Herger Ágoston városi szenátor és könyvkereskedő
A Magyar nyelv értelmező szótárában, az „olvasókör” címszó régi kifejezésként van megjelölve, olyan közművelődési egyesületként, amely tagjainak színvonalas olvasnivalót nyújthat, és alkalmat teremt a lakóhely társadalmi életében való részvételre.
Az újvidéki magyarságnak a 19. század folyamán több olvasóköre is volt.
Az 1910-ben megjelent Bácska társadalmi életét bemutató Csoór-féle monográfia, a Katolikus Olvasókör megalapításának évét 1902-re datálta, ám minden jel szerint, egy magyar olvasókör megalapításának az ötlete jóval korábbra tehető.
A levéltári források, már 1845-ben jegyzik Herger Ágoston, újvidéki könyvkiadó és nyomdász indítványát a Városi Tanácshoz, hogy engedélyezze egy magyar olvasókör működtetését. Annak ellenére, hogy Herger Ágoston német származású volt, számtalanszor tanújelét adta annak, hogy az újvidéki magyarság kulturális igényeinek kielégítését is szívügyének tartotta. Az olvasókör megalakításán kívül, jó hírű könyv- és papírkereskedésében szerezhették be az újvidékiek a magyar nyelvű szépirodalmi műveket.
A 19. század utolsó évtizedeiben az újvidéki újságok rendszeresen tudósítanak az „Újvidéki Első Magyar Népolvasókör” tevékenységéről. Így például 1879-ben arra panaszkodtak az újságok, hogy az olvasókört épp a köznép nem részesíti kellő pártfogásban, még akkor sem, ha az olvasókör elnöke maga Bende Imre apát plébános volt. A vezetőség tagjai között pedig Kulcsár Sándor református lelkészt is megtaláljuk. A tisztújító értekezleten, hosszas megbeszélés után úgy döntöttek, hogy külön-külön felszólítják a közmagyarságot, az iparos osztályt a belépésre, és két német nyelvű lapot is megrendeltek „ha valaki magyarul nem tudna, hogy ne rettenjen vissza a belépéstől”.
Az Újvidéki Első Magyar Népolvasókör 1881. január 16-án megtartott évi közgyűlésén „sajnálattal konstatálta, hogy az egylet áldásos működésének erejével ép azon körben nem bír kellőleg hatni, amelyért első és fősorban alapítva van. A közösség még nem ocsúdott fel a közönyösségnek lomha álmából, nem akarja megérteni: hogy manapság a műveltség a népek életének fenntartója”. Vajha ébredése ne lenne késő! – fohászkodott a cikk írója, majd így folytatta: „Egyébként a nevezett egylet további fennállása a jövőre nézve is biztosítva van öntagjai által. Megemlítendőnek tartjuk még, hogy a szokásos évfordulati estély ez évben is megtartatik az egylet helyiségeiben, a Jankovics féle vendéglőben és pedig a jövő hó 5-én. Sokkal ismertebb a nagyérdemű közönség előtt e mulatság, az úgynevezett magyar bál“. A belépő, a vacsora árával együtt, 1 forint volt. A tiszta jövedelmet pedig az egylet javára fordították. Az Újvidéki Első Magyar Olvasókör báljának megszervezésében azonban gondok adódhattak, mert az, 1881. febr. 6-án, rövid halasztást követően tartotta meg estélyét, amelyen a helybeli Paczák János jeles zenekara játszott.
Az Újvidéki Katolikus Olvasókör, vagy Külső Katolikus Olvasókör, 1902-ben alakult meg a Rókus-templomhoz tartozó negyedek élénk társadalmi szervezkedésének eredményeként. 1902-ben az Újvidéki Katolikus Körbe az I. negyedbeli földművelő, gazdász, iparos, és kereskedő emberek jártak. Vezér egyéniségének Piukovich Sándor számított, aki céljául az ifjúság szellemi-társadalmi életérzésének fejlesztését tűzte ki. 1918 után, a kör tovább működött, 1929-ben betiltották, majd 1931-ben újra beindították tevékenységüket. Az Újvidéki Katolikus Olvasókör vezetőségének tagja volt, többek között dr. Korányi Elemér, aki a kör megalakulásától az alelnöki tisztséget töltötte be, Niedermayer Gyula, Begovics István, jegyzője Pilcz Lajos, és pénztárosaként Marinello Lajos is.
1907-ben pedig a Beltéri Katolikus Körben, a „katolikus intelligencia“, kereskedő- és iparos világ képviselőiből toborozódott tagsága is megalapította saját egyletét, amelyben az ismeretterjesztő előadások és nyilvános felolvasások szervezése mellett „vetített képek“ bemutatását is tervezték. 1918 után, az impériumváltást követően, a Beltéri Katolikus Olvasókör vezetőségének tagjai, dr. Ámon Pál, Grossinger János és dr. Horváth Géza voltak. Ez az olvasókör is, 1929 és 1931 között szünetelt a munkával. Ebben az időszakban tagjai közé tartozott dr. Vilt Vilmos orvos, és Ábrahám János könyvkereskedő is. Ebben az időszakban, azonban az olvasóköri tevékenység már leáldozóban volt, mert a műkedvelő színielőadások szervezése került előtérbe.
Újvidéken azonban a legnagyobb magyar könyvtárral mégis az 1875-ben alakult Polgári Kaszinó rendelkezett, mintegy 5000 könyvvel, tagjai évente ennek a számnak a többszörösét, 12-14 ezer könyvet olvastak el.
