A Fruška gora-i gyalogtúra-maratonon, amelyet az idén tavasszal immár 48. alkalommal tartottak meg, legalább tízezren álltak rajthoz. Újvidék legtömegesebb sportrendezvényéről van szó, amely minden alkalommal sport- és természetkedvelők ezreit mozgatja meg. A maraton az egészséges életmódot és mindazokat az értékeket népszerűsíti, amelyek hozzájárulnak a test és a lélek fejlődéséhez. Generációk nőttek fel ennek az eseménynek az üzenetén – emlékeztetett az önkormányzat.
Nos, az idén márciustól arra is emlékeztetnek az illetékesek, hogy a test és a lélek fejlődése bizony nem ingyenes. A népszerű sportrendezvényt megelőző napokban röppent fel a hír, hogy a Fruška gora Nemzeti Parkban megfizettetik majd a természetjárást. Az erdei futásért vagy sétáért is fizetni kell, a Fruška gorán eltöltött nap most már pluszköltséggel jár. Az 1960 óta létező Fruška gora Nemzeti Park őrei becsületesen beszedik a belépődíjat, és a terepről érkező beszámolók szerint nem „kegyelmeznek”. A nemzeti parkban tartózkodókhoz bármikor odaléphet – és oda is lép – egy terepszínű egyenruhába bújt, a park logójával nyomtatott fényvisszaverő mellényt viselő őr, és 100 dinár kér. Az összeg a gyalogosokra vonatkozik, az autósoknak 300 dinárt kell fizetniük.
Az utóbbi hetekben egyre több látogató panaszkodik arra, hogy a Fruška gora Nemzeti Park dolgozói a közutakon is megállították őket, és pénzt követeltek az áthaladásért. A helyi sajtónak többen is beszámoltak arről, hogy az alkalmazottak nem csak sorompó vagy hivatalos ellenőrző pont előtt tartóztatják fel őket. Állítólag kilépnek az autók elé, fenyegető hangnemben követelve a díj kifizetését, sőt büntetéssel is riogatnak. Az egyik leállított parklátogató rendőrt hívott, aki tájékoztatta arról, hogy ez a megfizettetési gyakorlat nem tekinthető törvényesnek, így nem köteles fizetni.
A megállított látogatók többsége nem a természetvédelmi terület használatáért fizetendő díj kivetését kifogásolja, hanem a behajtási módszert. A kommentárokban azt olvashatjuk, hogy például a Kopaonikon egyértelműen megjelölt fizetőkapukon keresztül lehet belépni, ezzel szemben a Fruška gorán sokak tapasztalata szerint a parkőrök mozgás közben, közutakon próbálnak pénzt beszedni.
A helyi sajtóban a jogászok véleményét is közzétették: ez rámutat arra, hogy a nemzeti park alkalmazottainak nincs joga igazoltatni vagy szankcionálni a polgárokat, ezt kizárólag a rendőrség teheti meg, szigorúan megszabott, törvényes keretek között.
A Fruška gora Nemzeti Park vezetősége ezzel szemben azt állítja, hogy a parkban minden a törvényes előírásokkal összhangban zajlik, a díjmegfizettetésre vonatkozó szabályokat a közjavak használatáról szóló törvény, valamint a védett területre vonatkozó határozat is alátámasztja. Hozzáteszik, hogy a Belügyminisztériumot még márciusban értesítették a megfizettetési rendszer bevezetéséről, és hogy mostanáig egyetlen hivatalos bejelentés sem érkezett dolgozóik, parkőreik jogsértő fellépésére vonatkozóan. A park igazgatósága hangsúlyozza: alkalmazottai nem jogosultak a polgárok igazoltatására vagy megbüntetésére, a díjfizetési pontokat pedig egyértelműen megjelölték.
Ennek ellenére több látogató ennek az ellenkezőjét állítja, azt, hogy közúton megállítva próbálták fizetésre bírni őket. A park karbantartói és működtetői tudják és elismerik azt, hogy a fizetés megtagadása esetén jelenleg nincs lehetőségük szankciók kivetésére, az ilyen eseteket párbeszéddel igyekeznek kezelni. Jelezték, hogy a jövőben szeretnék korszerűsíteni a díjmegfizettetési rendszert, a már említett hazai és külföldi példák nyomán. A látogatási díj beszedéséből befolyó összeget a természetvédelemre fordítják, például szemétszedési akciókat szerveznek, tájékoztató táblákat helyeznek el, vagy az utak és egyéb infrastruktúrák karbantartási munkálatainak költségeit fedezik belőle.
Bár a természetvédelmi terület használatáért kiszabott díj törvényessége nem kérdőjelezhető meg, a terepen bevált gyakorlat jelentős kérdéseket vet fel. Egy nemzeti park dolgozóinak felhatalmazásai semmiképp sem egyenlíthetők ki a rendőrség munkatársainak hatáskörével. Az erdei helyzet tehát továbbra is – enyhén szólva – kaotikus, a látogatók pedig jogi bizonytalanságban maradnak azzal kapcsolatban, hogy kötelesek-e fizetni, ha megállítják őket. És ami talán még fontosabb: kinek áll jogában megállítani bárkit?
Idényjeggyel
Azok, akik gyakran járnak a Fruška gorára, lefaraghatják a természetjárás, a test és a lélek fejlesztésének költségeit: számukra 600 dinárba kerülő, egész évben érvényes gyalogosjegyet kínálnak. Éves matricákat is kibocsátanak az autósoknak, ezek 1200 dinárba kerülnek. Ahol még nincsenek, oda is sorompókat szerelnek hamarosan.
Az egészséges levegő nem fényűzés
A polgári érzületű újvidéki tömörülések korábban már hevesen reagáltak a díjmegfizettetés tényére, azt üzenték: a Fruška gora nem fényűzés. A hegy a találkozások, a levegőzés, a felépülés és az élet helyszíne, önazonosságunk és mindennapjaink része. A belépőjegy megfizettetését botrányos fordulatként élik meg, a közös jónak privilégiummá válásaként. Sokak szerint a sorompóállítás, a kerékpárosok és a gyalogosok megfizettetési kontrollrendszer alá helyezése alapjaiban megingatja a természetvédelemmel kapcsolatos elképzeléseinket. Azok, akik szerint a Fruška gora mindannyiunké, korábban már petíciót indítottak a megfizettetés eltörlésére.
Nyitókép: Ótos András felvétele
