Csapatba verődött kóbor kutyák sétálnak a játszótéren, néha oda-odaszaladnak egyik-másik gyerekhez. Nem bántják őket, nem morrannak rájuk, a jelenlétük mégis ijesztő lehet, hiszen nem tudhatjuk, mikor támad föl bennük az agresszió. A gazdájuk mellett póráz nélkül szaladgálnak a kutyák a rakparton, hívásra vagy visszajönnek, vagy nem, az arra járó járókelőkhöz vagy odaszaladnak, vagy nem. Mindezek mellett a természetben tett séták során gyakran szembesülünk azzal, hogy vidékünkön még nem divat fölszedni a dolgát végző házi kedvenc után az ürüléket. Persze ez eltörpül ahhoz a problémához képest, amit azok a kutyák okoznak, amelyek nemcsak ugatnak, de harapnak is. Néhány éve egy kerítés mögül kiszabaduló kutya a bicikliről szedte le az arra járókat, nemrégiben pedig utcán bóklászó kutyák támadtak arrafelé sétáló gyerekekre. Belátható, hogy nem a kutya a hibás, de ez nem jelenti, hogy a probléma ne lenne valós, vagy hogy ne kellene foglalkoznunk vele.
Barta Valéria, a községi önkormányzat kommunális felügyelője elsősorban a kutyák és macskák tartásának módjáról és feltételeiről szóló rendeletet (illetve ennek két évvel ezelőtti módosítását) ajánlja a polgárok figyelmébe. Ez nemcsak arra kötelezi a gazdákat, hogy a háziállat jólétét biztosítsák, hanem azt is szabályozza, hogy hogyan vezethetik őket közterületre. Így például a kutyákat veszettség ellen be kell oltani, és legfeljebb két méter hosszú pórázon kell tartani, játszóterekre vagy fürdőhelyekre egyáltalán nem vezethetők ki, a kutya által okozott szennyeződéseket pedig haladéktalanul föl kell takarítani. Szintén fontos megállapítás, hogy a kutya tulajdonosa teljes felelősséggel tartozik az állatért, amelyet kivezetett a közterületre.
– Természetes személy a rendeletben foglaltak megsértéséért 12 000 dináros büntetésre számíthat, ami nyolc napon belüli befizetés esetén 6000-re módosul. A kisvállalkozók büntetése 35 000, a jogi személyeké pedig 72 000 dinár – mondta Barta Valéria.
Hozzátette, hogy a környezetükre potenciálisan veszélyt jelentő kutyák számára a póráz mellett a szájkosár is kötelező. Ilyen kutya bizonyos fajták mellett az is, amelyiket kutyaviadalra képezték ki, vagy már támadott emberre nyilvánvaló ok nélkül. A már említett rendelet azt is szabályozza, kik tarthatnak ilyen kutyákat: nagykorú, büntetlen előéletű személyek.
Hangsúlyozta, hogy sok problémát okoznak a felelőtlen állattartók, akik felügyelet nélkül kiküldik a kutyájukat sétálni az utcára, illetve nem csipeltetik be az állatot. Mint mondta, ha szabadon kószáló kutyát látunk, a 655-483-as telefonszámon tehetünk bejelentést.
– Mi ekkor kihívjuk a nagykikindai állatfelügyelőséget, ők pedig befogják és elviszik a kutyákat. Körülbelül háromhetente jönnek Zentára. Nagy probléma, hogy a legtöbb kutyában nincs csip, pedig ezt a község is támogatja, a Vitulus állatorvosi rendelőn keresztül. Ez azt jelenti, hogy minden évben bizonyos mennyiségű kutyát ingyenesen oltanak és csipelnek – magyarázta Barta Valéria.
A bejelentés után felveszik a kapcsolatot a biztosítóval, amivel a község szerződésben áll, hogy elbírálják, jár-e kártérítés, illetve megpróbálják megkeresni az érintett kutya tulajdonosát.
– Ez sokszor nem sikerül, de van, hogy eleve mondják, hogy a szomszéd kutyája volt az. Ha a szabadon engedett kutyák csapatba verődnek, veszélyessé válhatnak, különösen párzási időszakban, amikor a hímek védik a nőstényeket.
