Pénteken fejeződött be a Magyar Nemzeti Tanács háromhetes szerb nyelvi felzárkóztató képzése, amelynek záró hete Újvidéken, az Európa Kollégium Egyetemista Központban zajlott. A szervezők a rendezvényt intenzív nyelvtáborként képzelték el, így a középiskolás tanulók nemcsak tantermi órákon, hanem interaktív feladatokkal (beszédgyakorlatok, városnézés és karaoke) is csiszolhatták szerb nyelvtudásukat, azért, hogy később megállhassák helyüket az oktatásban. A kommunikációfejlesztésen, a passzív nyelvtudás aktiválásán és a szókincsbővítésen alapuló, beszédcentrikus tanfolyamot 2012 óta tartják annak érdekében, hogy a résztvevők bátran megszólalhassanak szerbül – az idén is főleg harmadikos középiskolások jelentkeztek. Több mint harminc diák írta meg a tesztet, és a tapasztalat még mindig azt mutatja, hogy a diákok nemigen akarnak megtanulni szerbül. A MNT-ben úgy vélik, hogy amennyiben fiataljaink közösségünket képviselve itt szeretnének boldogulni, elengedhetetlen, hogy beszéljék a nyelvet. Azok a fiatalok, akik Újvidékre jönnek tanulni és élni, általában fél év alatt, de legfeljebb egy év alatt megtanulnak szerbül.
Utánajártunk annak, hogy mi a helyzet e téren az Újvidéki Egyetem azon hallgatói körében, akik már huzamosabb ideje tanulnak a városban. Hogyan sikerült nekik beilleszkedni szerb szaktársaik közé, mennyit fejlődött szerb nyelvtudásuk, amióta egyetemre járnak?
Rapos Lenke, elsőéves hallgató, Muzslya: – Sokkal bátrabban tudok megszólalni szerbül, amióta elkezdtem járni az egyetemre, hiszen mindennap szerb közösségben voltam. Fejlődésemet nagyban köszönhetem szaktársaimnak is, akik az első naptól kezdve nagy megértéssel fogadtak maguk közé. Nagyon sokat tanultam tőlük.
Csernyák Bence, másodéves hallgató, Temerin: – Egyértelműen rengeteget fejlődtem. Sokat tett, hogy a szaktársak mindig segítettek, ha valamit nem tudtam, hogyan kell mondani szerbül.
Kratofil Zsóka, negyedéves hallgató, Bácskertes: – Javarészt magyarlakta településről származom. Annak ellenére, hogy a középiskolát Szabadkán végeztem el, amikor elindultam egyetemre, nem nagyon beszéltem a szerb nyelvet. Az egyetemi évek alatt azonban sokat fejlődött a szerbtudásom. Ebben nagyon sokat segítettek a kollégák, a tanáraim az egyetemen, és persze a saját akaraterőm is vitt előre. Két teljes tanévbe telt, amíg kellően elsajátítottam a nyelvet, ma már folyékonyan tudok kommunikálni akár szakmai dolgokról, akár a magánéletben.
Fercsik Bence-Máté, harmadéves hallgató, Péterréve: – Amikor beiratkoztam az egyetemre, szinte kézzel-lábbal kellett elmutogatnom a pékségben, hogy egy vekni kenyeret szeretnék. Az elmúlt években azonban annyit fejlődött a nyelvtudásom, hogy büszke, ropogós magyar akcentussal ugyan, de magabiztosan kérek már egy bavarska kiflát – és a végtagjaimat sem kell már használnom hozzá.
Nagy Anikó, mesterszakos hallgató, Torontálvásárhely: – Nehéz megítélnem, hogy mennyit fejlődött a szerbtudásom az egyetemi éveim alatt, ugyanis már volt egy bizonyos alaptudásom az egyetem előtt is. Azonban most már sokkal magabiztosabban kezdeményezek beszélgetést szerbül, és olyan kifejezéseket használok, amelyeket előbb nem nagyon ismertem – így merem állítani, hogy mindenképpen jelentősebb mértékű fejlődés történt.
Nyitókép: Rapos Lenke felvétele
