Nem kell tősgyökeres zentainak lenni ahhoz, hogy tudjuk, a pénteki nap közlekedési katasztrófa a város központjában, sőt a külső területeken is. A piac környéke ilyenkor inkább hasonlít cirkuszra, mintsem élhető közösségre. Az autósok ott állnak meg, ahol éppen kényelmes, és miután légies mozdulattal bekapcsolták az elakadásjelző lámpát (vagy szép vajdasági szófordulattal élve, a „négyes smigát”), magára hagyják négykerekűjüket az út szélén, és nekiindulnak a heti piacozásnak. Számukra ott a parkoló. Ez a látvány leginkább az új piac bejáratánál figyelhető meg, ahol sok esetben egymás után állnak az autók, a mögöttük közlekedők pedig várnak a csodára, hogy mikor tudják kikerülni őket. Egyes sofőrök bocsánatkérő kézmozdulatokkal sietnek vissza az autóhoz, mások pedig a ráérősen lebegtetik a kenyeret a kezükben, mintha ez teljesen természetes lenne. Sokan kérdezik ilyenkor, hogy hol vannak a rend őrei, de választ erre még talán senki sem kapott.
Nem kell azonban pénteki piacnapnak lenni ahhoz, hogy ilyen csodákat lásson az ember, elég egy egyszerű hétköznap, és egyeseknek egyből az egekbe szökik a vérnyomása néhány közlekedőtől. Az egyik ilyen eset az, amikor a kerékpáros a közúton közlekedik, holott mellette ott helyezkedik el a szépen kialakított és járható kerékpárút. Ilyen szempontból elég problémás átkelő a Tornyosi út és a Gróf Batthyány Lajos utca kereszteződése, hiszen egészen eddig kialakított kerékpárút húzódik, ami a városba vezető Posta utcán már nem folytatódik, így amikor a jelzőlámpa zöldre vált, akkor a kerékpárosok kénytelenek az autósok mellett folytatni az útjukat. Ezt áthidalva olykor be sem fordulnak a kétkerekűvel a számukra kijelölt útra, hanem az autósok között lavírozva továbbhaladnak. Értetlenül áll az ember az ilyen helyzetek előtt, ahogyan akkor is nagyot néz, amikor az elektromos kerékpárral közlekedők valami oknál fogva már úgy érzik, az autósok mellett a helyük, és a kerékpárút helyett a közúton haladnak minden gond nélkül.
A gyalogátkelőhely esetében is lenne még mit tanulni, hiszen még mindig vannak olyan személyek, akik nem értik, ha az autós nem engedi át őket, akkor könnyen büntetést kaphat. Persze, akad itt jócskán ellenpélda arra is, amikor a gyalogos már rég rálépett a zebrára, és magabiztos tempóval halad az út túloldalára, az autós pedig hirtelen átszáguld előtte. A legviccesebb jelenet mégis az, amikor mindenki megáll a maga helyén, a gyalogos hirtelen forgalomirányítónak áll, és integet az autósnak, hogy tessék továbbhaladni, az autós pedig a gyalogosnak mutatja, hogy tessék áthaladni. Így állnak ők ketten a zebránál, mígnem az egyikük megunja, és elindul. Változó, hogy ez a pillanat kinél jön el hamarabb.
Végignézve ezeket a jeleneteket, valahogy az embernek hirtelen az juthat az eszébe, hogy Zentán nem közlekedünk, hanem improvizálunk. És mint mindenre, erre is érvényes, hogy akinek nem inge, ne vegye magára.
