Újvidék szabad királyi város már addig is gyors városiasodási folyamata a 19. század második felére még jobban felgyorsult. Az erre vonatkozó városi előírások is ekkor készültek el, és jelentek meg nyomtatásban. Ezekből a városi szabályrendeletekből azonban nemcsak a korra vonatkozó állami előírásokat ismerhetjük meg, hanem az előírások szövegéből a városatyák városfejlesztési tervei és elképzelései is világosan kirajzolódnak. Így, Újvidék városában, az építendő járdákról, útfelszínekről, és a városban történő építkezés módjairól, a városi törvényhatósági bizottság viselt gondot, ezen felül pedig a már meghozott fejlesztési tervek pótlásának és kiegészítésének felelőssége is a bizottság tagjaira hárult. Többek között ez a bizottság hozott döntést az Újvidék városában történő új utcák és terek kiépítéséhez szükséges területek kihasításáról, és a telektömbökben lévő telkek határvonalainak szabályozását is e bizottság rendelte el. Ha olyan telekről volt szó, amelynek kihasítását a tulajdonos díjmentesen engedte át, akkor az új utca csatornázásának, vízvezetékkel és világítással a város viselte költségeit, ha nem, akkor ezek a költségek a telektulajdonost terhelték. Az ilyen közcélra szánt területeken, a mai gyakorlathoz hasonlóan 3 évre ideiglenesen megtiltották az építkezést, vagyis nem adtak rá engedélyt, de a szükséges javításokat nem tiltották.
Az újvidéki Artézi Gyógyfürdő
A telkek felosztásánál azon általános elv uralkodott, hogy a szélesebb utcákhoz hosszabb telkek, míg a keskenyebb utcákhoz rövidebb telkeket mértek, melynek mezsgyéi az utca vonalára lehetőleg merőlegesen estek. Az újonnan nyitott utcák minimális szélességét 12 méterben, míg a nagyobb, vagyis a legforgalmasabb utcák szélességét 20 méterben állapították meg, azzal, hogy minden eltérést 5-5 méterre kerekítve hagytak jóvá. Az utca hosszának minimális értékét pedig 8 méterben határozták meg.
1918-ban a beépítés alá eső területet 6 építési övezetre osztották fel, és ennek határait a következő utcák képezték: I. övezetnek a város legszűkebb központját kiáltották ki. Ennek az övezetnek a határát az akkori Čarnojević utca, vagyis az egykor Négykrajcáros töltés, a Daničić utca, a Honvéd köz, a Magyar utca és folytatása, az Erzsébet tér, a Kossuth Lajos utca, az Örmény utca képezték, természetesen a Dunáig húzódva. Ebbe az övezetbe sorolták „a központból kiinduló sugárutakat a tervezett nagykörútig”, ilyen sugárutaknak számítottak többek között a Temerini, a Kiszácsi, a Laktanya a Petőfi és Mátyás király utca is. A II. övezetbe tartoztak a felsorolton túl eső részek, a Cseneji és Kamber utcáig, és a „tervezett Nagy körúttól” délre és nyugatra a vasúti töltésig elterülő utcák. Ebbe az övezetbe sorolták még, az akkori vasúti töltésen túl tervezett új városrészeket is. A III. övezetbe, az említett területen kívül eső utcákat sorolták, amelyből az artézi fürdő és parkja körüli részen tervezett „nyaraló negyedet” tették. A IV. övezetbe sorolták az említett artézi fürdő körüli területet a tervezett nyaralóteleppel, a vasúton túl tervezett hasonló nyaralóteleppel egyetemben. Az V. övezetet a felszámolásra szánt Ferenc József csatorna és az újonnan tervezett csatorna közötti rész, valamint a külső „nagy körút” felett, a már meglévő „gyárnegyed és munkástelep”. A VI. övezetbe sorolták Újvidék külterületét, ahol engedélyezték, hogy a telkeket mezőgazdasági célokra használják a tulajdonosok.
Az I. övezetben, csak az utcavonalra és zárt sorban lehetett építkezni. Szilárd, tűzbiztos anyagokból épülhettek, és legfeljebb háromemeletesek lehettek, az építkezési teleknek 20 %-át pedig szabadon kellett hagyni. A II. övezetben, a telek 30%-át kellett szabadon hagyni, a harmadikban 40%-át. A tervezett nyaralótelepeken csak szabadon álló lakóépületek és „ikervillák” épülhettek, amelyek az utca vonalától 5 méter mélyen fekhettek, az utca vonalán pedig, legalább 1,5 méter magas „átlátszó léc, drót vagy vaskerítést” kellett állítani. A kert, a telek 50 %-át foglalhatta el. Az V. övezetben, azaz a gyári és munkástelepek számára fenntartott övezetben, az építkezés minden módját engedélyezték. A gyárnak, az utcavonaltól legalább 20 méterre kellett lennie, az egészségügyi és egyéb biztonsági szabályok betartásával. A VI. övezetben, mezőgazdasági létesítmények építését látták elő, és a náddal való tető befedést is jóváhagyták.
Mindez mellett, az I. övezethez tartozó utcákban, vagyis Újvidék központjában, egy emeltnél alacsonyabb épületet, az akkor érvényben lévő Építési szabályrendelet földszinti építkezési tilalmi rendelete értelmében nem lehetett építeni. Egy komoly városhoz, mint amilyenné akkorra Újvidék vált, ez már akkor sem illett.
