Mindig is csodálattal néztem fel azokra, akik tudnak lovagolni. Nem mintha nem lettek volna próbálkozásaim, azok végeredményéről azonban jobb, ha hallgatok.
Márpedig Clive Staples Lewis északír író, irodalomtörténész, gondolkodó és teológiai művek szerzője szerint: Ha lovagolni tanulsz, a lónál nincs jobb tanítómester erre. Nos, talán igaza van, ám biztos, ami biztos, mielőtt még bárki autodidakta módon lovagolni szeretne (amivel a cikk szerzője is megpróbálkozott…), ajánlott, hogy a testi épsége megőrzése érdekében menjen el egy lovasiskolába, és bízza rá magát egy tapasztalt lovasoktatóra.
A lovaglás terápiás jelleggel is bír, különösen a fejlődési zavarokban szenvedő gyermekek számára. Ez a módszer már Nyugaton és Magyarországon is igen elterjedt, nálunk viszont továbbra is gyermekcipőben jár. Szűkebb pátriánkban a felsőhegyi Juhász Petra foglalkozik ezzel, aki hetente több alkalommal is szervez lovasklubokat. Petrának saját bevallása szerint már gyermekkorában is az volt az álma, hogy gyermekekkel és lovakkal foglalkozzon.
– A lovak szeretete már egészen pici korom óta megvan, így szüleim elvittek egy-két lovastáborba, majd tizenegy éves koromban vettek nekem egy kiscsikót, összességében tehát tizenhárom-tizennégy éve foglalkozom lovaglással – mesélte Petra, aki elmondta, hogy időközben elvégezte a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának gyógypedagógia szakát, majd további egyéves képzés keretében sikeresen teljesített egy lóháton való mozgásfejlesztési kurzust, így lovasterapeuta lett belőle.
Az állatokkal történő terápiás kezeléseket, így a lovasterápiát is minden olyan kisgyermeknél lehet alkalmazni, akik egy kicsit le vannak maradva a fejlődésben, vagy valamilyen irányba eltérnek a többiektől – hangsúlyozta Petra, aki megjegyezte, hogy lehet ez értelmi akadályozottság, autizmus, látás- vagy hallássérülés, sőt még a mozgássérülések esetében is alkalmazható, igaz, az utóbbihoz neki sajnos még nincs megfelelő felszerelése. A fiatal terapeuta szerint ezek a tevékenységek elsősorban a képességek fejlesztésére irányulnak.
– A ló mozgása olyan stimulusokat fejt ki a testre, amelyek hozzájárulnak az izomzat fejlesztéséhez, közben pedig a pácienssel különféle fejlesztő játékokat is játszunk. Fejlesztjük a kommunikációt, bővítjük a szókincset, attól függően, hogy kinek milyen lemaradása van – mesélte beszélgetőtársunk, aki hozzáfűzte, egyre többen érdeklődnek a lovasklubja iránt, és mind nagyobb számban látogatnak el hozzá Felsőhegyre. A nyári időszakban több összejövetelt is tartott, amelyeken a jelenlévők egyebek között a lovak testbeszédével is megismerkedhettek. Petra ennek kapcsán elmagyarázta, az a legfontosabb, hogy a gyermekek és a fiatalok biztonságban mozoghassanak a lovak közelében.
– Azok, akik évente mindössze egy-két alkalommal kerülnek a ló közelébe, sokkal lassabban tanulják meg, hogy mit is jelez számukra, mikor engedi oda őket magához, mikor szabad megsimogatni, mikor fog harapni vagy ne adj’ isten rúgni, és ezt nagyon fontos felismerni – mesélte Petra, aki hangsúlyozta, az első alkalommal érkezők figyelmét mindig igyekszik felhívni arra, hogy csakis az ő jelenlétében mehetnek a lovak közelébe.
Petra a lovak mellett pónikkal is foglalkozik, amelyek hasonló gondoskodást igényelnek, mint a lovak, ugyanakkor elmondása szerint a pónilova sokkal játékosabb, sőt talán kicsit kekeckedőbb is, ezért vele jóval nehezebb foglalkozni.
– De talán csak azért érzem így, mert vele mindössze fél éve foglalkozom, és talán még nem csiszolódtunk össze – jegyezte meg nevetve az ifjú hölgy, aki elmondta, hetente szervez lovas- és póniklubot, és a gyermekek mellett már felnőtt lovasai is vannak.
– Jöttek hozzám már olyan szülők is, akik elmesélték, hogy az öt-hat éves gyermekük nagyon fél a lovaktól meg úgy általában az állatoktól, majd megkérdezték, eljöhetnének-e vele a pónilóhoz, hátha ezáltal egy kicsit közelebb kerülne a lovakhoz. Ilyenkor szerintem nagyon fontos, hogy milyen méretű állattal kezdenek, főleg a kisgyermekek. Itt pillanatok alatt megkedvelték a pónikat, nem sokkal később már lovagoltak is, sőt az is előfordult, hogy később a kislány egy nagy lóra is ráült – mesélte Petra, hozzáfűzve, eddig három-négyen jöttek el így hozzá, és mindegyikükkel sikerült megszerettetnie a lovakat és a lovaglást.
Az idősebbek általában valamilyen negatív élmény miatt félnek a lovaktól, legyen az harapás vagy éppen komolyabb esés, ám Petra szerint ilyen esetek után is le lehet győzni a félelmet, csak kell hozzá megfelelő állat, amely szelíd és megbízható, valamint egy olyan segítő, aki a lovon és az ügyfélen is látja, hogy meddig lehet elmenni, illetve mikor kell egy kicsit visszább vonulni stb.
– Ha valakinek a gyermeke szeretne lovagolni, mindenképpen engedje meg neki, hogy kipróbálja, és idővel meglátja, hogy a gyermek a későbbiekben is folytatni akarja majd ezt a tevékenységet, ami persze nemcsak a gyermekekre igaz, hanem a felnőttekre is – jegyezte meg a fiatal gyógypedagógus és lovasterapeuta.
