2024. április 30., kedd
A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA

A költészet maga

Reggel arra ébredtem, hogy az ablakunk alatt lévő orgonafákon madarak csiripelnek – a költészet maga.

A szomszéd ablaka felől telefoncsörgés hallatszott. A csengőhangot nem ismertem fel, de megnyugtatott, elmosolyodtam – a költészet maga.

Kutyák ugattak – költészet.

A szél zúgott, felhők szálltak a nyomában – költészet.

Hogy reggel feljött a nap – költészet.

Ahogy esténként a hold bevilágít az ablakon – költészet.

A világmindenséget mozgató erők – költészet.

Mindennapjaink aprócseprő ügyei – a költészet maga.

A virágárus az út mellett, a buszvezető, a trafikból kihajoló és csokit kínáló eladó – a költészet alanya, tárgya és állítmánya.

Minden költészet akar lenni, minden költészet lehet, minden magában hordozza annak lehetőségét, hogy költeménnyé váljon. Minden a megfelelő szóra vár, ami költészetté emeli, amivel túljuthat önmagán, felülemelkedhet önmagán, új szinteket hódíthat meg önmagának és a világnak.

A magyar költészet napján mindez hatványozottan igaz. A mai napon minden szónak többletjelentése lehet. Minden nézőpont kérdése, minden attól függ, hogy milyen irányból közelítjük meg. Az élőket, tárgyakat, jelenségeket a szavainkkal naggyá tehetjük. Csak jól kell megválasztanunk a szavakat, amelyek azért tolakodnak, hogy megszülessenek.

Olvassunk el egy verset, hallgassunk meg egy verset, és ismerjünk magunkra, találjuk meg azt a szerzőt, azt a költeményt, amely rólunk szól, bennünk szól és nekünk szól. Ha ez sikerül, már megérte felkelnünk, és megérte április 11-ét, József Attila születésnapját hatvan évvel ezelőtt a magyar költészet napjává nyilvánítani (Az ám, / Hazám!). Ma a fókusz a költészeten van, a világhálón versek jönnek szembe velünk, ismerősök és ismeretlenek versfeldolgozásokat tolnak az orrunk elé, lehetetlen, hogy valamelyik ne a mi versünk legyen. Már csak a nagy számok törvénye miatt is – a nagy számok törvénye maga a költészet.
És ha ma nem jött szembe velünk AZ a vers, ne keseredjünk el. Előbb vagy utóbb úgyis megtalál bennünket, megfogja a kezünket és magával visz. Minden egyes nap a magyar költészet napja. Minden egyes nap a költészet napja – mert minden egyes nap maga a költészet.
 

Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)