– A tárogató hangszer legalább annyira végigkísérte a magyar történelmet, mint a csárdás vagy a gulyás – vallja Baráth László tárogatóművész.
Baráth László Zentán született, ott végezte általános és középiskolai tanulmányait. Már fiatal korában közel került a zenéhez, a zeneiskolában klarinéton tanult, ami később a hivatásává vált, zenetanárként dolgozott. Életének egy szeletét Szarajevóban élte, ahol elvégezte a zeneakadémiát, és főként klasszikus zenével foglalkozott. Nyugdíjas évei alatt, körülbelül tíz évvel ezelőtt ismerkedett meg a tárogatóval, az ősi magyar fúvós hangszerrel. Pécsen találkozott vele először egy szimfonikus zenekar koncertjén, nem sokkal később beszerzett egyet, és elkezdte elsajátítani a hangszer játékát. Mivel Délvidéken kevesen ismerik, lelkesen népszerűsíti, több vajdasági településen tartott már koncerteket és előadásokat, hogy közelebb hozza az emberekhez ezt a nemzeti értéket. Úgy véli, a fiataloknak is meg kell ismerniük a tárogató hangját és történetét. Kiemelte, hogy szoros kötődése van a Rákóczi névhez, a Rákóczi-szabadságharc gyermeke:
– Erre van is egy jó mondásom: amikor szólt a tárogató, a labancoknak reszketett a lábuk.
Baráth László a tárogató történetét is ismertette, kiemelve, hogy a hangszer 2014 óta hivatalosan is hungarikum, és azóta egyre szélesebb körben vált ismertté. Elmondta, hogy ma már a zeneakadémiákon is oktatják Magyarországon. A szabadságharcban a Habsburgok győzelme után a tárogató hosszú időre, csaknem kétszáz évre elhallgatott, csak a 19. század végén fedezték fel újra. Stowasser és Schunda megreformálták a hangszer mai, modern változatát. Hangsúlyozta azt is, hogy a tárogató hangja éles, szonorikus és karakteres, különösen jól érvényesül nagybőgővel, cimbalommal, brácsával vagy hegedűvel kísérve.
Elmesélte azt is, hogy a nyár elején Szerencs ismét otthont adott a Tárogatós Világtalálkozónak, amelyre tizenkét országból érkeztek vendégek, és azon ő is ott volt, és Délvidék dallamai címmel lépett színpadra. Énekkel a felesége, Szabó Baráth Emília kísérte. Műsorukat Bodor Anikó gyűjteményéből állították össze Verebes Ernő feldolgozásában, és zentai, valamint felsőhegyi dalokat adtak elő.
Baráth László hangsúlyozta, hogy a világtalálkozó óriási lehetőséget jelentett a magyar zene és hagyomány nemzetközi népszerűsítésére.
Nyitókép: Baráth László
