Már messziről vonzza a tekinteteket élénkpiros színe, a nyár egyik hírnöke, az édes, zamatos gyümölcs, amit ki desszertként, ki napi vitaminbevitel részeként, más pedig pusztán a fenséges íze miatt fogyaszt szívesen. Az eper sokak szerint egyet jelent a május beköszöntével: a piacon roskadoznak az asztalok a szebbnél szebb édes gyümölcstől. Azonban e mögött rengeteg munka, fáradtságos nap és kitartás áll. A zentai epertermesztő Lálity családnál már februárban megkezdődnek a munkálatok, hiszen hosszú tevékenység előzi meg azt, hogy tavasz derekán finom eperrel várhassák vásárlóikat.
Lálity Emma betekintést engedett családi vállalkozásukba, egy olyan, csaknem két évtizednyi történetbe, ami összefonódik az epertermesztéssel. A gyümölcsösük a zentai Pánában található, ahol a család szorgos munkájának gyümölcse az az eper, amelyet a helyi piacon vehetünk. Minden egyes szem a család tagjainak gondos keze munkája:
– Annyit vállalunk, amennyit mi magunk el tudunk látni, mindig akkora területet ültetünk be, amekkorát gondozni is tudunk. Munkásunk egyáltalán nincs, nem kifizetődő. A férjem szülei és én dolgozunk a földeken.
Visszaemlékezett a kezdetekre, elmesélte, hogyan született meg az epertermesztés gondolata, milyen módszerekkel próbálkoztak:
– Ez az ötlet még a néhai férjem szüleitől, talán még a nagymamájától származik. Kezdetben szabadföldi termesztéssel párhuzamosan fóliában is próbálkoztak emeletes hungarocelles termesztési móddal, ami csepegtető öntözéssel folyt. A téli fagyok gyakran kárt tettek az állományban, így végül a család úgy döntött, hogy kizárólag szabad földön folytatja a termesztést.
Bár minden év más, az idei kifejezetten megpróbáltatónak bizonyult, hiszen a gyümölcs mennyisége nagymértékben ki van szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek:
– Az idei esztendőt sajnos gyenge termésmennyiség jellemzi. Évről évre érezhetően csökken a mennyiség, és ennek legfőbb oka az időjárás. Egyre gyakrabban fordulnak elő kora tavaszi fagyok, amelyek megszakítják a már megindult virágzást. Volt olyan, amikor hat héten át folyamatosan tudtunk szedni, máskor viszont, hasonlóan ehhez az évhez, alig három hétig tartott a szezon, ami különösen rövidnek bizonyul. Május 2-án jelentünk meg a piacon először az eperrel, és erre a hétvégére már alig marad pár kiló.
Eddig nem tapasztalt kihívással is szembesült a család. Tavaly először találkoztak olyan hosszan tartó kánikulával, amely még az öntözés ellenére is megtizedelte az állományt:
– Mindennap locsoltunk, mégis a növények körülbelül 40%-a elpusztult. A rekkenő hőségben egyszerűen nem vesz fel vizet a növény, mert nem tud párologtatni, szó szerint megfő a töve a forróságban.
Hozzátette, hogy az eper szempontjából a 20 és a 25 fok közötti hőmérséklet lenne a legkiválóbb, ez különösen a termésnevelési időszakában fontos. Persze utána a nyári hőséget, a 30–35 fokot már jól bírja, ha öntözzük, de amikor épp fejlődik a termés, a mérsékelt, tavaszias idő a legkedvezőbb számára.
– A termés minőségét is befolyásolja az időjárás, ha érés idején sok a napsütés, az a cukortartalom növekedését, kedvező alakulását eredményezi, viszont a borús, esős időszak kevésbé édes termést eredményez. Az idén ilyen szempontól panaszunk nem lehet. Az esőzések nem voltak tartósak, úgyhogy annyira nem hatott ki az ízvilágára – magyarázta.
A Lálity család háromféle epret termeszt, az Alba, az Arosa és a Joly fajták találhatók meg náluk. Mindháromnak megvan a maga sajátossága:
– Eltérnek egymástól koraiságukban, ízben, illatban, formában, de még a húsuk állagában is. A vásárlók körében kétségkívül a Joly a legnépszerűbb. Erős, intenzív illatáért és karakteres ízéért sokan ezt keresik elsőként a piacon.
