Vannak olyan napok, amelyek inkább rajzfilmekbe illenének, mint a savanyú, szürke és olykor a könyörtelen mindennapok sorába. Egy-egy ilyen nap után csak csipkedjük magunkat, bizonyítva, hogy mégis ébren vagyunk, és nem álmodunk.
Egy hideg februári reggelen a Párizsi Kommün utca környékén lévő bádoggarázs-komplexumnál baktattam, amikor észrevettem a meglehetősen rossz állapotban lévő objektumok között egy hasonlóan lestrapáltnak tűnő, lopakodó, velem egyidős fiatalembert. Jól látszott rajta, hogy a tegnap esti csavargásból visszamaradt sört szürcsölgeti, miközben nagyban füstölög.
A garázsokat elhagyva megláttam egy meglehetősen korpulens nagylányt, szintén az én korosztályom lehet, aki már így, kora reggel, valamikor hat és fél hét között igen zaklatottnak tűnt. Jó hangosan káromolta az egész férfi nemet, meg a keresztény kalendáriumot. Még az aprószenteket sem kímélte.
Erre sem áldoztam túl nagy figyelmet. Az egyik részeg, nagy kunszt, voltam már én is, a másik ideges, na ahhoz is volt szerencsém.
Egyedül akkor fagytam le a februári hűvösben, ahogy pár perccel később egyszer csak elkerült a két delikvens. A lány akkorát taszított a fickón, hogy az engem úgy elkerült, mint aki szemből jött.
A nő torka szakadtából próbálta az elalélt fiúval közölni, hogy egy semmirekellő istenbarma, meg hogy szégyent hozott rájuk már megint.
A fickó megfordult, mondani próbált valamit, megfordulván, erre a nagydarab nő akkora taslit adott az ittas alaknak, hogy az rögvest kiterült.
– Ez a kettőnk dolga. Ha beavatkozol, te is kapsz – ismertette velem a helyzetet a Tyson képességeit megszégyenítő jobb egyenes tulajdonosa, mivel senki más nem volt akkora idióta, hogy ilyen korán az utcán bóklásszon.
– Hallgatok, mint a sír – mondtam.
Családon belüli erőszakról van szó – ahogy kivettem. Viszont az országban uralkodó rendet és jogállamiságot ismerve, a rend tisztességes őrei valószínűleg kiröhögték volna a fickót.
Ennyi a férfiuralomról – mormogtam magamnak, majd ki is nyitottam az edzőterem ajtaját. Aztán akármennyire is próbáltam, nem tudtam elfelejteni a jelenetet, amikor a fickó elrepült mellettem.
