Csernus Imréről, a vajdasági származású, megosztó pszichiáterről már mindenki hallott, egykor a média közkedvelt szereplője volt, ma már ritkábban látni a tévéműsorokban. Az utóbbi években inkább könyveivel hívta fel magára a figyelmet, s rendszeresen tart előadásokat Magyarország-szerte. A magyarkanizsai egyetemistanap keretében megszervezett előadáson pedig személyesen is tanúi lehettünk a Csernus-jelenségnek.
Aki színházba jött, annak nagyot kellett csalódnia. Csernus nem színész, a színpadon is annyi időt tölt, míg lehozza a két mikrofont. Most már értem azt a két lányt, akik az előadás előtt az ülési stratégián gondolkodtak, mondván: „nehogy kiszúrjon”. A doktor kérdez, a mikrofon pedig vándorútra kel… Önbizalom, felnőttség, hitelesség, felelősség, nőiesség, férfiasság, intimitás, gyávaság – mindez terítékre kerül. Olyan szavak, amelyekkel divatos operálni, gyakran halljuk és használjuk, de most nem szóvirágok, hanem az önvizsgálat skáláját képezik. Észrevétlenül elénk tár egy személyiségtesztet megoldással együtt, minden segédeszköz nélkül, az ember pedig szinte akaratlanul elkezdi felmérni magát, és a teszteredmény is hirtelen ott terem a kezében. Végig a kezét figyeltük: hol a trükk, doktor?
Nála nincs középút, vannak válaszok, amelyre vagy igennel, vagy nemmel lehet felelni, s még a bizonyítvány mérését is megadja, hogy az az ember elégedett önmagával, aki saját magát képes lenne szájon csókolni. Újabb varázslat: előttünk egy tükör, mindenki eldöntheti, mennyire találja kívánatosnak önmagát.
Akik még nem voltak Csernus-esten, azoknak elárulom (szerintem ezt az a bizonyos két lány is alátámasztaná), hogy teljesen mindegy, hová ülnek.
A végén azt is elmondja a doktor, hogy akinek rossz a bizonyítványa, két dolgot tehet: kimagyarázhatja, hogy miért rossz, és homokba dugja a fejét, vagy pedig elfogadja, és nekivág az önfejlesztés rögös útjának, amely bizony mindennapos munkát igényel. Persze hozzáteszi, hogy a boldogság csakis az utóbbiaknak jár.
