A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében az 1956. október 23-ai forradalom kitörésére emlékeztek hétfőn az Apáczai Diákotthon fiúkollégiumában. A vendég Wittner Mária tisztelte meg a jelenlévőket, akivel Forgács Enikő beszélgetett. Az előadást nagy érdeklődés övezte.
Fotó: Juhász Judit
Wittner Mária a forradalom kitörésekor mindössze 19 éves volt. Az, hogy csatlakozzon a forradalomhoz nem volt számára kérdés. Az előadás témáját az általa megéltek, a forradalom és az azt követő események képezik.
– Az egész akkori politikai légkör olyan volt, hogy amikor kitört a forradalom, nem volt kérdés, hogy csatlakozom-e – mondta Wittner Mária.
Ezt követően Wittner Mária elmesélte, hogy hogyan is tudtak fegyverekhez jutni. Részletesen elmesélte a 23-ai és 24-ei eseményeket, a rádió épületének átvételét, melyet maga is testközelből szemlélhetett és segédkezett az épület elfoglalásában is.
– A gimnáziumban megtanítottak minket néhány egyszerűbb fegyver használatára. Miután bejutottunk a rádió épületébe, mindannyian fel tudtunk fegyverkezni. Én magam olyat választottam, amit gimnáziumi éveim alatt megtanultam használni. A fegyverek visszanéznek, ahogyan azt már Zilahy Lajos is megfogalmazta – mondta Wittner Mária.
1957 nyarán, a forradalmat követően Wittner Máriát letartóztatták, 1958. július 23-án pedig halálra ítélték. Az ottani körülményekről, arról, hogy mi történt vele az ítélet életfogytiglanra való változtatásáig, az 1970-ben történt szabadulásáig, szintén részletesen beszélt a közönségnek.
– Szinte naponta történtek kivégzések. Mégis legjobban az viselt meg, amikor a szobatársamat vitték el kivégezni. Ekkor fogadtam meg magamnak, hogy nem fogok hallgatni. Azoknak az érdekében beszélek, akik nem mondhatják el maguk, hogy mi történt a siralomházban és a fogdákban. El kell mondanom az igazat azokról, akiket ártatlanul ítéltek el – mondta Wittner Mária.
A mai napig tartja Mária ezt az ígéretét. Kiállt Tóth Ilona ügyében is, akit azzal a váddal ítéltek el és végeztek ki, hogy bestiálisan meggyilkolta az Államvédelmi Osztály egyik katonáját. Mára már többen is feldolgozták Tóth Ilona ügyét, rávilágítottak arra, hogy a vád nem áll szilárd lábakon. Mária Tóth Ilona történetén keresztül is igyekezett rámutatni arra, hogy milyen igazságtalan vádakkal is illették az embert abban az időben.
– A harc nem csupán ’56-ban volt, azóta is folyik. Aki ezeket az eseményeket megélte, talán sosem tudja feldolgozni. Ám tartom azt a magamnak tett ígéretemet, hogy nem fogok hallgatni. Nem tudom letenni a fegyvert, mit csináljak?! – mondta Wittner Mária.
