Csáky Sörös Piroska nyugdíjas egyetemi tanár volt a vendége kedden este a Darányi-telepi Társalgó 256. összejövetelének. A vajdasági bibliográfus, könyv- és sajtótörténész, valamint a Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosa, a sürgős elfoglaltsága miatt a fellépést lemondó Ózer Ágnes helytörténész helyett beszélt életéről, könyvtárosi munkájáról és a könyvek jelentőségéről a vajdasági magyar könyv és olvasás napja (március 29-e) alkalmából.
Az óbecsei származású Csáky S. Piroska szólt arról a nehézségről, hogy a szerb nyelven elvégzett gimnázium után (akkor az óbecsei gimnáziumban csak szerb tannyelvű osztály nyílt) hogyan sikerült a francia–magyar szakos főiskolára, s később az újvidéki Magyar Tanszék első generációjába kerülnie. A Tanszéken a 6/59-es számot kapta, Gerold Lászlóval, Gion Nándorral és Tolnai Ottóval együtt tanult, s később őt vették fel elsőként az intézmény dolgozói közé. Könyvtárosként kezdte pályafutását, s mesélt arról, hogy mi módon sikerült a könyvtár könyvállományát (az ajándék kötetek és a cserék mellett) a kiselejtezett könyvtárakból gyarapítaniuk. Így történhetett meg, hogy a bezárt magyar iskolák könyvállománya átvándorolt Újvidékre. A könyvek közt számos roppant értékes is akadt, például a Magyar Nyelvőr 1872–1914-ig tartó sorozata, Bod Péter: Magyar Athenás című irodalomtörténeti munkája vagy Pázmány Péter Isteni igazságra vezérlő kalauzának pozsonyi harmadik kiadása 1637-ből. Csáky S. Piroska 15 évnyi könyvtárosi munka után harminc évig tanított a Magyar Tanszéken.
Előadása során beszélt a második világháború utáni vajdasági könyvterjesztésről, az olvasás „feltétlen szükségességéről”, és arról az igényességről, mellyel a különböző versenyek és fellépések könyvjutalmait kellene megválogatni. Diákkorában igen rossz tapasztalatokat szerzett ezen a téren – magánkönyvtárát Gorkij műveivel és természettudományi dolgozatokkal kellett megalapoznia nyolcévesen.
