A tavasz mindig az új kezdetek, a fokozott tevékenység és történések időszaka volt a valamikori Monarchia-szerte, így az ország déli határának közelében fekvő Újvidéken is. Érdekes módon a 110 évvel ezelőtti tavasz is olyan történéseket hozott, amelyek napjainkban is időszerűeknek mondhatók.
Az, ami az akkori újvidéki életet jellemezte, a drágaság volt, amely ugyan nemcsak Újvidéken volt kifejezett, hanem nemzetközi jelenségről, ma azt mondanánk, hogy válságról volt szó. Ezt kísérelte meg megmagyarázni olvasói számára a dr. Mayer Oszkár szerkesztette helyi jellegű újság, az Újvidéki Hirlap. Március 28-ai vezércikkében is arról értekezett, hogy mi okozta „az európai konstelláció bizonytalanságát", amely a világbankoknál tőkeösszevonást, a pénzkészlet szaporítását és a hitelek „drágulását" idézte elő.
Ez pedig általános, elsősorban pénzdrágulást jelentett, ami a különböző, elsősorban az építkezési spekulációk lehetőségét is csökkentette, amelyet a fővárosi, budapesti bankok tettek lehetővé „az építkezési hitelek szerfeletti kiterjesztése által". Így a vezércikk írója az építkezési spekulációk csökkenését", a vállalkozások szolid és biztos bázisának" ellenőrzését is remélte.
Majd pár nap múlva, már konkrétabban foglakozott az újság a drágaság hatásával a város fejlődésének, pontosabban a lakásdrágaság szempontjából. A cikkíró nem új tényként közölte azt, hogy Újvidék az elmúlt két évben rohamosan fejlődött. Ez, nemcsak a közintézmények gyarapodását jelentette, amelyhez a nagyobbmérvű magánépítkezések is hozzájárultak, aminek következményeként Újvidéknek, „nagyvárosi előkelőséget kölcsönzött", ami nagymértékben oka volt a fokozottan jelenlévő „drágaságnak".
Ezt Újvidéken elsősorban, „a kereskedelem nagymérvű fellendülése és különösen az élelmiszerkivitel óriási forgalma, mely lépést halad a város fejlődésével, mindenesetre egyik kézelfekvő oka a drágaságnak, de annak kizárólagos okául mégsem tekinthető, mert a forgalom emelkedése viszont a város javára esik, tehát, amit vesztettünk a réven, azt behoztuk a vámon". ...
– Ismeretes dolog, hogy már jó néhány évvel ezelőtt a nyugat metropoliszaiban beható tanácskozások folytak a drágaság leküzdésre, amelynek egyik alapvető okául a városok népességének állandó szaporodását jelölték meg. Ki lett adva a jelszó, hogy vissza a faluba, a jó levegőre és az egyszerű életmódhoz".
A drága életviszonyok és a drága lakások miatt, az emberek más lakóhelyet kerestek. A nagyvárosok körül levő falvak és kisvárosok tele voltak nagyvárosi emberekkel, akik vagy lakásbérlők, vagy a maguk telkén lakó háztulajdonosok voltak. Ez a helyzet, akkor még Újvidéket nem érte el, de annak bekövetkezése előbb-utóbb várható volt.
Akkor már ténynek számított, hogy Újvidéken már akkor, a nagymérvű magánépítkezések folytán szaporodtak a lakások, a város természetes fejlődése azonban e tekintetben, nem állt arányban a lakosok szaporulatával. Akkor még nem mutatkozott lakáshiány, de a meglévők, már olyan drágák voltak, hogy az megfizethetetlen volt, s ezért azok, akik nem kötődtek állandóan a városhoz, a városon túl kerestek lakásokat.
Ezért létesültek itt is a tisztviselőtelepek. A lakásdrágasági viszonyok hozzájárulnak a városnak a Duna felé való fejlődéséhez, „mert ha az állandó dunai híd létesítésével egyidőben, a hídsáncok is leromboltatnak, a dunamenti terület feltöltetik és az építkezés céljaira parcelláztatik, akkor egy csapásra enyhítve lesz a nagy lakásdrágaság, mert jelenleg az uj vállakozások nem találnak alkalmas teret, lévén, hogy belterületén a lakások magas ára folytán a telkek oly drágák, hogy, az azon való építkezés csak a jelenlegi telektulajdonosok, akiknek telkük olcsóbba került, engedhetik meg maguknak az építkezést".
A lakásdrágaság megoldását pedig akkor, 110 évvel ezelőtt, csak a „dunamenti terület építkezésre való felszabadulásában" keresték. Ez egyben, a város fejlődésének „új irányát is jelentette” akkor is, de úgy tűnik, hogy napjainkban is.
