Újabban hozzánk is „begyűrűzött” egy, a fejlett országokban már szinte bevált gyakorlatnak számító munkaerő-beszerzés. Ez pedig a munkások lízingelése.
2026. június 28., vasárnap
Vélemény
Fehértemplomi képeslapok – olvasható Bogdán József A szavak néha kövek című kötetében alcím gyanánt, alatta pedig műfaj-meghatározásként ez áll: versek. Lám, még csak a tetszetős borítót ütöttem fel, s máris megérint az a sejtelmesség, amely a szerzőjét, a szomorú szemű, mosolygós papköltőt jellemzi, aki, füstölgő cigarettával a kezében, úgy elmélkedik és beszél, tiszta, veretes mondatokkal, mint aki két világban járatos, s aki nagy, rejtett titkok tudója, miként mindazok, akiket számtalanszor próbára tett már az Isten.
A vezető politikusok már tavaly hangoztatták, hogy az idén, ha nem is látványosan, de erőteljesen növekedni fog a gazdaság, s ezáltal érezhetőn javul az ország pénzügyi helyzete is. Az optimista nyilatkozatokkal, mint mindig, ezúttal is a miniszterelnök járt az élen, s nem egy alkalommal annak a meggyőződésének adott hangot, hogy 2017-ben legalább 3, de az sincs kizárva, hogy 3,5 százalékos lesz a növekedés.
A hétvégén mintegy 150 országon végigsöprő, eddig körülbelül 200 000 számítógépben kárt okozó zsarolóvírusos támadássorozat rázta fel Csipkerózsika-álmát alvó világunkat. Bármennyire is riasztónak tűnik mindez, az igazság az, hogy nem történt nagy csoda, hiszen egy hagyományosnak számító informatikai támadás történt, amelyben egy olyan egyszerű kód okozza a károkat, amelyhez hasonlók nap mint nap felbukkannak a virtuális világban: a Symantec információs adatvédelmi vállalat állítása szerint 2015-ben több mint 340 ezer, tavaly pedig 460 ezer...
A párizsi Les petits Platons könyvkiadó az elmúlt években 31 olyan kötetet jelentetett meg, amelyek a filozófiatörténet legizgalmasabb gondolatait mesélik el gyerekek számára. Olyan nagy gondolkodókat válogattak ki sorozatukhoz, és szenteltek nekik egy-egy kiadványt, akik jelentősen befolyásolták a filozófiai gondolkodás több ezer éves történetét.
Öt évig éltem Gödöllőn egyetemistaként, mégis „sikerült” elkerülnöm Magyarország egyik legnagyobb barokk épületét, a Grassalkovich-kastélyt. Persze kívülről olykor vetettem rá egy-egy pillantást, hiszen a mellette elterülő parkot a mai napig imádom, különösen a csendjét, árnyas ösvényeit, napsütötte tisztásait… a kastélyba viszont be nem tettem a lábamat, őszintén szólva eszembe sem jutott.