Amikor a falusi, paraszti hagyományok őrzéséről esik szó, a hosszú ideje Felsőhegyen élő oromparti Ősz Szabó Ferenc elsők között jut a rendezvényekre járók eszébe.
Dokumentumok: képek, oklevelek… (Fodor István felvétele)
Hiszen már negyven évvel ezelőtt részt vett aratóversenyen, majd később, amikor „divatossá váltak” egyéb hagyományos rendezvények, versenyzőként vagy szervezőként sorra járta azokat, elsősorban itthon és Magyarországon. Gondolhatunk a kukoricaszedéshez kapcsolódó rendezvényekre, a farsangvégi bőgőtemetésre, a hagyományos lakodalmat bemutató fesztiválokra vagy a birkanyíró versenyre, amelynek elindításában főszerepet játszott, hogy aztán elterjedjen a vetélkedő Vajdaság-szerte. Volt olyan év, amikor nyolc aratóversenyen vett részt csapatával, és hetet megnyert. Ritka kivétellel mindezekhez a rendezvényekhez a gasztronómia is társul, majd elterjedtek a főzőversenyek különböző fajtái is. Ezekben legfőképp felesége, Márta jeleskedett, aki tagja lett a Mátyás Király Kerekasztal Lovagrendnek, majd a Fehérasztal Lovagrend bronzkeresztjét is kiérdemelte akkor, amikor még nem volt a maihoz hasonlóan tömeges a tagság.
Ősz Szabó Ferenc nemrégen számvetésbe kezdett, amihez betegsége és felesége halála is hozzájárult. Arról mesélt, hogy az évtizedek folyamán, hazatérve a rendezvényekről, félrerakták az okleveleket, serlegeket és a többi trófeát, s amikor a közelmúltban rendszerezni kezdte általuk az emlékeket is, kiderült, hogy hatalmas tárgyi gyűjtemény szaporodott össze. Úgy döntött, hogy ezeknek egy szobát szentel, bár úgy látja, kettő is megtelne velük.
Felsőhegyen (s talán másutt sem) aligha van hasonlóan gazdag gyűjteménye bárkinek is ezekről a rendezvényekről, érdemes lenne tehát megőrizni. Nem is szólva arról, hogy néhány tucat videofelvétellel is rendelkezik – némelyik már harmincéves –, amelyeknek a digitalizálása még várat magára. Mindez bár családi gyűjtemény, a közösségi múlt szempontjából is bizonyosan tartogat értékeket.
