Az Újvidéki Múzeum archívuma
Kopper György apátplébánosra emlékezünk, a tizenkilencedik század Újvidékének kiemelkedő egyéniségére, a kiváló gimnáziumi hitoktatóra, majd apátplébánosra. A gondtalan nyugdíjas évek helyett, a hívek kérésének eleget téve, vállalta a Mária neve egyházközség vezetését, pénzügyeinek, iskoláinak újraélesztését, lábra állítását, valamint azt, hogy a város főterén lévő szerény külsejű templom helyett, egy új, szebb és pazarabb épüljön, az a templom, amely sajátosan, a többi újvidéki templommal egyetemben, összenőtt a városképpel, s annak egyik jelképévé vált. A város a jelképei közül ez az új, beltéri római katolikus templom, sárga téglás impozáns épülete, magasba szökő, toronyórás templomtornya, nemcsak a múltban, hanem napjainkban is, kivételes szerepet töltött, és tölt be Újvidék lakosainak életében. A templom felépülésének tényét Kopper György apátplébános szervezői munkájának, kivételes pénzügyi érzékének köszönhetik Újvidék lakosai.
Ezen a helyen, a város kiépülésének kezdeteitől fogva római katolikus templom állt, a történelmi adatok tanúsága szerint nem is egy, hanem kettő. Az első 1718-ban épült fel, és az újvidéki római katolikus egyházközség történetét megíró Berencz Mihály adatai szerint, ez a Péterváradi sáncban lévő templom, kápolna nagyságú templom volt csak, mely helyett az egyre szaporodó katolikus lakosok 1742-ben egy új, nagyobb templomot építettek. Ez a templom állt egészen 1891-ig a város főterén. Ennek az 1849-ben megcsonkított tornyú templomnak a sorsa 1886-tól szorosan összefonódott Kopper György apátplébános közéleti tevékenységével, aki a jó szervező képességekkel rendelkező, kalocsai kanonokká előléptetett Bende Imre helyett vette át a Mária neve egyházközség vezetését. A megválasztás alkalmával hozzá intézett felköszöntőre válaszolva ígérte meg Kopper György nemcsak a hitközség és iskola fejlesztését, hanem egy új iskola és templom felépítését is. Ő maga nem volt szegény sorsú, hiszen jó adófizetőként hosszú éveken keresztül, virilistaként az újvidéki városi tanács tagja volt, s így módjában állt közvetlenül részt venni a város igazgatásában, a hitközség pedig, melynek az élére került, nem tartozott a gazdag egyházközségek közé. Berencz Mihály szerint Kopper beiktatásakor az egyházközségnek „tetemes adóssága volt, a bérházak mind rozoga állapotban s az iskolák elhanyagolva voltak”. Kopper György városi tanácstagságának és áldásos munkájának köszönhetően sikerült 20 000 forintot megszavaztatnia a városi tanáccsal az új iskolára, melyet 1892-ben szenteltek be és kezdtek működtetni.
Az új templomépítés szükségességéről a hívők, 1889-ben Dietzgen Imre syndikus alatt kezdtek tárgyalni, az egyházközség közgyűlése pedig 1891-ben hozta meg a határozatot, de ekkor még az egyházközség nem tisztázta 8000 forintos adósságát. A templom építésének terve minden jel szerint, lázba hozta az újvidéki római katolikus hívőket, kiknek többsége az egyházközség képviselő-testületének a tagjai is voltak, különben pedig a város politikai, gazdasági és az értelmiség legjavát képezték. A testületnek tagja volt a kiváló újvidéki építkezési vállalkozó, Czoczek József és vele egyetemben Lehrer Károly, de a híres kőfaragó dinasztia idősebb tagja Schomann János is, akik, maguk is részt vettek a későbbiekben a templom építésében, berendezésében és díszítésében.
A templom építésével megbízott különbizottság elnöke, az akkor már nagy tapasztalattal rendelkező és hírnévnek örvendő Molnár György műépítész lett, akivel Kopper plébános más városi bizottságokban már sikeresen együttműködött. Molnár György volt az, aki elkészítette az új templom terveit, az építkezés költségvetését és felügyelt magára az építkezés menetére is. Ő volt az, aki az építkezés költségvetési tervét kiszámította, amely 200 000 forintot tett ki, és amellyel az egyházközség nem rendelkezett. Kopper György apátplébános a pénzügyekben jártas emberként fogott hozzá a pénzösszeg előteremtéséhez. Ebben a munkájában nagy segítségére volt Haynald Lajos kalocsai érsek, aki 30 000 forintos adományával lehetővé tette a munkálatok megkezdését.
