Református olvasókor
Az impériumváltást követő időszakban az újvidéki magyarság kulturális és művelődési élete, minden vészjósló elvárás ellenére sem volt rossznak mondható. Zombort és Nagybecskereket megyeszékhelyi szerepük elvesztésével, Szabadkát pedig az újonnan kijelölt határ közvetlen szomszédságába kerülésével, a leépülés és lassúbb fejlődés jellemezte, addig Újvidék esetében, különösen 1929-től, a fellendülés jelei voltak észlelhetőek.
Ez a fellendülés nemcsak a gazdasági fejlődésben és a gyorsabb modernizálódásban nyilvánult meg, hanem a kisebbségi sorsra jutott magyar közösség kulturális életén is megmutatkozott. A városban nemcsak a délszláv lakosság száma növekedett, hanem a magyaroké is, ami a kulturális élet szerveződésére is hatással volt, még akkor is, ha a városba települő magyarság legnagyobbrészt munkások és „munkaalkalmat keresők” voltak. Az említett időszakban az újvidéki magyarság kulturális élete hat magyar egyesület és szervezet keretei között zajlott, amelyek között, a már ismertetett olvasó- és daloskörök mellett, az újonnan alakulóak is jelentősen hozzájárultak.
1930-ban alakult meg a dr. Szili Jenő vegyészmérnök köré csoportosult, a református magyarokat maga köré gyűjtő Református Olvasókör. A Református Olvasókört, a megalakulását követő időszakban Szili Jenő vezette, majd őt Horváth Lajos református lelkész követte a vezetői poszton. Farkas Frigyesné, Lichtneckert Margit megállapítása szerint, aki a jugoszláviai magyar műkedvelők almanachjának, a Bokrétának volt a szerző-szerkesztője, a Református Olvasókör vezetősége mindig arra törekedett, hogy „fejlessze és fenntartsa a magyar népi sajátosságokat”. Az olvasóköri tevékenység mellett megszervezte a magyar képzőművészek tárlatait, a magyar őstehetségek műveit pedig összegyűjtötte. Évente rendezett népviseleti bált, és a népi szokásokat felelevenítő lakodalmi szokások és a magyar táncok bemutatóival pedig a jugoszláviai magyarság népi kultúráját és hagyományőrzését alapozta. Ezért, az Újvidéki Református Olvasókör tevékenysége a város határait túllépve a jugoszláviai magyarság egészére is hatással volt. A Reformárus Olvasókörnek az egykori Temető (Grobljanska) utcában saját otthona is volt, ahol tevékenységét kifejtette.
A két világháború közti időszakban alakult meg az egykori Darányi-telepen 1932-ben a Telepi Olvasó- és Gazdakör is. A telepi magyarság, Vajdaság különböző vidékeiről érkezett Újvidékre munkalehetőséget keresve és a jobb életfeltételek megteremtésének reményével. A szőlők és gyümölcsösök világa ekkorra már, a kiépült városnegyed képét mutatta, ahol már volt iskola, és kiépült két templom is, csak az itt élő munkásság kulturális igényeit kielégítő szervezetre volt szükség. Az Adamovics-telepi Olvasó- és Gazdakör története nem volt egyenes vonalú, mert 1934 és 1937 között szüneteltette tevékenységét. Az újraszerveződést követően a Telepi Olvasókör munkája és vezetőségének célkitűzései „sajátosnak” mondhatóak, mert abban fokozottan volt jelen, a tagság gazdasági és szociális helyzetéből kifolyóan, az „összhang, az őszinte barátság, és a kisebbségi létből adódó egymásrautaltság” érzése. Ebben az időszakban az újvidéki magyarság kb. 1/3 élt a Telepen. A Telepi Olvasó- és Gazdakör vezetősége a kör megalakulásától, kisebb időközökkel, a második világháború kitöréséig ugyanaz volt. Libis Mihály és Nagy Antal, Szigeti Béla elnökök, Takács István, Dudás István és Fajin Istvánon kívül, Sejpes Ferenc és az ifjúsági szakosztályt vezető Papp Imrét és Fodor István könyvtáros nevét jegyezte fel az emlékezet. A kultúrelőadások és számos színdarab bemutatásán kívül különösen figyelemmel fordult a kör az iskolán kívüli népoktatás és népnevelés felé, amelyben az állandó otthon megszerzésének szükségessége fokozottan volt jelen. Az otthon hiánya azonban nem tudta meggátolni a telepi magyarságot kedvelt időtöltésében: a színdarabok és népszínművek színpadra vitelében. Egykorvolt előadásaik címe ma is ismerősen cseng az újvidékiek, de különösen a telepiek előtt. Mindenki hallott már a nagy sikerű Piros bugyellárisról, a Gyűrűs zsidóról, A vén bakancsos és fiáról, a telepi ifjúmunkások által többször is előadott Cigány Pannáról, Ha elmennek a regrutákról, vagy a Vadgalambról, mint ahogyan, szinte napjainkig a Telepen élő iskolások és nyugdíjasok is, ha olvasni szeretnének, szívesen fordulnak be a ma Petőfi Sándor nevét viselő művelődési központ épületében lévő fiókkönyvtár termeibe.
