Folyamatosan zajlik a munka a zentai Rozetta Kézműves Társaság műhelyében, ahol a 2004-ben sokak összefogásával elkészített délvidéki nemezsátor fölújításán dolgoznak többedmagukkal mindazok, akik számára fontos a hagyományok életben tartása és a kézműves munka. A jurta favázas szerkezete háncsolt fából készült, amit nemezborítás vesz körbe. Elkészítéséhez kizárólag természetes alapanyagokat használtak, még a díszítésre szolgáló színes gyapjút is növényekkel festették.
– Jakabszálláson volt a felkészítő tábor 2003-ban, ahol a Duna–Tisza Közi Népművészeti Egyesület számára készítettünk jurtát kirgiz mesterek vezetésével. Az elképzelés az volt, hogy ezután mindenki hazatér, és otthon ennek a sátornak a mintájára a saját közösségében is elkészíti a nemezsátrat, és mindenki úgy alakít rajta, hogy a saját vidékére jellemző legyen. Ekkor támadt Mezei Erzsébet képző- és iparművésszel az az ötletünk, hogy gyűjtsünk itteni növényeket, és azzal fessük meg a gyapjút. Végül tíz kiló gyapjút festettünk, a gyerekek gyűjtötték hozzá a hagymát, gesztenyét, aranyvesszőt, mindenféle festő növényt. Fölmerült a kérdés, hogy milyen motívumot vigyünk rá, aztán úgy adódott, hogy a hömpölygő Tiszát szeretnénk megjeleníteni. Így körkörösen ez keretezi a jurtát, emellett pedig a két oldalára rákerült a nap és a hold is mint egyetemes szimbólumok – mesélte Kovács Túri Emese vajdasági származású, de az erdélyi Csíkban élő népművész.
A természetes alapanyagokból hagyományos eljárással készített jurta húsz év alatt elhasználódott, ezért van most szükség a fölújítására. Ez pedig nem egyemberes feladat, hiszen számos munkálatot el kell végezni ahhoz, hogy a nemezsátor ismét teljes pompájában tündökölhessen. A Rozetta műhelyében a sátor összes részét átnézik, amit kell, azt javítják vagy cserélik. Kovács Túri Emese és Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, a nemezsátort gondozó Rozetta Kézműves Társaság elnöke elmondta azt is, hogy a faváz fölújítását Puskás Ferenc fafaragóművész kezdte el az általa vezetett fafaragótábor résztvevőivel együtt. Ez nagyon nagy munka, folyamatosan dolgoznak rajta, a fát gőzölni és melegíteni kell ahhoz, hogy kellően fölpuhuljon, és hajlítható legyen. A keregének is nevezett oldalváz jó állapotban van, de cserélni kell az elhasználódott bőrszögeket, és új tetőkarikát, azaz tündüköt készítenek. Új tetőrudakra is szükség van, ezek végébe lyukat fúrnak, ebbe kötelet erősítenek, amivel a keregéhez rögzítik majd a tetőrudakat. A zsinórok végére pedig színes bojtokat készítenek, ezek belülről ékesítik majd a jurtát. A Rozetta műhelyében szorgos munka zajlik, ottjártunkkor éppen a kártyaszövéssel készült gyapjúszalagokat fejtették le a nemezről, hogy újakat tehessenek föl helyettük, ezek az újak pedig a Szántó Gyula fával dolgozó kézműves által készített szövőkeretek segítségével készülnek majd el. Molyrágta részeket is találtak, de Kovács Túri Emese szerint ez nemeztűvel könnyen rendbe hozható.
Javítanivaló tehát akad bőven, az alkotók szívesen fogadják bárki segítségét, akit érdekelnek a hagyományaink, a történelmünk, a kézművesség. A cél az, hogy a városnapi rendezvénysorozat Tiszakötő Gyermekfesztiválján már legyen mit fölmutatniuk. Persze nemcsak megmutatni akarják a gyerekeknek a jurtát, hanem szívesen be is vonják őket az elkészítésbe. Így aztán háncsolásbemutató is lesz, amit az idősebb gyerekek talán maguk is kipróbálhatnak, akárcsak a kötélverést vagy a szalagszövést, emellett pedig gyöngyfűzésre is lehetőség lesz a gyermekprogramon.
Nagy Abonyi Ágnestől azt is megtudtuk, hogy hosszabb távon azért dolgoznak, hogy az elkészült jurtát akár kulturális rendezvényeken is felállíthassák.
– Nemeztáborokba is elvinnénk, tavaly kérték például Tiszaszentmiklósra. A jurta felújítását a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság, a Tartományi Regionális Fejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati Titkárság és a Bethlen Gábor Alap támogatja, emellett további pályázati eredményekre várunk, amelyekből a jurtaprogramot finanszíroznánk. Ennek a jurtaprogramnak a keretében állítjuk majd föl a nemezsátrat különböző helyszíneken, különböző alkalmakból – fogalmazott Nagy Abonyi Ágnes.
A jelenlévők elmondták, hogy a jurta eddig is sok helyen járt: sokáig minden évben szerepelt például a budapesti Mesterségek Ünnepén, az évente megrendezett rovásírásversenyen is mindig fölállították, ahogy a zentai városnapokon vagy a fölsőhegyi aratóünnepségen és különféle hagyományőrző táborokban is többször meg lehetett csodálni. Hasonló az elképzelés most is, hiszen egy hagyományos jurta hangulatos helyszínt biztosíthat egy-egy népmesemondó versenyhez, élő történelemórához vagy népművészeti kiállításhoz is.
– A költségvetési pályázatnak köszönhetően egy összefoglaló kiadvány is elkészülhet a délvidéki jurta elmúlt húsz évéről, nemcsak magyar, hanem szerb nyelven is. Bár a jurta a mi kultúránkhoz kapcsolódik, és eddig jobbára magyarul jelentek meg róla szövegek, most mégis multikulturálissá tesszük, mivel egy ilyen régi építménynek összekovácsoló szerepe is van. Ez megmutatkozott már a készítéskor is, és most is, ahogy újítjuk. Számunkra az is fontos, hogy ezzel is megmozgassuk a közösségeinket – magyarázta Nagy Abonyi Ágnes.
A jurta mint ősi magyar hajlék nemcsak a múltunk egy darabját idézi meg, hanem a közösségi összefogást és az élő hagyományt is jelképezi számunkra, hiszen a hagyomány akkor marad élő, ha újra és újra kézbe vesszük, és generációról generációra továbbadjuk.
Nyitókép: Farkas Etelka, Pető Piroska, Nagy Abonyi Ágnes, Pap Katalin és Kovács Túri Emese a nemezsátoron dolgoznak, a kis Dórika lelkes segítségével (Gruik Zsuzsa felvétele)
