Különleges és elgondolkodtató élményben lehetett része azoknak a vendégeknek, akik pénteken este ellátogattak a Zentai Magyar Kamaraszínházba. A Sepsiszentgyörgyről érkező Osonó Színházműhely színészei egy társadalmi és szociális problémákat kutató darabot mutattak be a vendégeknek. A színház eszközeit felhasználva tizenegy hónap aktív munka során megszületett az a dokumentarista jellegű előadás, ami mind napjaink fiataljainak, mind a tehetetlen szülőknek a történeteit, aktuális gondjait tárja elénk.
Jelenet az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadásból (Fotó: Szabó Nóra)
- A tizenegy hónapos próbafolyamat alatt, amíg megszületett a darab, egy nagyon jó kísérletnek lehettünk részesei. Begyűjtöttük a történeteket, interjúkat készítettünk, elkezdtük keresni az előadás formáját, inprovizációkat készítettünk a témákra, törtenetekre. Majd a szövegírás is úgy történt, hogy minden színész egy jelenet szövegét meg kellett írja, köztük én is. Így megszületett több változat, amikből elkezdük összevágni a monológokat, dalszövegeket. Teljes mértékig elmondható, hogy egy közös, kreatív munkafolyamat volt a fiatalokkal – mondta Fazakas Misi, az Osonó Színházműhely vezetője és egyben a darab rendezője, aki ezt a munkafolyamatot kilenc évvel ezelőtt kezdte el és a darab elmondhatja magáról, hogy már nyolcadik éve kerül folyamatosan színpadra. Az előadások aktivitását az is mutatja, hogy a zentai előadás az 541. alkalom volt, amikor színpadra vitték a darabot.
- Nagyon foglalkoztatott az a dolog, miszerint a felnőttek újjal mutogatnak a fiatalokra mindenféle lesúlytó megjegyzést téve. Azt éreztem, amikor több ilyet láttam és hallottam, hogy ez az a generáció, akik hagyták, hogy a világ olyan irányban menjen, amilyenbe ment. Ez az a generáció, amely nem nagyon akar felelősséget vállalni azért, hogy az utána lévő generációk hogyan is alakulnak. Úgy gondolom, hogy amikor a fiatalokra mutogatunk, azt kell tudjuk, hogy mi szültük ezeket a fiatalokat és mi neveltük őket. Mi hoztunk létre olyan életkörülményeket, amelyekbe ezek a fiatalok olyanok lettek, amilyenek. Tulajdonképpen, amikor a fiatalokra mutogatunk, akkor magunkra mutogatunk – folytatta a rendező, aki teljes mértékig úgy érzi, hogy mind ebből látható, hogy ritkán nézünk tükörbe. Ez a gondolat volt, ami elindította azt a folyamatot, hogy a darab címe valamilyen formában kapcsolódjon a tükörhöz, tükrözéshez, tükörképhez.
Sokáig nem találta a csapat a címet, hiszen semmiképpen nem akartak valami konkrétat, valami didaktikusat. Abban hittek és hisznek a mai napig, hogy a színház egyben költészet, tehát azokat a konkrét témákat, amiket feldolgoznak, valahogy színházi dimenzióba kell tenni, költészetté átemelni, amin egy jó cím sokat segíthet. Végül egy példabeszédben találta meg az egyesület a jó címet, vagyis „Ahogy a víz tükrözi az arcot”.
Anno tizenkét középiskolás fiatal lett megkérve, hogy sorolják fel azokat a témákat, amiket ők problémának élnek meg. 78 különböző problémát soroltak fel. Elmesélték a saját történeteiket, sokszor traumákkal együtt. Felismerték, hogy nem lehet úgy a fiatalok problémáiról beszélni, hogy ne érintenék az idősebb korosztályt, hiszen minden összefügg, semmi nincs önmagában. Semmi nem fekete és fehér.
A darab társadalmi és szociális problémái az elmúlt nyolc év alatt nem javultak annyit, hogy bármely témától megválhattak volna, sajnos ugyanannyira megmaradt az aktualitása, sőt, inkább csak kerültek bele plusz témák, mint pl. a melegek kérdése. Ami változni szokott a darabban, azok az egyes statisztikai adatok, amelyek ki vannak vetítve darab közben és nyilván számadatok tekintetében az évek során azok változnak, alakulnak.
Nyolc év hosszú idő, kellően hosszú ahhoz, hogy sok helyen megforduljon a darab. Az Osonó Színházműhely elmondhatja, hogy ezt a darabjukat 3 kontinensen, 25 országban és 182 településen adták elő. A felsorolás teljességének az igénye nélkül kiemelve pár helyet, megmutatta magát a csapat Kambodzsában, Marokkóban, Magyarország számos településén, Olaszország és Franciaország több városában is vendészerepeltek és még számos országban, városban. Most Vajdaságban szerepelnek, pontosabban hat településen, Zentán, Szabadkán, Óbecsén, Újvidéken, Magyarkanizsán és Topolyán.
A társulat pályázati keretekből tartja fenn magát, többek között a Bethen Gábor Alap is meghatározó támogatást nyújt.
Bővebb információt a https://www.osono.ro/ oldalon találhatnak.
