2024. május 4., szombat

Egyet előre, többet hátra

Még mindig emlékszem az akkori, mostani, mindenkori miniszterelnöknő mondókájára, amelyet szerbül, erős, felvidékire emlékeztető akcentussal intézett a néphez. Kifejtette: az eUpravával olyan egyszerű lesz a polgároknak az ügyintézés, mint a csecsemőknek a pelenkába piszkítani.

Ha jól számolom, azóta elmúlt csaknem nyolc év, tehát már digitális kánaánban kellene élnünk, a községi és helyi hivatalok tolóablakai előtt ördögszekereket kellene görgetnie a szélnek. A közszféra bürokratáinak nosztalgiázva kellene visszagondolniuk a hivatalaik előtt kígyózó sorokra.

Kellene.

Első kézből kellett megtapasztalnom, hogy az ügyintézés azért még mindig nem megy éppen annyira könnyen. Van ugyanis egy lefagyasztott cégem (hosszú történet), amelyet be kellene záratnom ahhoz, hogy új, kisvállalkozói ipart hozzak létre egy külföldi céggel történő üzletelés miatt.

Egyszer már megkíséreltem bezárni a céget. Kifizettem a kétszázhatvan dináros tartozásom, a kezelési költség nagyobb volt, mint az alapösszeg. Kifizettem minden egyéb járulékot, kivártam az illetékes szerv elbírálási idejét. No most, online visszajeleztek (e-mailt azért nem kaptam), hogy Topolya község adóhivatalából is meg a község országos adóhivatali képviseletétől is kell egy-egy bizonylat arról, hogy egy megveszekedett dinárral sem tartozom.

Egyik dokumentum nem lehet régebbi öt napnál a küldés napján. Gondoltam, ezt fenéken billentem seperc alatt, csak kettőt fordulok, szinte egy utcában van mindkét hivatal.

A községi papírokat kiadták probléma nélkül. Az országos képviselet topolyai fiókjában viszont azt mondták, jobban teszem, ha elmegyek Szabadkára, mert akkor nem kell postát várnom.

Nem igazán értettem a dolgot, hiszen állítólag mindent online küldenek, de: ám legyen. Elmentem Szabadkára, ahol egy formulárral és egy befizetőcédulával rohangáltam fel-alá az adóhivatalban, de végül is meglett.

Azt mondta az ott dolgozó nőszemély, hogy ne idegeskedjek, pár nap alatt megérkezik a bizonylat – postán.

Ezt mondták Topolyára is, ennek elkerülése érdekében küldtek Szabadkára. Mindegy. Kinyomtattunk egy bizonylatot az országos adóhivatal weboldaláról is, amely igazolja, hogy semmivel sem tartozom Szerbiának.

Felhívtuk a Gazdasági Cégnyilvántartási Ügynökséget, hogy megbizonyosodjunk arról, hogyha már az eUpraván mindent egyesítettek, akkor az oldalról letöltött dokumentum megfelel-e nekik?

Persze, hogy nem felelt meg. Küldés előtt hitelesíteni kell a közjegyzőnél.

Néha úgy érzi az ember, hogy sokkal egyszerűbb volt a régi, analóg mappahegyek világa, mert akkor legalább tudtuk: egy egész hetet elpocsékolunk egy-egy hivatalos ügy lebonyolítására.