Grossinger Lily a testvéreivel (A fénykép a Grossinger család hagyatéka)
A nők és gyermekek élete a 19. század második felében került a társadalmi érdeklődés pereméről annak középpontjába. Először a gazdagabb társadalmi rétegek utódainak életkörülményeivel kezdtek foglalkozni, majd fokozatosan, a szociális kérdések felülkerekedésével és a baloldali ideológiák humanista nézeteinek előretörésével, a szegényebb néprétegek gyermekeinek életét is a szociográfiai témák közé sorolták.
Újvidéken a gazdagabb városi polgárok gyermekeinek élete ezért jobban feltérképezhető és dokumentálható, mint a város peremén élő, inkább a falusi életmódot jellemző életkörülmények között felnövő szerényebb, és gyakran szegényebb gyerekek élete. A tehetős polgárok gyerekeinek élete az akkor igen divatos fotográfiákon szinte a születésük pillanatától végigkísérhető volt, az első bálok és toilettek leírásáig – erről az egykori helyi sajtóban is találhatunk hírt –, s szinte eljegyzésükig és házasságkötésükig nyomon követhető volt életük.
Így volt ez Újvidék egyik legelőkelőbb családjának, a Grossinger gyógyszerész családnak a gyermekeivel is, különösképpen azokkal, akik Grossinger, született Schreiber Matild és Grossinger János házasságából születtek. Ebben a házasságban született 1896-ban a régi újvidékiek között ismert, Lilynek becézett Erzsébet. Őt nemcsak a város tágabb központjának lakói ismerték, hanem a várost körülvevő Duna, és annak mocsaras-bokros tájain barangoló és játszó gyerekek is, annak ellenére, hogy gyermekkorát az újvidéki belváros Vasember elnevezésű bérpalotájának első emeletén töltötte. Szüleinek baráti köréből származó barátaival és barátnőivel nagyokat játszva, kalandorként is csatangolt az akkor kialakulófélben lévő újvidéki parkokban és sétányon. Fivérei és barátai körében lázadó gyerekként ismerték. A fényképekből és a barátnője lányának visszaemlékezései alapján arra lehet következtetni, hogy az újvidéki előkelőségeknek számító Grossinger család gyerekeit igen liberálisan nevelték. Egy emeletet lefoglaló lakásuk minden szobájában engedélyezett volt a játszás, sőt egyszerre többen is játszottak, hiszen a szomszéd gyerekek azért töltötték szívesen idejüket Grossingeréknél, mert náluk több szobán keresztül lehetett a tárt ajtók között rohangálni és rajcsúrozni. A szülők, lévén, hogy a baráti kör is tehetős volt, jelmezes gyerekzsúrt is rendeztek, amelyen Lily tiroli lányöltözéket öltött magára. A Lilyre kirótt ritka kivételnek számító büntetés pedig, a kedvenc piros kabát esete, amely nemcsak a család emlékezetében maradt meg, hanem saját életre kelve több mint egy évszázad múltán egy múzeumi kiállításnak kölcsönzött tartalmat és címet. Grossinger Lily piros kabátjának története a 19. századi gyermekek életének szimbólumává vált. Mert hát, a piros kabát Lily szíve szerint nem csak a vasárnapi istentiszteletre és a délutáni ozsonnát követő sétára volt érdemes, hanem kedvenc ruhadarabként az iskolában is. Ezt pedig az ünneplő felöltővel csak úgy lehetett elérni, ha kellően megkoptatják, ha másként nem, hát az utcán végighúzva. Lily turpisságán azonban még a liberálisnak számító édesanyja is túllátott, ezért pedig büntetés is járt.
Felnőttként – lévén, hogy saját gyermeke nem született – barátnőjének, a szomszédban lakó Urbán Ilonkának a lányait sajátjaként nevelte, rengeteget foglalkozott velük. Délutánonként vagy a hosszú nyári napokon az újvidéki strandon szórakoztatta a gyermekeket, miközben a piros kabát történetét is elmesélte. Iskoláit Újvidéken és Bécsben végezte. 1924-ben a városba érkező fehérorosz menekült mérnökhöz, Bronyevszki Györgyhöz ment férjhez, akit hűen kísért munkahelyei követelte költözködéseiben, így élete folyamán gyakran távozott és tért vissza Újvidékre, ahol 1957-ben hunyt el. Grossinger Lilyt a Grossingerek családi sírboltjába temették el az újvidéki Futaki úti katolikus temetőben.
