Kamaszvilág

Ha megkérdezik a diákokat, mi a baj az iskolával, nem sokat törik a fejüket a válaszon: unalmas, túl nehéz, utálom a korán kelést, nem azok a dolgok érdekelnek, amiket tanítanak, nehezemre esik koncentrálni órán, nem szeretem X. Y. tanárt, sok a házi feladat, nem sikerülnek jól a dolgozataim/felmérőim, pedig készülők rájuk, nem jövök jól ki az osztálytársaimmal. És még hosszasan folytathatnánk a lehetséges válaszok sorát.

A Batut Közegészségügyi Intézet a minap tette közzé az ötödikesek, a hetedikesek és az elsős középiskolások körében végzett legutóbbi felmérését. Ennek egyes eredményei lesújtóak. A diákok kétharmada, pontosabban 65 százaléka válaszolta azt, hogy teherként éli meg az iskolai kötelezettségeket, míg a 2018-as vizsgálat során a megkérdezettek mindössze 37 százaléka felelt így. A mostani vizsgálat során a lányok nagyobb arányban feleltek úgy, hogy fárasztónak, megterhelőnek élik meg mindazt, amit a tanulás rájuk ró. Az össz válaszadó 12 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nagyon szeret iskolába járni. Ebben az ötödikesek járnak az élen, a fiúk 19 és a lányok 24 százalékáról van szó, bár e korosztálynál a már említett 2018-as felmérés adataihoz képest csökkent az iskolát szerető kislányok aránya.

Igen, ez már az alfa generáció, a 2010-ben vagy később születettek korosztálya, a modern technológia, a virtuális közösségi élet elengedhetetlen a számukra, mindennapjaik szerves részét képezi. A figyelmüket nehezebb a tanórákon lekötni, főképp hagyományos oktatási módszerekkel. Ahogy nemrégiben egy oktatáskutató megfogalmazta: a pedagógusnak egyfajta influenszer, facilitátor (ha jól értem, a moderátor divatosabb megnevezése), illetve „digitális kalauz” szerepét is be kell töltenie.

Mind a diákok, mind a szülők részéről gyakran hallhatjuk, hogy az iskola nem az életre készít fel, túl sok lexikális ismeretet próbál átadni. Bár van igazság ezekben az állításokban, azért azt is tudjuk, hogy bizonyos szintű tárgyi tudás nélkül nem beszélhetünk kreativitásról, összefüggések kereséséről, hiszen ezt tapasztalatok, ismeretanyag nélkül nem tudjuk megtenni.

Az iskolában is egyre rövidebb a tanulók koncentrációs periódusa, kevesebb ideig tudnak figyelni a tanárra, akinek igen dinamikus, ötletdús órákat kell produkálnia, hogy ugyanazt az aktivitást elérje a diákoknál, amit korábban.

A sikeres pedagógusi kommunikáció egyik titka – mondják az oktatási szakemberek – az élményközpontúság, hogy rávezesse a gyereket arra: a tanulás egy közös kaland.

Az oktatási hatóságok világszerte, így nálunk is, igyekeznek felvenni a kesztyűt az új kor igen gyors kihívásaival szemben, de az oktatásügy mindenütt a világon nagy, lomha gépezet, sokszereplős történet, úgyhogy ez nem könnyű, nem egyszerű. Reméljük, az oktatási minisztériumban alaposan áttanulmányozzák a kérdőívezés eredményeit és lépéseket tesznek.

Azt, hogy a felmérés igen élésen megnyomta azt a bizonyos vészcsengőt, alaposan alátámasztja az az adat, hogy a megkérdezettek 45,5 százaléka már fogyasztott alkoholt. A középiskola első osztályába járó fiúk 68 százaléka ismerte ezt el. Ebben nincs semmi meglepő, ám amikor az iránt érdeklődtek a felmérést végzők, hogy az elmúlt 30 napban ki fogyasztott alkoholt, az ötödikes lányok 9,4 százaléka igennel válaszolt (2018-ban ez az arány 4,3 százalék volt). Ami igazán meghökkentő, a hetedikes lányok 44,4 százaléka az elmúlt egy hónapban ivott valamilyen alkoholos italt, habár már a korábbi 32,2 százalék is komoly aggodalomra adott okot. Az is sovány vigasz, hogy a világban a 14–18 éves korosztály egynegyede rendszeresen fogyaszt alkoholt. És ne feledjük, 18 év alattiakról van szó, akiknek elvben tilos lenne alkoholos italt eladni! Mivel világjelenségről van szó, a tudósok egyre több kutatást végeznek e téren, és derítenek fényt a gondolkodási, viselkedési és érzelmi funkciók alkohol miatti sérülésére. Mint a tanulmányok rámutatnak, összefüggés van a tizenévesek alkoholfogyasztása és a figyelem-, illetve memóriazavar, a depresszió és a célirányos viselkedés gyengülése között.

Lehet, hogy még mindig elnézően mosolygunk, csak legyintünk, mondván: a kamaszkorral jár, mi is lógtunk a suliból, a nemszeretem órán 45 percen át mereven bámultuk a karóránk mutatóját, hogy mikor csöngetnek már ki, meg amikor nyolcadikban körbe járt a pelinkovácos üveg…

Ám érdemes kicsit még böngészni a felmérés eredményeit: az elsős középiskolások 24 százaléka már elszívta élete első vagy sokadik cigarettáját, és mintegy 8 százalékuk számára a kannabisz sem ismeretlen.

Bizony a megkérdezettek 41 százaléka 15 évesen már átesett az első szexuális aktuson, és egyharmada sem kondomot nem használt, sem a fogamzásgátlás semmilyen más módját nem alkalmazta. Tanulságos lenne összevetni azzal az adattal – ha létezik ilyen –, hogy a 14–18 éves lányok közül hányan fordultak orvoshoz terhességmegszakításért.

Bevallom, miután végigböngésztem a fenti adatokat, hidegen hagyott, hogy a Batut felmérése szerint a diákok egyharmada elhanyagolja a napi rendszeres fogmosást. „Hát, igen, a túlterhelt anyukáknak nincs energiája erre is figyelni” – találhatnak azonnal magyarázatot egyesek, de megint ott a másik oldala a dolognak, hogy ez egy kiskamasznál már öntudat, önbecsülés kérdése kellene, hogy legyen.
A diákok a felmérés során elmondták, mit gondolnak, hogyan éreznek, milyen a – felnőttek számára igencsak nyugtalanító – kendőzetlen valóságuk. Most az oktatásügyben dolgozók és a szülők térfelén pattog a labda.