Pósa Károly, Magyarkanizsa: – Már a kérdés is álságos. De érthető, mert ma a jellemtelenség, a tehetségtelenség, az olcsójánosok korában élünk, amikor minden érték nélkül a viszonylagosság mércéjét az önzés határozza meg. Az igazságtalanság ellen mindig, mindenhol lázadni kell. Csak a kishitű, mulya ember hagyja a jogait csorbítani. Nekünk nem a patikamérlegen való latolgatás, hanem a cselekvés szükséges. A kivárás, megalkuvás politikájába belepusztulunk. Vegye észre a Délvidék magyarsága, hogy miként ’48-ban, úgy most is előttünk a történelmi esély dolgaink rendbetételére.
Hugyik Richárd, Zenta: – Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzeti identitás meghatározó eseménye. A márciusi vértelen pesti forradalom és az áprilisi törvények lebontották a feudális társadalmi berendezkedést, és lerakták a magyar polgári társadalom alapjait, a forradalom beteljesítette a reformkor célkitűzéseit. Jelentőségét mutatja, hogy a Habsburg-hatalom csak a cári Oroszország segítségével tudta eltiporni. Bár a szabadságharc elbukott, de Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Batthyány, Deák teljesítménye követendő példaként áll előttünk. Az 1867-es kiegyezés pedig nem képzelhető el az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nélkül. Igen, megérte.
Tóth Lívia, Zenta: – Számomra az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc legfontosabb üzenete talán az, hogy vannak olyan célok és értékek, amelyekért a különböző gondolkodású emberek össze tudnak fogni, tartozzanak akár más nemzethez is. Ezt nem ártana megszívlelni a mai korban élőknek sem, hogy kevesebb legyen az ellentét, csökkenjen a széthúzás. Újságíróként nem hallgathatom el, hogy a 12 pont így kezdődött: „Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Hogy ez megvalósult-e? Szabad-e a sajtó? Ezt a kérdést most nem válaszolnám meg, mert a körkérdés terjedelme nem teszi lehetővé, de eltöprenghetünk rajta.
