Lakatos Adriánt több szál köti Újvidékhez, többek között az Európa Kollégium és a Jogi Kar, ahol abszolvens. A rendkívüli állapot idején Adán, a szülőfalujában önkénteskedik. A fiatal joghallgatóval az önkénteskedésről és a szabadidős tevékenységéről beszélgettünk.
– A rendkívüli állapot idején kapcsolatban tudtál maradni a joggal?
– A kezdeti fázisban, márciusban egy ügyvédi irodában önkénteskedtem, segítettem szerződések és különböző beadványok elkészítésében, vagy a földhivatalban, adóhivatalban, postán adtam át különböző dokumentumokat. A korlátozások miatt az ügyvédek mindennapi teendői is bonyolódtak, nekem pedig mindig jól jön a tapasztalat.
– Hogyan segíted az idősebb polgárokat a rendkívüli állapot idején?
– Részt veszek a VMSZ Vigyázzunk egymásra akciójában, melynek célja, hogy a 65 évnél idősebb személyeknek – akik kezdetben nem hagyhatták el otthonaikat, azóta is csak korlátozottan – segítsünk a bevásárlásban vagy a gyógyszerek beszerzésében. Vannak idős személyek, akik heti rendszerességgel felkeresnek, sőt van egy idős bácsi, aki ragaszkodik ahhoz, hogy én vásároljak be neki, vagy segítsek nyugdíja felvételében. Elmondtam neki, hogy minden önkéntesünkben teljes mértékben megbízhat, örömmel tölt el, hogy ennyire kiérdemeltem a bácsi bizalmát. Jó érzés másokon segíteni, az idősek pedig igazán hálásak. Minden alkalommal elmondom, hogy szívesen segítek, ha tudok, és mint minden önkéntes, ezt ingyen teszem. A napokban mégis különös meglepetésben volt részem. Egy néni, akihez már visszajáró „áruszállító vendég” vagyok, a legutóbbi bevásárlásomkor meggyes piskótát sütött nekem. Belesütötte a piskótába minden háláját és köszönetét, azért lett olyan finom.
– A bevásárlás mellett, milyen tevékenységben vettél részt?
– Segítettem a vetőmagok kiosztásában a mezőgazdasági kistermelőknek, április elején részt vettem a rászoruló családoknak ajándékozott húsvéti csomagok szétosztásában. Segédkeztem az élelmiszercsomagok elkészítésében is, amelyek minden háztartásba eljutottak. Bár többnyire a VMSZ színeiben önkénteskedtem, szerintem ezekben a járványsújtotta időkben fontos, hogy ott segítsünk egymásnak, ahol tudunk, és mellékes milyen „lobogó alatt” tesszük azt.
– Mivel töltöd a szabadidődet?
– Joghallgatóként nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyen sok szabadidőm legyen, és mivel nem szeretem a semmittevést, igyekszem minél jobban lekötni magam. Előkerült a porosodó gitárom, melyet egy alapos tisztítás után újra megpengettem. A családom legnagyobb örömére, az új hobbimnak, a sütés-főzésnek is egyre nagyobb figyelmet szentelek. Kertes házban élek, ahol mindig van mit csinálni, így ha véletlenül nem tudnék magammal mit kezdeni, biztosan megtalál a tennivaló.
– Sportolsz-e?
– Régebben bokszoltam, ezt a tevékenységemet sajnos már nem tudom folytatni. Itthoni tornával próbálom formában tartani magam, de már nagyon várom a konditermek kinyitását. Egy alapos edzés után sokkal jobban érzem magam a bőrömben.
