2024. május 20., hétfő

A tavasz hívó szava

– A várost nem lehet megállítani – jegyezte meg kedvetlen hangulatban egy régi barát, miközben a menyasszonya arról beszélt, hogy a székvárosi parkok megteltek emberekkel, amióta kisütött a nap.

– Végül is, nem zárhatod be évekre az embereket. Ha nem kap a nép napfényt, ha nem mozog senki, a kár még nagyobb lehet, mint eddig, arról viszont nem szól a fáma. Nyilván mindenkit felmentettek tornából Belgrádban – érkezett az éles megjegyzés az asztaltársaság másik tagjától.
Csakugyan, a parkok megteltek emberekkel, egyre hangosabb a gyerekzsivaj (meg a sírás is, ha valakinek sikerül orra bukni) a tömbházak közötti aszfaltjátszótereken.

A tévét borzasztóan hangosan bömböltető szomszédasszony is megállapította a minap, hogy az élet nem áll meg.
– Gyerekem, ezeket a dolgokat nem lehet megállítani. Hát akinek otthon kell maradnia, mert az állam becsukatta az üzletét, az mit csináljon? Várja a megváltót? Persze, hogy kimozdul egy kicsit. Éppen kuksolt a fenekén eleget tavaly ilyenkor. Nézd meg, milyen szép az idő! – adta a meglehetősen egyszerű, ám annál igazabb magyarázatot a néni.

Ugyanezt az üzenetet adta át aztán a bosnyák zöldségárus ismerősöm is az edzőteremben, miután játszi könnyedséggel visszalökött 160 kilót fekvenyomásból a helyére. Mondani sem kell, sokkal explicitebb volt mondókája, meg belekevert több fővárosi fejest is...
Azt sem kell mondani, hogy a végén politikai vita lett az egészből, ahol a teremben lévő összes egyén egy követ fújt, mégis, legalább 45 percen keresztül győzködtük egymást arról, hogy mennyi minden nincs rendben sem a vírussal sem… na, értik.

Végül is, örülök annak, hogy ismét „életszaga” lett a székvárosnak. A minap a Duna melletti futópályán kocogtam, erre már évek óta nem volt példa. A haverom mesélte, hogy szinte álomba illő ott futni, mert amióta járvány van, nincs gyalogos, aki a vörös műúton pofátlankodna.
Most bezzeg volt. Mintha a városban futnék, úgy kellett szlalomozni a nyugdíjasok között, akik sokszor csoportokba verődve szállták meg a kis ösvényt.
Újvidéki pályafutásom megkezdése óta először, ez sem zavart.