Megújulás és megmaradás

Hármas ünnepet ült Doroszló és a Szentkút közössége Nagyboldogasszony napján. A katolikus egyház egyik legnagyobb Mária-ünnepén Mária mennybevételére emlékeztek, miközben két nappal korábban hazatért a doroszlói kegyszobor, a Magyarok Nagyasszonya. Az ünnepi szentmise végén egy új feszületet is megáldottak, amely a Szentkút első kápolnájának állít emléket.

A teljes odaadás és az Istenbe vetett bizalom állt ft. mgr. Horvát Ákos, Doroszló-Szentkút igazgatójának prédikációja középpontjában. A kegyhelyre zarándokló hívekhez szólva arról beszélt, hogy Mária nem csupán a betlehemi jászol örömét és a kánai menyegző ünnepét kapta Istentől, hanem az Egyiptomba menekülés és a Golgota fájdalmát is vállalta. Mária példája arra tanít, hogy nekünk sem kell félnünk mindent Istennek adni, és életünket teljesen az Ő szolgálatába állítani.

Horvát Ákos szerint a Szentkút közössége számára minden ünnep fontos, hiszen ezek az alkalmak egyúttal a közösség erejét és megmaradását is megmutatják. Mint fogalmazott, különösen nagy jelentősége volt annak, hogy a Nagyboldogasszony napi ünnepi szentmisére teljesen megtelt a kegytemplom.

– A Szentkút közösségének ezek a kicsi és kicsit nagyobb ünnepek mindig nagy jelentőségűek, hiszen látszik a megmaradásunk, látszik a tenni akarásunk, látszik a tettrekészségünk. Jó érzés volt bejönni a teljesen megtelt kegytemplomba, és úgy elmondani ezt az ünnepi nagymisét. Nemcsak doroszlóiak jöttek el erre az ünnepre, hanem vidékiek is, zarándokok is érkeztek, sőt egészen Horvátországból érkezett egy gyalogos zarándokunk – mondta a Szentkút igazgatója.

Ákos atya hozzátette, hogy az ilyen közösségi alkalmaknak a hit megerősítésében is fontos szerepük van. Úgy fogalmazott, amikor az ember hite vagy bizalma egy kissé meglaposodik, sokat jelenthet megtapasztalni mások hitét és a közösség erejét.

A Nagyboldogasszony napi szentmise végén egy új feszületet is megáldottak. A keresztet a doroszlói Diósi János és Diósi Rózsa újította fel, azzal a szándékkal, hogy emléket állítsanak a Szentkút első, 1796-ban épült kápolnájának. A korábbi, fából készült feszület az idő során tönkrement, ezért vált szükségessé a felújítása. Diósi János elmondása szerint a munkában saját szakmai tapasztalatát is felhasználta, hiszen korábban vasmunkásként dolgozott. 

A közösség tagjai az idők során különféleképp járultak hozzá a Szentkút szépítéséhez és fenntartásához. A kegyszobor hazatérése szintén különleges jelentőséggel bírt az idei Nagyboldogasszony-ünnepen. A Magyarok Nagyasszonya szobrát felújítás után, két nappal az ünnep előtt helyezték vissza a kegyhelyre. A megújult szoborhoz sokaknak személyes emlékei is fűződnek. Közéjük tartozik Raj Rozália is, aki Szabadkán él, de rendszeresen hazalátogat Doroszlóra. Vallja, hogy lélekben doroszlói maradt, a Szentkút pedig különös jelentőségű hely számára. 

A kegyszobor megújulását örömmel fogadta, hiszen saját gyermekkorának és a korábbi doroszlói közösségi életnek is meghatározó emlékeit őrzi a kegyhely. Felidézte azt az időszakot, amikor a szentkúti asszonyok – köztük az ő nagyanyja is – ünnepek előtt közösen gondoskodtak a kápolna és környezetének rendbetételéről.

– Emlékszem arra az időre, amikor a szentkúti asszonyok, az én nagyanyám is, akik itt laktak, büszkék voltak magukra, ők a szentkútiak voltak, és ünnepek előtt, pünkösdre is, Nagyboldogasszonyra is, Kisboldogasszonyra is, jöttek a meszelőkkel, a vödrökkel, takarították és festették. Épített korlát volt a Mária-szobor körül és ezt meszelték. A kápolnát úgyszintén, körbe, ameddig elérték, asztalról, létráról, és ahogyan tudták, de szépítették a helyet – emlékezett vissza Raj Rozália.

A régi emlékek és a jelen találkozása különös hangsúlyt adott az idei ünnepnek. A megújult kegyszobor hazatérése, az új feszület megáldása és a Szentkútra érkező zarándokok sokasága egyaránt azt mutatja: a doroszlói kegyhely múltja ma is élő része a közösség jelenének.