Még nem tértem magamhoz a hírtől. Mikor is távozott volna közülünk, ha nem a nemzeti összetartozás napján? Egész életével, munkásságával ezt az összetartozást szolgálta, olyan szívvel-lélekkel, mint amilyennel ezt csak nagyon kevesen tették.
Muhi Béla az osztályfőnökünk és a fizikatanárunk volt a Svetozar Marković Gimnáziumban, Újvidéken. Kiváló tanár és pedagógus volt, izgalmasan, érthetően magyarázott. Javarészt neki köszönhetem azt, hogy a műszaki pályát választottam. Osztályfőnökként mindig megvédett, ha azt látta, hogy igaztalan okból bántott egy tanár, nemcsak engem, hanem a többieket is.
Háború volt, szankciók, szegénység és kilátástalanság, a vajdasági magyarság katonaköteles része és családjaik hagyták el az országot. Nem utazhattunk külföldre vízum nélkül, megtörtént, hogy benzin sem volt a kutakon, és az áramszünetek is gyakoriak voltak. A háború ott zakatolt a fülünkben állandóan, nem volt akkoriban könnyű élete ott senkinek sem. Pláne az újvidéki magyaroknak… nem volt remény. Aztán Muhi tanár úr meggyújtott egy kis lángot. Azt mondta ismeretterjesztő estet szervez nekünk az Újvidéki Színházban. Hétről hétre fáradhatatlanul. Játszva tanultunk jeles tudósoktól, művészektől, egy-egy zsíros kenyér mellett. Mert nem volt sok, de a legtöbb, ami kapható: figyelem, szeretet és tudás nekünk, fiataloknak. Az ismeretterjesztő est idővel kultikus eseménnyé vált, folyamatos telt házzal, az előadások után maradtunk kérdezni, beszélgetni, ismerkedni. Örök útravalót adott az életre.
Aztán magyar tankönyvünk sem volt, mivel az akkori szerbiai hatalom számára a legkevésbé volt érdekes az, hogy miből is tanulnak a kisebbségiek. A magyarországi tankönyveket viszont nem lehetett behozni, hivatalosan használni. Muhi tanár úr ezt a gondot is megoldotta: felkérte egy-egy adott tanterület szakavatott ismerőjét, kutatóját, hogy állítson össze tankönyvet magyarul a diákoknak, majd azt füzet formájában kinyomtatta, kicsit olyan „szamizdat” kiadásban. Így lett tankönyvünk is. Nem lehetett megállítani, amikor a diákokról volt szó, a tudás megosztásáról, ilyen ügyekre mindig rengeteg energiája jutott. Nagyon sok másra is, például ő volt a GENIUS tehetséggondozó mozgalom alapítója és elnöke, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének alapítója és alelnöke, szakkörök, tehetséggondozó táborok, diákversenyek, tehetséggondozással kapcsolatos konferenciák, tanári továbbképzések mozgatómotorja. Vele a Holt költők társaságát éltük a legnehezebb vérzivataros időkben, sokunknak adott sokat, meghatározta az életünk. Számomra ő jelképezi a nemzeti összetartozást, sok olyan sebet begyógyított, amelyeket a trianoni július 4-e okozott.
Ó Kapitány, Kapitányom, hiányozni fogsz nekünk, megőrizzük örökre az emléked!
Nyitókép: Legenda volt és marad is a szívünkben. Vele együtt a régi, újvidéki gimis életünkből is eltűnt egy fejezet
