Össztűz zúdul ezekben a napokban Dejan Šoškić bankkormányzóra azon politikai erők részéről, amelyek a dolgok jelen állása szerint az új kormányt fogják megalakítani. A véleményezők többsége szerint az indíték kézenfekvő: a haladó–szocialista–régiós–satöbbi szövetség le akarja őt váltani, és saját kádert tenni a helyére.
2026. április 13., hétfő
Vélemény
A választások éjszakáján a legfergetegesebb ünneplést Ivica Dačić és párttársai rendezték. Volt tűzijáték, pezsgő, és a rezesek is húzták.
Sokakat hideg zuhanyként ért, hogy az idén először egyetlen magyar ajkú sem volt a dr. Bodrogvári Ferencről elnevezett díj kitüntetettjei között Szabadkán.
Egyes médiumokban már szinte címoldali számláló jelenik meg: 53, 54, 55…nappal a választások után sem alakult még meg az új kormány. Miközben a közvélemény – már annak is az a része, amelyet még foglalkoztat ez az olcsó cirkusz – a fejét kapkodja: szocialisták, Palma, LDP, Dinkićék, a boszniai Dodik, ki mindenki szól bele az ügybe, ki mindenkire mutogatnak mint a kormányalakítás kerékkötőjére, addig a többség nem veszi észre a nyilvánvalót.
Nem szeretem a mókuskereket. Rohanni kell benne, végtelenül szaladni, miközben egy milliméternyit sem haladunk előre.
Az ember gyomra felfordul, ha figyelemmel kíséri, mi történik Szerbiában kormányalakítási tárgyalások címszó alatt. Mindenki tárgyal mindenkivel, mindenkinek vannak vágyai, kifogásai, feltételei, mindenki elég jónak, sőt a legjobbnak tartja magát a hatalomgyakorláshoz.