A fenébe, fiam, hányszor kell még elmondanom, hogy ne gúvazd a szemed egész nap az előtt a fránya képernyő előtt! Menj ki játszani egy kicsit az utcára! Engem a te korodban be sem lehetett rángatni a lakásba, a haverokkal reggeltől estig indiánosat meg tarzanosat játszottunk… Ja, igen, öregem, csakhogy a te idődben a gyerekek jóval erősebbek, talpraesettebbek, életképesebbek és sokkal szerényebbek voltak, mint amilyennek ma nevelitek őket. A szerénység szó azt jelenti, hogy nem volt éppen mindegyik gyerek a legerősebb, a legokosabb és a legjobb, mindannyian nagyjából tudtuk, hogy hol a határ. Legalábbis a szülők, a tanárok, a kosárlabdaedző, a szomszéd bácsi és még a trafikos néni is igyekeztek felhívni a figyelmünket erre a tényezőre, és belénk nevelni az alázatot és a tiszteletet. Nem halmoztak el bennünket méregdrága okostelefonokkal, a 18. születésnap után nem kaptunk bivalyerős, agyonhasznált, nyugati luxusautót… És tudtuk azt is, hogy melyik fára szabad felmászni, melyikre nem, és talán még arra is gondoltunk, hogy onnan le is kell majd mászni. Annak a tíz év körüli kiskomának, aki a hétvégén „fennragadt” a limáni fa koronáján, szemlátomást nem járt az esze semmi ilyesmin, ő az, aki erősebb, okosabb és jobb, mint a többi, ő az, aki 8 év múlva padlógázzal indul majd, a közlekedési szabályokra fittyet hányva. Ő annak az új, „tökéletes” nemzedéknek a képviselője, amelyiknek mindent szabad, amelyik visszapofázik a tanárnak, és amelyik gátlások nélkül tarol majd az Életben. Hacsak nem okul a történtekből, és nem húzza be kicsit a kéziféket. Lehet, hogy elgondolkodik azon, hogy talán mégsem legyőzhetetlen, még akkor sem, ha a környezete folyamatosan ezt sugallja neki. Nem hallottuk, hogy a megmentésére érkező tűzoltó bácsik mit mondtak neki, de ha esetleg finoman a tudtára adták, hogy: „Öcsi, nem te vagy a dzsungel királya”, akkor bravó! Ez azonban nem valószínű, az erkölcsi nevelés (többé) nem a tűzoltó dolga. Na meg az sem, hogy a kis tarzanokat leszedjék a fákról, de ez még valahogy belefér a csomagba – annyira azért még nem embertelenedtünk el. A hős megmentését Ótos András kollégánk kapta lencsevégre.
