Tartományunk többi településéhez hasonlóan a zentai vadászegyesület tagjai az elmúlt kora tavaszi időszakban felbecsülték a területükön lévő vadállományt, és megtették a szükséges előkészületeket a külföldi vadászok fogadására. Birkás Károly, a zentai egyesület vadőre szerint a vadászegyesület elsősorban az őz- és a fácánállomány felbecslését tudta elvégezni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy mezei nyulak csak elvétve találhatók a zentai vadászok által felügyelt területen.
Bandázó őzbakok (Gergely József felvétele)
Egykoron a vadállomány becslése alkalmával százhektáros területen több mint harminc nyulat is megszámoltak, de a legutóbbi „leltár” során alig öt-hat egyedre bukkantak – mondta el beszélgetőtársunk, aki szerint elsősorban a mezőgazdasági termelők által alkalmazott modern agrotechnikai eljárások és a vegyszerek alkalmazása miatt csökkent drasztikusan a számuk. A vadászegyesületek a fácán természetes szaporodására sem képesek alapozni, s a zentaiaknak az a szerencséjük, hogy fácántelepet is működtetnek, évente mintegy ötezer fácáncsibét engednek ki a szabadba. Ez nagyjából fedezi a tagságuk és a vadászturisták szükségleteit.
Az őzállomány száma stagnál a zentai egyesület 28 900 hektáros vadászterületén, így a legutóbbi állománybecslés során 1402 egyedet: 826 nőstényt és 574 bakot számoltak meg belőle. A vadőr szerint ez elfogadható aránynak tekinthető. A számolást követően a zentaiak elkészítették az éves tervet, és április 15-én elkezdődik a vadászidény.
A zentai vadászok jelenleg a területük feltérképezését végzik annak megállapítására, hogy merre vannak a legértékesebb egyedek, mivel minden egyesületnek elsődleges bevétele az őzbakok kilövéséből származik – mesélte a vadőr. Zentán egyébként egykor komoly hagyománya volt a külföldi vadászok fogadásának. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben túlnyomórészt olasz vadászokat fogadtak.
– Akkoriban egészen másképpen néztek ki a nyári vadászatok – nyilatkozta –, akkor elsősorban a fürj, a kacsa és a gerle vadászatáról beszélhettünk. Az utóbbi húsz évben viszont, amióta a vadat nem vihetik ki, az olaszok eltűntek, s manapság leginkább osztrák és német vadászok érkeznek, akik őzbakra „utaznak”, a nyári idényben pedig főleg magyarországi vadászok fürjre, kacsára és gerlére vadásznak.
Az elmúlt időszakban a médiumok beszámoltak több, a vadállomány megmérgezéséről szóló esetről, de Birkás szerint a zentai vadászterületen nem történt ehhez hasonló nagyobb méretű vadmérgezés. Egyedül tavaly bukkantak egy olyan határrészre, ahol több elpusztult vadat (rókát, szarkát, tarka varjút és egerészölyvet) találtak, ami alapján arra következtettek, hogy ott mérgezés történt.
– Az is mérgezést okozhat, ha a kártevő rágcsálók elpusztítása végett helyeznek ki vegyszereket, s a róka vagy egerészölyv épp az így elpusztult rágcsálóból eszik – magyarázta a vadőr a termelők által használt vegyszerek ártalmasságát. Ilyen esetekben értesítik a felügyelőséget, amely megteszi a szükséges lépéseket.
A zentaiakhoz hasonlóan a padéi vadászegyesület is felbecsülte a saját területén lévő vadállományt.
Innen adatokat nem sikerült szereznünk, de az őzállomány felbecslésében részt vevő Szögi Tibor Zentán élő padéi vadász a területen látottak alapján bizakodásának adott hangot. Elmondta, hogy a március közepén végzett terepmunka során nem egy alkalommal két tucatnál többet is láttak egy csapatba verődve, s találkoztak néhány értékes agancsú bakkal is.
– Röviden azt mondhatom, hogy csak ennél rosszabb ne legyen! – jegyezte meg.
A padéi vadászok az ilyenkor szokásos tennivalók mellett facsemetéket is ültettek a területük egy részén, így kis zöld szigetet is kialakítottak a mezőgazdasági parcellák között, rejtekhelyet biztosítva a vadaknak.
A mezőgazdasági termelők által helytelenül alkalmazott vegyszerek a padéi vadászoknak is főfájást, a vadállományban pedig visszafordíthatatlan kárt okoznak. Például lassan három évtizede nem vadásszák a foglyot, mert ez a madár szinte teljesen eltűnt a térségünkből, s nemsokára hasonló sorsra jut a nyúlállomány is.
A vegyszerek mellett a vadállományra nagy veszélyt jelent a „vörös rákfene”, vagyis a tarlótűz is.
– Sokszor megkérdeztem a tarlójukat felgyújtó termelőktől, hogy miért teszik ezt, de ők csak a vállukat vonogatták – jegyezte meg a vadász.