Ha a kutya megharapott valakit, akkor a tulajdonos a büntetés mellett bűnvádi eljárásra is számíthat – persze csak akkor, ha megtalálják. A kommunális felügyelő elmondta azt is, hogy bejelentéseket heti-kétheti rendszerességgel kapnak, kutyaharapás az elmúlt fél évben kétszer történt.
Kutyaharapás esetén az első gondolatunk azonban nem az, hogy hogyan fogják megbüntetni a felelőtlen állattartót, hanem igyekszünk minimalizálni az egészségügyi károkat: sebet fertőtlenítünk, orvoshoz fordulunk. Dr. Surján Gusztáv, a Zentai Egészségház igazgatója elmondta, hogy kutyaharapás esetén érdemes mindenképpen orvoshoz fordulni, a továbbiak pedig attól függnek, ismerős vagy ismeretlen kutya volt a támadó.
– Ha a kutya ismerős, és veszettség ellen be van oltva, akkor nincs semmi gond. Az erről szóló igazolást be kell mutatni az orvosnak, amivel a procedúra tulajdonképpen lezárul, az orvos ellátja a sebet, és nincs más teendő. Ha viszont a kutya ismeretlen, vagy ismerős ugyan, de nincs oltása, akkor jelentkezni kell az állatorvosnál. A megharapott személyt Nagykikindára küldik, a fertőzőbeteg-ambulanciára, ahol eldöntik, hogy szükséges-e számára veszettség elleni védőoltást adni. A kutyát ilyen esetben, ha be tudják fogni, megfigyelés alatt kell tartani, és el kell zárni. Ez már az állatorvos hatásköre.
Hozzátette, hogy nagyon kicsi az esélye annak, hogy a kutya valóban veszett legyen, de mivel a betegség halálos, ezért mindenképp komolyan kell venni a megelőzést.
– A betegség akkor alakul ki, amikor a kórokozók eljutnak az ember központi idegrendszerébe. Hogy ez milyen gyorsan következik be, az attól függ, hogy milyen közel van a seb az agyhoz: ha a nyakon történt a harapás, akkor nagyon rövid idő is elég hozzá, de ha valamelyik végtagon, akkor tovább tart a folyamat. A védőoltást még azelőtt meg kell kapni, hogy eljutnának a kórokozók az agyba, hogy kifejlődhessen az immunitás, és ne alakuljon ki a veszettség.
Azt is elmondta, hogy nemcsak a kutyák, hanem a macskák és más emlősök is lehetnek veszettek, ezért az ismeretlen macskák harapását is komolyan kell venni. A veszett állatok kábult, dezorientált állapotban vannak, ami a veszettség okozta agyvelőgyulladás számlájára írható, megváltozik az idegrendszerük működése. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a megelőzés szempontjából az első lépés, hogy ismeretlen kutyákat ne közelítsünk meg, ne simogassuk őket, ha pedig már megtörtént a baj, forduljunk orvoshoz.
Zentai polgárként érdemes észben tartanunk, hogy bármilyen rendszer csak akkor működik jól, ha annak működtetésében mindnyájan szerepet vállalunk. Ebbe nemcsak az tartozik bele, hogy az ismeretlen vagy oltatlan kutya harapását nem otthon próbáljuk meg kezelni, hanem orvoshoz fordulunk vele, vagy hogy elkerüljük a kóborló állatokat, hanem az is, hogy bejelentést teszünk ezekről az esetekről a megfelelő szerveknek. Legfőképpen pedig felelős állattartóként beoltatjuk, csipeltetjük és az előírásoknak megfelelően sétáltatjuk a kutyáinkat, esetleg ivartalanítjuk is őket, hogy elkerüljük a fölösleges szaporulatot. Az állattartás ugyanis nem jog, hanem kiváltság, és nem szórakozás, hanem felelősségvállalás.
Nyitókép: A kutyasétáltatás módját önkormányzati rendelet szabályozza (Fotó: Pixabay)