Az epret kizárólag a zentai piacon árusítják. Elmondta, hogy már nem vállalják a háztól való értékesítést. Hangsúlyozta azt is, hogy az eperszezon kezdete mindig a tavaszi időjárástól függ. Ha hosszabb ideig marad a hűvös idő, akkor a virágzás és azzal együtt a szedés is későbbre tolódik. A legtöbb évben május első napjaiban indul az első szedés, a múlt év viszont kivétel volt, akkor akár egy héttel is korábban kezdődött. A szedés során két csoportra osztják az epret. Az aprót lekvárnak adják le, friss fogyasztásra pedig a nagyobb szeműt szánják.
Száz dinárral emelkedett az eper ára. A nagy szemű, friss fogyasztásra szánt eper kilója 600 dinár, míg az apróbb szemű, amit inkább lekvárnak, szörpnek vagy más feldolgozásra szoktak vinni, 500 dinárba kerül:
– Tavaly a nagy szeműt 500 dinárért értékesítettük, az aprót pedig 400-ért. Ez az emelkedés nagyjából megfelel annak, amit más zöldségek és gyümölcsök esetében is tapasztalunk, reális áremelkedésnek mondható.
Lálity Emmát arról is kérdeztem, megéri-e ezzel foglalkozni.
– Ha őszinték akarunk lenni, azt kell mondanom, önmagában, kizárólag epertermesztésből nem lehet megélni. Ráadásul a klímaváltozás évről évre újabb kihívások elé állít bennünket. Egyre bonyolultabb a technológia, a növényvédelem, minden egyes folyamat. Szóval, ha most megkérdezné valaki, hogy megéri-e, azt mondanám, jelen formájában nem. De bízunk benne, hogy változik a helyzet.
A növényvédelem kapcsán kiemelte, hogy sajnos nem létezik biotermesztés az eper esetében. Ők szigorúan betartják az élelmezés-egészségügyi várakozási időket. Hangsúlyozta, hogy amint elindul a szedés, utána már semmit nem használnak.
– Viszont azt is tudni kell, hogy vegyszerek nélkül nem lehet epret termeszteni. Aki azt állítja, hogy igen, valószínűleg csak egy-két évig próbálkozott, olyan talajon, ami még nem volt fertőzött, de a helyzet ennél sokkal összetettebb. Az eper az egyik leginkább permetezett gyümölcs. Ez nem túl szép így kimondva, de sajnos igaz.
Arról is beszámolt, hogy náluk évek óta nem marad egy szem eper sem, azonban elárult, hogy ha mégis rajtuk marad, ágyaspálinkát főznek belőle:
– 2013-ban volt egy nagyon csapadékos időszak, amikor az eper elázott a sok esőtől. Annyira vízízű lett, hogy eladhatatlanná vált, ekkor főztünk belőle pálinkát. Az eperpálinka elsőre talán jó hangzású, de nem ajánlom senkinek, nem bizonyult sikeresnek. Ágyas pálinkát viszont már készítettem eperből, az valami szenzációs lett! Aki kóstolta, mind dicsérte.
Elmagyarázta az ágyas pálinkájuk titkát is, amitől annyira jóízű. Náluk úgy készül, hogy a cukormentesen főzött almapálinkába áztatják a megmosott, lecsumázott földiepret. Két hétig hagyják állni, aztán lecserélik a gyümölcsöt friss eperre, amelyek beleférnek az üveg száján, ugyanis ezt már abba teszik. A következő lépésben ráöntik a korábban ázott pálinkát, a régi epret kidobják, mert az íze már kiázott belőle. Az új, friss eperrel lezárják, és hagyják érni. Ezt már nem mozgatjuk, csak pihen. Legalább két hónapot kell várni vele, mire igazán összeérik az íz, és utána már tényleg nagyon finom.
Elmondta azt is, hogy ágyas pálinkát kizárólag közeli barátoknak és a családnak készítenek. Eladásra nincs belőle. Most épp készül egy adag, ami pénteken volt egyhetes.
– Szóval, ha van eper, lesz ágyas is – mondta nevetve.
Nyitókép: Szabad földön terem a legfinomabb földi eper (Fotó: Privát archívum)
