifári! – zsörtölőde atata. – A fizetésem miért nem követi ezeket a nyamvadt trendeket?!
– Ugye, zépen megmondtam, hogy utazzunk el majálisra mi is néhány napra valahová, ahogyan a Zacsekék tették – mondá neheztelően az öreglány. – Ránk férne egy kis kikapcsolódás.
– Szerintem az efféle kirándulás illúzió – bölcselkede a fater –, mert akárhova is utazol el, önmagadtól úgysem tudsz megszabadulni.
– Ilyen hozzáállással biztos nem – durcáskoda amama.
Hogy kissé kiengesztelje, az öreg elmessélt egy idevágó viccet.
Alapos kivizsgálás után a doktor helyet foglal az asztalnál, és a páciens szemébe néz.
– Uram, a maga baja nem komoly, ám nagyon érzékeny természetű. Önnek tökéletes nyugalomra van szüksége. Semmi stressz, semmi idegeskedés, csak kiegyensúlyozott béke.
A páciens kissé aggódóan bólint.
– Értem, doktor úr. Kell-e esetleg szednem valamilyen gyógyszert?
– Felírok önnek egy doboz nyugtatót. Napi három alkalommal adjon belőle a feleségének.
A majálisi ünnepek ellenére az országban nem csillapodott a hejzet. Noviszádon megemlékeztek a vasútállomáson fél éve történt tragédiáról, Belegrádban pedig a kormányépület előtt a blokádban lévő egyetemisták és öt zakszervezet tagjai tiltakozó megmozdulást tartottak. A tartományi székvárosban a Sport- és Testnevelési Kar előtt már hétfőn nagy volt a tolongás a zegyetemisták és az őket támogató polgárok, illetve a rend őrei között.
– Egyes híradások szerint a testnevelési kar előtti lökdösődésben irtó fura dolgok történtek – hüledeze a muter. – Állítólag némely egyetemisták úgy nekiszaladtak a rendőrök védőpajzsának, hogy sújos sérüléseket szenvedtek.
– Van egy igen eleven emlékem az adott kar hallgatóival kapcsolatban – titokzatoskoda atata. – Rég volt, lehet, igaz sem volt, a zerencsétlen kilencvenes években történt. Mi, jogtanhallgatók a kampusz egyik kávézója előtt sörözgetve az aktuális politikai helyzetet vitattuk meg éppen, amikor feltűnt egy csapat futó diák. Végignéztük ahogy elhaladnak mellettünk, amikor valaki megjegyezte: A testnevelési kar növendékei magolnak!
– Mi tagadás, vicces kis jogászpalánták lehettetek – élcelőde az öreglány. – Erről jut eszembe, a múlt héten Noviszádról elindult egyetemista maratonfutók már német földön tartanak. Viszik a hírünket Brüsszelbe!
– A Vučko meg, úgy tudni, Moszkvába megy a Putykó rendezte katonai parádéra a második világháború befejezésének 80. évfordulója alkalmából – fűzé hozzá a fater.
– Mindenki oda megy, ahol jobban érzi magát – csipkelőde amama.
– No de a napokban az Ibériai-félsziget lakóinak sehová sem kellett menniük ahhoz, hogy iszonyatos nagy kalandban legyen részük – újságolá az öreg.
– Tán meglátogatták őket valami különös lények?! – érdeklőde a muter.
– Nem kizárt – válaszola atata. – Az történt ugyanis, amire már évek óta figyelmeztetek: Spanyolországban, Portugáliában és még egyes francia településeken is egyszer csak ripsz-ropsz elment az áram. Milliók maradtak pillanatok alatt áram nélkül: nem működtek a telefonok és a szemaforok, az emberek zárva maradtak a metrókban, megállt a vasúti közlekedés, az éttermek és a bevásárlóközpontok gondba kerültek, mert nem működtek a bankkártya-leolvasók, használhatatlanná váltak a bankautomaták…
– Ne is folytasd – csóválá a fejét az öreglány –, ez totál úgy hangzik, mint valami katasztrófafilm cselekménye. És nem tudni, mi okozta a kiterjedt áramkimaradást?
– Vannak olyan sejtelmes megfogalmazások – ismerteté a fater –, hogy „semmit sem zabad kizárni, de találgatásoknak nincs helye”, vagy az „az áramszünetet a spanyol energetikai hálózatban bekövetkezett zavar okozta, amely egy ritka légköri jelenségre vezethető vissza”.
– Szóval akár az ufók is lehettek – trollkoda amama. – Vagy valami láthatatlan orkán. Olyasvalami, mint a Trampli-tornádó, amely már száz napja tombol az egész világban!
– És még 1361 napig fog – nyugtázá az öreg.
– A túlbuzgó intézkedések ellenére a zorosz–ukrán csihi-puhinak mégsem sikerült véget vetni – incselkede a muter –, sőt mintha az utóbbi időben még intenzívebbé váltak volna a harcok.
– Nekem úgy tűnik, hogy a Putykó béke helyett inkább győzni szeretne – morfondíroza atata –, legalábbis az eddigi béketervek mind ruszki katonai diadalt sejtetnek.
– Vajon mit sugallna a világ fura vezetőinek egy agresszió pozitív kimenetele?! – veté fel a költői kérdést az öreglány.
– Sajátos retorikájával a Trampli is jócskán ruszki kollégája segítségére van – állapítá meg a fater.
– Kíváncsi vagyok, mi marad utána a világpolitikában és Ámerikában – spekulála amama.
Amiről az öregnek az alábbi vicc jutott az eszébe.
Trump a túlvilágon kap egy órát, hogy visszalátogasson a Földre. Betér egy New York-i bárba, és megkérdezi a pultost:
– Na, hogy mennek a dolgok Amerikában?
A csapos döbbenten néz rá:
– Uram, önnek köszönhetően elképesztő birodalmunk lett! Grönland, Panama, Kanada: mind a miénk!
– Csodás! – lelkendezik Trump. – És mi a helyzet Európával?
– Ó, ők sem tudtak ellenállni nekünk!
– Ez gyönyörű – sóhajt Trump elégedetten. – Na, indulnom kell vissza, mennyivel tartozom?
– Egy rubel ötven kopejkával – feleli a csapos.
Pistike, készpénzpárti kávérajongó
